A hétvégén korlátozott létszámú Mindenes Vizsla Vizsgát rendezünk Sződön! Az elmúlt hétvége kiemelkedő érdeklődését látva most egy kisebb létszámú vizsgával szeretnénk újabb lehetőséget biztosítani.
– érkezett a hír a kommunikációs csatornákon. Az érdeklődés ngyságát mutatja, hogy nagyon rövid idő alatt beteltek a helyek egy Mindenes Vizsla Vizsgára!
Az időjárás sokkal kegyesebb volt kutyákkal, vezetőikkel és bírákkal szemben, kellemes szél segített mindenki munkáját.
Köszönettel tartozunk Ács Piroska (és Olivér), Lakatos-Wahlpetz Luca, Noveczki Katalin (vezető bíró), Takács Eszter bíróknak valamint Láng Attilának (és Nórinak) és Menyhárt Krisztinának, hogy egész napos munkájukkal segítették a vizsgázókat.
A feladatokat mindenki teljesítette, 2 kutya-vezető páros I. díjban, hárman II. díjban, 1 vizsgázó III. díjban és ketten minősítés nélkül, de sikeresen fejezték be a napot.
A közös pizzázás (ami bitang jó volt) közben már felszabadultan beszélgettek a résztvevők.
Gratulálunk minden résztvevőnek és még egyszer köszönjük a bírák és segítők munkáját!
Augusztus közepén hajnali hatkor általában még nem akarunk semmit a világtól, és joggal reméljük, hogy a világ sem akar különösebben semmit tőlünk, Sződön azonban ezen a hétvégén egészen más megállapodás volt érvényben: mire rendesen felkelt a nap, már kutyák, vezetők, bírók, vad, papírok és az egész, később meglehetősen tekintélyessé növő vizsgagépezet mozgásban volt. Két nap állt előttünk, reggel hattól este hétig, az év legnagyobb vizsgahétvégéje, annyi indulóval, hogy a program összeállítása lassan a felsőbb matematika és a vadgazdálkodás közös határterületére tévedt – mi pedig nekivágtunk, mert végül is egész évben erre készülünk, csak amikor eljön, mindig kissé meglepődünk rajta, hogy tényleg eljött.
A számok pedig ezúttal tényleg beszédesek. Szombaton hárman érkeztek tenyészszemlére, hatan alapvizsgára, nyolcan vízi-mezei vizsgára, tízen őszi tenyészvizsgára és tizenhárman mindenes vizsla vizsgára; vasárnap két alapvizsgázó, hét vízi-mezeis, tizenkettő őszi tenyészvizsgázó és tíz mindenes. Két nap, összesen 68+3 vizsgaindulás. Reggel hattól este hétig.
Persze 68 vizsgázót nem elég egyszerűen egymás mögé írni, aztán remélni, hogy estére valahogy mindenki neve mellett eredmény lesz. A háttérben komoly logisztikai mutatvány zajlott: össze kellett hangolni a rendelkezésre álló vadat, a feladatokat, a helyszíneket, az egyes vizsgaszintek eltérő igényeit és – nem mellékesen – a bírók nagyon is véges áteresztőképességét. Volt matekozás. Aztán újramatekozás. Amikor pedig már minden kijött, még egy kis matekozás. De végül kijött.
És dolgoztak a kutyák. Mezőn, vízen, erdőben; kerestek, álltak, csapát követtek, hibáztak, javítottak, néha meglepték a vezetőjüket, máskor valószínűleg önmagukat is. A körülmények közben egyáltalán nem igyekeztek megkönnyíteni senki dolgát. Hosszú, forró, ember- és kutyapróbáló napok voltak ezek, amelyek végére már nemcsak azt lehetett látni, melyik kutya mit tud, hanem azt is, mennyi maradt benne. És persze a póráz másik végén álló emberben.
Különösen sokat mond a hétvégéről a 23 mindenes vizsla vizsga. Az utóbbi évekhez képest látványosan megnőtt azok száma, akik elindulnak ezen a szinten, és ennek szerintünk nagyon lehet örülni. A mindenes ugyanis már más lépték. A mezei és vízi munka mellé erdei feladatok, vonszalék, vércsapa és dúvadmunka kerül; nem egyetlen jól begyakorlott feladatról, hanem sokféle tudásról, fegyelemről, önállóságról és állóképességről kell számot adni. Mire kutya és vezető eljut odáig, hogy egyáltalán odaálljon a rajthoz, mögöttük van rengeteg tréning, utazás, hajnal, hétvége, kudarc, apró áttörés – és esetenként némi diplomáciai munka annak érdekében, hogy a vizsla belássa: a róka nem ízlés kérdése.
És aztán jön maga a vizsganap. Hosszú órákon keresztül újra és újra munkába kell állni. Nem elég tudni a feladatot: a nap végén is tudni kell, amikor már elfáradt a test, tompul a figyelem, és az addig gondosan egyben tartott rendszer kezd meglazulni. Ilyenkor derül ki igazán, mennyire mélyen van meg az a tudás, amelyet hónapokon át építettünk. Ezért is nagy teljesítmény már az, ha valaki eljut idáig a kutyájával.
A bíróknak ezen a hétvégén sem jutott könnyebb műfaj. A vezető bíró Konyecsni Károlynak, mellette Ács Piroskának, Bakumenko Jelenának,Király Gergőnek,Nagy Rolandnak,Pomázi Ágostonnak, Takács Eszternek, Dr. Tóth Balázsnak, Dr. Varga Zsoltnak és Czekes Loránd küