A jubileumok különös tulajdonsága, hogy látszólag egyetlen naphoz kötődnek, valójában azonban mindig hosszabb időről beszélnek, mint amennyit a naptár mérni képes. Hatvan év önmagában csak szám. Egy kerek évforduló, amelyet néhány ünnepi mondattal is el lehetne intézni. Csakhogy aki valaha közel került egy fajtához, egy tenyésztői közösséghez, az tudja, hogy az időt itt másként mérik. Nem esztendőkben, hanem almokban, vadászidényekben, vizsganapokban, megsárgult fényképekben és azokban az emberekben, akik egyszer csak azon kapják magukat, hogy ugyanazokat a történeteket adják tovább, amelyeket valaha még hallgatóként őriztek meg.
A drótszőrű magyar vizsla FCI-elismerésének hatvanadik évfordulóját ünneplő klubkiállítás ezért már jóval azelőtt elkezdődött, hogy az első kutya belépett volna a ringbe.
A regisztrációt fél kilencre hirdettük meg, de a Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeum parkja már nyolc óra tájban benépesült. Nem sietett senki, mégis mindenki korábban érkezett. Mintha az ember ösztönösen megérezné, hogy vannak napok, amelyekhez a várakozás is hozzátartozik. Az ismerős arcok, a kutyák nyugtalan topogása, a póráz finom feszülése, a kézfogások és a rég félbehagyott beszélgetések folytatása már önmagukban az ünnep első felvonását jelentették.
Mielőtt azonban a bírálat kezdetét vette volna, a közösség egy rövid pillanatra megállt. Olyan csend volt ez, amelyben a jelen udvariasan félrehúzódik a múlt elől: Noveczki Katalin MDMTE elnökasszonytól az egyesület életműdíját Pomázi Ágoston vehette át. Az ilyen elismerések mindig egyetlen ember nevéhez kapcsolódnak, mégis sokak munkáját idézik fel, hiszen egy tenyésztői közösségben életművek ritkán születnek magányosan. Kutyák, mesterek, tanítványok, barátok, viták, kudarcok és újrakezdések állnak mögöttük.
Tíz órakor aztán minden korábbi beszélgetés átadta helyét annak, amiért tulajdonképpen mindenki jött.
Ötvenöt nevezett kutya. Kimondva egyszerű adat. Végignézve rajtuk azonban inkább ötvenöt történet. Ötvenöt elképzelés arról, milyen is legyen a drótszőrű magyar vizsla. És ugyanakkor egyetlen közös történet, amelynek minden szereplője ugyanabba az irányba tekint.
Oláh Gábor bíró egész nap rendíthetetlen nyugalommal dolgozott. Van valami különös méltóság abban az emberben, aki hosszú órákon keresztül képes minden egyes kutyát úgy szemlélni, mintha az volna a nap első bírálata. A figyelemnek ez a fegyelme ritka tulajdonság, és talán éppen ezért olyan tiszteletre méltó.
Mellette Dr. Menyhárt Krisztina lankadatlan szorgalommal jegyezte fel a bírálatok minden mondatát, miközben az adminisztráció másik végén Török Krisztina igyekezett rendet tartani papírok, bírálati lapok és a nyári szél meglehetősen önálló elképzelései között. A légmozgás ugyanis egész nap azt a benyomást keltette, hogy a dokumentumok természetes élőhelye nem az asztal, hanem valahol Hatvan fölött keresendő. A nap legmozgalmasabb, legkritikusabb pillanataiban Puskás Borbála is bekapcsolódott az adminisztrációba; segítsége éppen akkor érkezett, amikor arra a legnagyobb szükség volt.
Az iroda működésének valódi biztosítéka azonban – mint minden jól szervezett intézményben – nem az volt, akit hivatalosan annak neveztek. Az asztal alatt ugyanis ott feküdt Sárika. Nem zavarta a bírálatot. Nem szólt bele a szervezésbe. Nem követelte magának sem a különdíjakat, sem a rozettákat, sem a klubkiállítás fakutyáját. Csupán figyelt. Olyan méltóságteljes nyugalommal, amellyel csak azok tudnak figyelni, akik pontosan tisztában vannak saját jelentőségükkel, és ebből kifolyólag semmit sem kell bizonyítaniuk.
Az időjárás ezúttal kivételes tapintatról tett tanúbizonyságot. A hőség, amely egy héttel korábban még forró marokkal szorongatta az országot, ezúttal máshol keresett magának elfoglaltságot, így Hatvan fölött kellemes nyári idő maradt. A múzeum parkja pedig olyan természetességgel fogadta be a rendezvényt, mintha mindig is erre várt volna. Köszönet illeti Kis Gábort és munkatársait, akik nem csupán helyszínt biztosítottak, hanem méltó keretet is adtak egy olyan ünnepnek, amelynek rangját éppen a környezet csendes eleganciája emelte tovább.
Közben a jubileumi bögrék és pólók derekasan fogytak. Láng Attila, Láng Nóri és Láng Lelle olyan magától értetődő biztonsággal találták meg mindenkinek a megfelelő méretet, mintha ez is része volna a tenyésztési programnak. Büszkeségünk, a Jubileumi kiadvány a fajtáról, mindenről és mindenkiről, ami és aki a kutyák mögött festői hátteret kínál, kikerült a pultra, hogy aki olvasna is arról, amit idén ünnepelünk, immár könyvet lapozgatva is megtehesse. Köszönet Bese Antal időt, energiát nem kimélő munkájáért.
Külön köszönet és múlhatatlan hála illeti Pénzes Gábort is, aki a nevezési oldal folyamatos fejlesztésével és tökéletesítésével hosszú ideje olyan munkát végez, amely a háttérből teszi egyszerűbbé és gördülékenyebbé mindannyiunk dolgát. Az ilyen munka többnyire láthatatlan marad – egészen addig, amíg egyszer hiányozni nem kezd.
Délután kettőkor következett a Best in Show, majd a kölyökhandling. Ez utóbbi talán a nap legbiztatóbb képe marad. Lehet a küllemről, a standardról, a szőrszerkezetről vagy a mozgásról hosszasan értekezni, de egy fajta jövője végső soron mégis azokban a gyerekekben rejlik, akik ma még kissé bátortalanul vezetik körbe kutyájukat a ringben. Az, hogy valamennyien rozettával térhettek haza, nem is annyira jutalom volt, mint inkább halk biztatás.
A Best in Show-t és az azt követő tombolasorsolást Korózs Gábor, a MEOESZ elnöke vezette le biztos kézzel, minden különösebb feltűnés nélkül – ami talán a legnagyobb dicséret, amely egy konferansziét érhet.
A nap végén pedig a Boldogi Vadásztársaság vendégszeretete tette teljessé az ünnepet. A közösen elfogyasztott ebéd ilyenkor már több egyszerű étkezésnél. A hosszú nap után az emberek lassabban beszélnek, többet nevetnek, kevésbé fontos, ki milyen címet nyert, és sokkal fontosabb, hogy ugyanazt az asztalt ülik körbe.
Estére a park kiürült.
A sátrak eltűntek, a díjak új gazdáikhoz kerültek, a ring helyét benőtte a csend. Mintha semmi sem történt volna.
Pedig történt.
Hatvan év történetéhez hozzáíródott még egy nap.
Az ember ilyenkor óhatatlanul arra gondol, hogy a közösségek valójában nem a nagy pillanatokból épülnek fel. Hanem abból a sok apró, látszólag jelentéktelen mozzanatból – egy korán érkező autóból, egy szél által felkapott bírálati lapból, egy asztal alatt fekvő vizslából, egy önként vállalt adminisztrációból, egy észrevétlenül működő nevezési rendszerből, egy jól sikerült ebédből vagy egy őszinte kézfogásból –, amelyek külön-külön szinte észrevehetetlenek, együtt azonban képesek megtartani egy közösséget.
És talán ez az, amit hagyománynak nevezünk. Nem egyszerűen a múlt továbbélését, hanem azt a különös emberi képességet, hogy újra és újra ugyanazt a történetet kezdjük el, miközben minden alkalommal egy kicsit mások vagyunk. Hatvan év után talán éppen ez ad okot az ünneplésre.
Gratulálunk minden résztvevőnek, díjazottnak és köszönjük vendégeink, hogy jelenlétükkel megtisztelték a jubileumi rendezvényünket!
Kitűnő I. Veterán KLGY, Legszebb Veterán, Veterán CAC
Osztály
Nevezett szuka neve
Elért eredmény
Baby osztály
Zöldmáli-Hunter Egres
Nagyon igéretes I. Baby KLGY, Legszebb baby
Kölyök osztály
Dunaparti Drótos Ukáz
Nagyon igéretes I. Kölyök KLGY, Legszebb kölyök
Kölyök o.
Dunaparti Drótos Usgyi
Fiatal osztály
Bianca Rusty Queen
Fiatal o.
Dolgos-Nimród Zűrös
Kitűnő II. Res.CAC
Fiatal o.
Illancsmajori Hajhász Józsa
Kitűnő IV.
Fiatal o.
Ipoly-völgyi drótos Bejke
Kitűnő I. HPJ, Fiatal KLGY, Legszebb fiatal
Fiatal o.
Zöldmáli Freya
Kitűnő III.
Nyílt osztály
Áldozóvölgyi-Drótos Fauna
Kitűnő III.
Nyílt o.
Illancsmajori Hajhász Boróka
Kitűnő II.
Nyílt o.
Kakat-ligeti Cinke
Kitűnő
Nyílt o.
Mezőföldi Kajtató Dallam
Kitűnő I. CAC
Nyílt o.
Rege v.d. Bromen
Kitűnő IV.
Munka osztály
Csővárberki Nektár
Munka o.
Csővárberki Tréfa
Kitűnő IV.
Munka o.
Csővárberki Vöcsök
Kitűnő III.
Munka o.
Kakat-ligeti Cukor
Kitűnő
Munka o.
Süni vom Wagnersgrund
Kitűnő II. Res.CAC
Munka o.
Zöldmáli Aqua
Kitűnő I. CAC, KLGY, BOS
Győztes osztály
Áldozóvölgyi Drótos Kátya
Kitűnő I. CH.CAC
Győztes o.
Alkony von der Quelle Alba Regia
Kitűnő IV.
Győztes o.
Csővárberki Titok
Kitűnő
Győztes o.
Dunaparti Drótos Ricsaj
Kitűnő III.
Győztes o.
Nubia del Fatalbecco
Kitűnő
Győztes o.
Zöldmáli-Hunter Zsálya
kitűnő II. Res.CAC
Veterán osztály
Henna Du Domaine Saint Hubert
Kitűnő I. CAC, Veterán KLGY
Veterán o.
Mezőföldi Kajtató Dolgos
Tenyészszemle
Kutya neve
Ivara
TK. Szám
Eredmény
Illancsmajori Hajhász Józsa
szuka
MET.Dszmv.2248/25
Küllemileg tenyészthető
Ipoly-völgyi drótos Bejke
szuka
MET.Dszmv.2305/25
Küllemileg tenyészthető
Dunaparti Drótos Tróger
kan
MET.Dszmv.2276/25
Küllemileg tenyészthető
Ipoly-völgyi drótos Baján
kan
MET.Dszmv.2301/25
Küllemileg tenyészthető
Ipoly-völgyi drótos Bátor
kan
MET.Dszmv.2303/25
Küllemileg tenyészthető
Mézespataki Árgyélus
kan
MET.Dszmv.2350/25
Küllemileg tenyészthető
Zöldmáli Freya
szuka
MET.Dszmv.2453/H/26
Küllemileg tenyészthető
Végezetül köszönettel tartozunk mindenkinek, aki az elmúlt hónapokban azon dolgozott, hogy ez a rendezvény egy szép élmény legyen a jelenlévők számára.
Rákóczifalva. Már maga a név is olyan, mintha egy régi magyar regény lapjairól maradt volna hátra, ahol a hősök még lóháton érkeznek, és minden második kertben gyümölcsfa áll. Most éppen cseresznyefa. Sok. Nagyon sok. Június 6-án itt rendezte meg egyesületünk az alapvizsgát, a vízi-mezei vizsgát és a tenyészszemlét. Tíz alapvizsgázó, tíz vízi-mezeis és hat tenyészszemlés kutya érkezett, gazdáikkal, reményeikkel és – ezt már a nap végére tudjuk biztosan – kellő mennyiségű porral a lábukon. A reggel még udvarias volt. Olyan kellemes, hűvös, koranyári idő fogadott bennünket, amikor az ember hajlamos azt hinni, hogy az időjárás az ő oldalán áll. Később azonban a nyár úgy döntött, megmutatja, hogy ki a főnök, és elővette a komolyabb arcát. Nem volt kegyetlen, csak határozott. A kutyák pedig addig is tették a dolgukat. Kerestek, apportíroztak, úsztak, együttműködtek, olykor vitatkoztak a világgal, de többnyire mégiscsak bizonyították, hogy ezért a fajtáért szeretünk újra és újra hajnalban kelni. És ott volt a cseresznye. Rákóczifalván ugyanis szemmel láthatóan nem lehet úgy megépíteni egy utcát, hogy abba legalább néhány cseresznyefa ne kerüljön. Ropogós, érett, mélypiros gyümölcsök csüngtek fürtökben mindenfelé. Aki nem szakított belőlük legalább egyszer, az vagy nagyon fegyelmezett ember, vagy nem járt arra. A nap végére aztán megérkezett a jutalom is. A Varsány Vadásztársaság jóvoltából vaddisznópörkölt került az asztalra. Ahogy az ilyen alkalmakon lenni szokott, a beszélgetések hirtelen sokkal vidámabbak lettek, a vizsgák nehézségei pedig fokozatosan átalakultak izgalmas történetekké. Mire az utolsó tányér is kiürült, már mindenki tudta, hogyan kellett volna még szebben megállni azt a vadat, még elegánsabban behozni azt a kacsát, vagy éppen még gyorsabban megtalálni azt, amit reggel még senki sem látott.
Köszönjük bíróink munkáját: Dr. Madléna András vezetőbírónak, Dán Lászlónak, Kiss Lászlónak, Nagy Rolandnak, Szögi Lajosnak és Dr. Varga Zsoltnak, valamint Czekes Loránd küllembírónak. Köszönjük az iroda munkáját Metzger Zsuzsának és Török Krisztinának, akik – mint általában – gondoskodtak arról, hogy a papírok ugyanoda kerüljenek vissza, ahonnan előkerültek, ami közigazgatási és metafizikai értelemben egyaránt jelentős teljesítmény.
Köszönettel tartozunk a Varsány Vadásztársaságnak a helyszínért, a szervezésért, a vendéglátásért és azért a ritka érzésért, amikor egy rendezvényen minden a helyén van. És legfőképpen Nagy Rolandnak, aki még a mindenen is rajtatartotta a szemét, és szinte a bőrén érezte, hogy hol és mire van szükség..
Március 21-én reggel egy kutyástársunkkal olyan dolog történt, amire nincs elfogadható magyarázat. Egy idős, 14 éves, békés kutya – aki alig lát, alig hall, és egész életében barátságos volt – egyszerűen odasétált egy emberhez az erdőben. Az ember erre válaszul akkorát ütött a fejére, hogy a kutya koponyája betört, és azonnal összeesett. Mindezt úgy, hogy a gazda előre szólt: nem bánt, öreg kutya. Ez sem számított. Az ütés után az illető egyszerűen továbbment. Ezt nehéz higgadtan leírni. Mert itt nem félreértés történt, nem egy rosszul sikerült helyzet, hanem egy teljesen indokolatlan, súlyos erőszak. És az a kérdés, ami ilyenkor óhatatlanul felmerül: hogyan történhet meg ilyen? Hogyan lehetséges, hogy valaki egy védtelen, idős állattal ezt megteszi – majd következmények nélkül továbbmegy? Az ilyen helyzetek után sokan ugyanazzal szembesülnek: nemcsak a történtek súlya nehéz, hanem az is, hogy nem világos, mit kell ilyenkor tenni, hova lehet fordulni, hogyan lehet egyáltalán elindítani az ügyet. Ezért tesszük most közzé az alábbi rövid útmutatót. Nem azért, mert mindenre választ ad, hanem azért, hogy legalább az első lépések ne maradjanak bizonytalanok.
Mit tegyél, ha kutyásként nehéz helyzetbe kerülsz? A kutyázás öröm, de néha egészen váratlan helyzetekbe is bele lehet futni. Lehet szó konfliktusról más kutyatartóval, szomszéddal, egy félrecsúszott helyzetről egy sétán, hatósági kérdésről, elveszett vagy sérült állatról, vagy akár olyan esetről is, amikor egy kutya nincs megfelelő körülmények között tartva. Ilyenkor sokszor nem is az a legnehezebb, hogy mi történt, hanem az, hogy az ember nem tudja, hova forduljon. Ebben szeretnénk egy kis iránymutatást adni. Ha a helyzet sürgős, és ember vagy állat biztonsága közvetlen veszélyben van, a legegyszerűbb és legfontosabb lépés a 112-es segélyhívó. Ha nem azonnali veszélyről van szó, de felmerül például állatkínzás vagy súlyos elhanyagolás gyanúja, érdemes a rendőrséghez fordulni, illetve a helyileg illetékes jegyzőt vagy az állategészségügyi hatóságot (például a NÉBIH) értesíteni. Az ilyen esetek jogilag sem „magánügyek” (lásd: Btk. 244. § állatkínzás). Más típusú helyzetekben – például vitás ügyeknél, tartási körülményekkel kapcsolatos problémáknál, vagy ha egyszerűen tanácstalan vagy – sokszor a helyi önkormányzat, a jegyző, egy állatorvos vagy egy állatvédő szervezet tud első körben eligazítást adni. Már az is nagy segítség, ha tudod, kihez érdemes fordulni, és nem maradsz egyedül a helyzettel. Ami szinte minden esetben hasznos: ha lehetőséged van rá, dokumentáld a történteket – jegyezd fel az időpontot, a helyszínt, készíts fotót vagy videót. Ez később sok félreértést megelőzhet, vagy akár bizonyító erejű is lehet. Ugyanakkor fontos, hogy ne sodord magad veszélybe; nem az a cél, hogy egyedül oldj meg egy konfliktust, hanem hogy a megfelelő helyre kerüljön az ügy.
Ha a helyzet bonyolultabb, vagy úgy érzed, hogy teljesen magadra maradtál, iránymutatásért felveheted a kapcsolatot egyesületünk tagjával, dr. Metzger Zsuzsával a +36 30 9962 332 telefonszámon.
Ez a lehetőség elsődlegesen a tájékozódást segíti, nem helyettesíti a hivatalos eljárásokat vagy a szakmai jogi képviseletet. Ez az útmutató abban szeretne segíteni, hogy az első lépés ne legyen bizonytalan. Nem jogi tanácsadás, és egyesületünk nem nyújt jogi képviseletet, de hisszük, hogy ha tudjuk, merre induljunk, sok helyzet gyorsabban és nyugodtabban rendezhető – a kutyák és a gazdák érdekében is. Mert a kutyáink számítanak ránk – és mi, kutyások, számíthatunk egymásra.
Karácsony utáni évzáró – 2025, Drótszőrű Magyarvizsla Tenyésztők Egyesülete részéről Török Krisztina, állandó szerzőnk „tollával”
Ahogy ilyenkor illik: a naptár a végére ér, a forralt bor gyanúsan gyorsan fogy, a drótosok meg… hát ők egész évben ugyanazzal a lelkesedéssel dolgoznak, mint amikor először meglátnak egy mezőt.
2025-ben is rengeteget mentünk, szerveztünk, vizsgáztunk, drukkoltunk, és néha levegőt is vettünk (állítólag az is fontos). Az idei év egyik legjobb híre, hogy a közösség mozgásban volt: tenyészszemléktől az alapvizsgán át az ŐTV-ig és a mindenes vizsgáig sok kutya állt munkába – és szép hányaduk nemcsak „megcsinálta”, hanem szépen meg is csinálta. És még egy jó hír, ami a számokból is szépen látszik: a rendezvényeinken nem csak drótszőrű magyar vizslák vizsgáznak nagy sikerrel, hanem rövidszőrű magyar vizslák, német vizslák és több más vizslás, vadászkutyás fajta is. Mi ezt nagyon szeretjük: minél szélesebb a mezőny, annál jobb a hangulat, és annál több a tanulnivaló. Ráadásul a drótosok sem csak „hazai pályán” mozognak: szép számmal megjelennek a Magyar Vizsla Klub és az Országos Vizsla Klub szervezte vizsgákon is – mert hát a jó drótos nem válogat, ha munkáról van szó.
A tenyészszemlék idei listája olyan, mint egy jó alom: sok név, sok remény, sok szép mozgás. És igen: volt „nem tenyészthető” minősítés is, de ez nem kudarc – ez adat. A szelekció pont attól szelekció, hogy néha azt mondja: most még ne.
Alapvizsgák – a 144-es klub Az alapvizsgák idei összképe: nagyon sok „kiválóan megfelelt”, és rengeteg szép, biztos munka. A lényeg: erős alapok. És ez nem csak papír: ez az a pont, ahol a kutya még nem a „díjakért dolgozik”, hanem azért, mert ezt imádja. (A gazda meg azért, mert szeretné egyszer nyugodtan meginni a kávéját… hiába.)
Vízi–mezei vizsgák – „a drótos nem úszik, dolgozik” Idén a vízi–mezei vonalban is volt minek örülni. Sok helyen jöttek a szép I. díjas eredmények, és több kennel is jól láthatóan „hozza a formát”. A „284” idén amúgy olyan volt, mint a karácsonyi bejgli: sok lett, és mindet szeretjük.
Az ŐTV és a mindenes vizsgák azok a napok, amikor a kutya este úgy alszik el, hogy még a szakálla is fáradt Idén itt is voltak emlékezetes eredmények, és bár ez az évzáró szösszenet nem a listákról szól, egy nevet semmiképpen se szeretnénk kihagyni belőle, mert aki ért a dermedthez vezetéshez, az ért a dermedthez vezetéshez: így eshetett meg, hogy a sződi mindenes vizsgán Csővárberki Titok a megszerezhető 372 pontot megfejelte a plusz feladatét járó 12-vel, és a vércsapája végén a szájába kapta a bringzlit. Ilyet se lát minden évben az ember! Itt külön taps jár a felvezetőknek is, mert ez már az a kategória, ahol a gazda és a kutya egy nyelvet beszél – nem magyarul, hanem „vizslául”.
Versenyek – amikor a pontszámok is izzadnak A versenyeknél mindig van egy sajátos, ünnepi feszültség: mindenki mosolyog, de a szemében ott a kérdés: „na, ma ki hozta a formát?”. 2025-ben pedig kifejezetten színes volt a mezőny – és ez most nem költői túlzás, tényleg több fajta állt rajthoz szép eredményekkel az októberben megrendezett Pogány István emlékversenyen, majd novemberben a két Szent Hubertusz versenyen: a Baba néni emlékversenyen és a Nyírség kupán. A drótos fronton külön öröm, hogy a dobogó tetején is volt mit ünnepelni, ám a lényeg mégis az, hogy a versenyek nem csak eredménytáblák, hanem találkozók.
Klubkiállítás – amikor a kanapékárpit is ünneplőbe öltözik A klubkiállítás idei nevezési listája alapján biztosan kijelenthetjük: 2025-ben nem kellett a kutyákat könyörögve kicsalogatni a közösségből – jöttek, szép számmal, minden korosztályból. Volt baby/kölyök/minor puppy, fiatal, növendék, nyílt, munka osztály, champion és veterán is – szóval aki azt mondja, „nálunk nincs utánpótlás”, az nem látja a szőrtől az erdőt. A nevezésekből is látszott néhány kedves „mintázat”: • Szépen sorakoztak a Csővárberki nevek (Titok, Ulti, Ringló, Opál, Zirkon, Zemplén, Virgács, Cimbora, Nektár…), ami már-már olyan, mint egy családi karácsony: mindenki rokon valahogy, és mindenki tud mesélni. • A Zöldmáli-Hunter vonal is komolyan képviseltette magát (Zseton, Zsálya, Vadász, Nina, Echo, Tiktok), ráadásul tenyészcsoport és tenyészpár nevezés is volt – mert ha már csapatmunka, akkor csapatmunka. • A Dolgos-Nimród kennel részéről is több kutyát láttunk nevezni (Unicum, Ostya, Császár, Zenit), és ez mindig jó jel: aktívak vagytok, jelen vagytok, viszitek. • És persze ott volt több egyesületünkben is ismert név: Paptagi Bogyó, Kőháti Alma, Illancsmajori Hajhász Izsóp, Zabosfai Írisz, Zabosfai Kozák, Zabosfai Koppány, Zabosfai Kamilla, Dunaparti Drótos Rumli és mások. Egy dolgot bátran kimondhatunk: ez a klubkiállítás nem „csak egy kiállítás”, hanem egy közösségi nagy találkozó, ahol a munkában látott kutyák egyszer csak szépen felöltözve, megfésülködve (na jó, a drótosnál ez relatív), nagy csapatban megjelennek – és ettől az egésznek ünnepi súlya lesz. Köszönjük 2025-nek – és köszönjük egymásnak Az év végén a legjobb érzés az, hogy ez nem csak vizsgasor, hanem közösség: bírók, szervezők, felvezetők, tenyésztők, gazdik, segítők, és a kutyák, akik persze mindezt úgy vezetik elő, mintha „csak úgy” lenne. Most jönnek az ünnepek: pihenés, család, kutyaszőr a kanapén (szigorúan dekorációs céllal), és remélhetőleg egy kicsivel kevesebb sár – bár ezt drótosokkal nem merném garantálni.
Boldog, békés karácsonyt és lendületes, jókedvű 2026-ot kívánunk mindenkinek – sok közös programmal, sok jó munkával, és legalább annyi örömmel, mint amennyi „Jó kutya!” elhangzott idén a pályák szélén.
Idén utoljára Balatonszabadiban lehetett vizsgáztatni a felkészült kutyákat.
Vasárnap, október 12-én sem pihent a Sióvölgye, hiszen a lendület és a jókedv továbbgördült a következő napra: alapvizsga, vízi-mezei vizsga és őszi tenyészvizsga várta a kutyákat és vezetőiket. A reggel még hűvösen indult, a nád csípett, a víz hideg, de a lelkesedés fűtötte a mezőt – kilenc induló vágott neki, hogy megmutassa, mit tud.
És bizony, jól tudtak! A kilenc vizsgázóból nyolcan sikerrel teljesítették a feladatokat, ami igazán szép eredmény – különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a vízi munka ilyenkor már nem a nyári pancsolás kategóriája. A jókedv ettől függetlenül végig kitartott: a vizsgázók támogatták egymást, a bírók pedig nemcsak pontokat, hanem bátorító mosolyokat is osztogattak.
A nap vezetőbírója ismét Pomázi Ágoston volt, a bírói karban pedig Konyecsni Károly, Szabó Sándor és Dr. Varga Zsolt dolgoztak, szakértelemmel és derűvel, ahogy tőlük megszoktuk. A hangulat családias volt, a teljesítmény pedig méltó zárása lett az évnek – hiszen ez volt az egyesület idei utolsó vizsgaalkalma.
A magyar vizsla megint megmutatta, miért szeretjük: mert dolgozni, tanulni és örömet szerezni is képes – egyszerre és mindig szívből.
Alapvizsga
Kutya neve
Törzskönyv száma
Fajtája
pont
Minősítés
Virág vom Wagnersgrund
24-UK-8060
rövidszőrű magyar vizsla
144
kiválóan megfelelt
Zöldmáli Ezmi
24-UK-8060
drótszőrű magyar vizsla
137
kiválóan megfelelt
Vízi-mezei vizsga
Kutya neve
Törzskönyv száma
Fajtája
Pont
Minősítés
Zöldmáli-Hunter Zsálya
MET.Dszmv 2133/24
drótszőrű magyar vizsla
275
I. díj
Illancsmajori Hajhász Akarat
Met.Dszmv.1075/20
drótszőrű magyar vizsla
263
II. díj
Butterfly Hunter Pumpkin
MET.Mv.6151/22
rövidszőrű magyar vizsla
273
I. díj
Mala vom Bollerrain
SHSB 792773
rövidszőrű magyar vizsla
272
II. díj
Őszi Tenyészszemle
Kutya neve
Törzskönyv száma
Fajtája
Pont
Minősítés
Zöldmáli Kavics
MET.Dszmv. 2198/H/25
drótszőrű magyar vizsla
252
I. díj
Illancsmajori Hajhász Dongó
1503/22
drótszőrű magyar vizsla
243
III. díj
Köszönjük a bírók munkáját, gratulálunk a sikeresen vizsgázóknak!
Sződi szellők és vizslás diadalok – beszámoló a második augusztusi vizsgahétvégéről 🐾🌿
Aki ott volt múlt hétvégén Sződön, tudja, hogy a hőség akkor mindenkit próbára tett. Ehhez képest a mostani, augusztus 23–24-i vizsgahétvége maga volt a vizslás idill: kellemes szellő, jó társaság, remek hangulat – és pont annyi napsütés, amennyi a tökéletes terepmunkához kell.
Szombaton hajnal hatkor már gyülekezett a csapat: alapvizsga, vízi-mezei vizsga, őszi tenyészvizsga (ŐTV) és mindenes vizsla vizsga várt a bátrak bátraira. A kutyák lelkesen álltak munkába, a gazdák pedig kissé álmos szemekkel, de annál nagyobb elszántsággal követték őket. Vasárnap hétkor folytattuk, igaz, harmadannyi vizsgázóval, így a tempó is barátságosabb lehetett – több idő maradt beszélgetni, drukkolni és vizslákat dicsérni.
Az időjárás kegyesebb volt, mint a múlt héten: a szél lágyan fújt, a nap sem próbált mindenkit kiszárítani, így mindenki derűsebb, energikusabb és sokkal kevésbé piros fejjel zárta a napot. A hangulatot a marhapörkölt galuskával koronázta meg, ami után még a legfáradtabb vizslások is új erőre kaptak.
Persze, vizsgázni mindig kihívás: voltak, akik most nem értek célba, de minden egyes feladat, minden vadmegállás és minden csobbanás tapasztalatot hozott. És sokan, nagyon sokan szépen, ügyesen, örömmel teljesítettek – gazdák és kutyák együtt.
És most jöjjön a legfontosabb: a köszönet. 💛
Hatalmas hálával tartozunk Lengyel Tamásnak és Balázsnak, akik most is fáradhatatlanul gondoskodtak a madarakról, mintha apró királyi vendégeink lettek volna – szállították, ápolták, legyezgették őket, hogy a vizsgák gördülékenyen mehessenek. Külön zsíros szájú köszönet Gönczöl Ferencnek a pazar főztjéért, mert ilyen marhapörkölt-nokedli/rántott csirke-rizibizi után bárki képes lenne újra lefutni a teljes pályát… talán még kétszer is.
Erdélyi Tibor és Erdélyi Bence ismét ott voltak mindenhol, ahol kellett: terepen, árnyékban, csónak mellett, mező szélén – ha kellett, segítettek, ha nem kellett, akkor is. 😉
A bírói csapat kitartása és szakértelme most is példás volt: Konyecsni Károly vezetésével Zeitler Ágnes, Lakatos-Wahlpetz Luca, Takács Eszter, Antal Zsombor, Nagy Roland, Pomázi Ágoston és Dr. Tóth Balázs nemcsak precízen értékelt, ami talán még annál is jobban esik ilyenkor: higgadtan vezették végig a vizsgázókat a terepen, vízen és árnyékos pihenőkön.
És persze nem maradhat ki Noveczki Katalin, akinek mindenre kiterjedő figyelme, gondos szervezése és odaadása nélkül ez a hétvége sem valósulhatott volna meg. Ő az, aki akkor is tudja, mire van szükség, amikor mi magunk még nem — valódi biztos pont a vizsgák hátterében. 💛
Ne feledkezzünk meg Puskás Borbála irodájáról sem, ahol a papírok olyan olajozottan mozogtak, mintha maguk is vizslák lettek volna: pontosan, gyorsan és mindig jó helyre érkeztek.
Végül, de semmiképp sem utolsósorban: köszönjük az Ezüst Fácán Vadásztársaságnak a kiváló vizsgaterületet és a folyamatos támogatást – nélkülük mindez elképzelhetetlen lenne.
Akik most nem értek el minősítést, ne csüggedjenek: minden vizsga egy lépcső, minden lépcső egy tanulás, és minden tapasztalat közelebb visz a sikerhez. Aki pedig most átment, annak hatalmas gratuláció – lehettek büszkék magatokra, kutyátokra és a közös munkára.
Sződ ezen a hétvégén is bizonyította: itt nemcsak vizsgák vannak, hanem egy közösség, ahol a vizslás élet szeretete köti össze az embereket – és néha a szél is pont jókor fúj.
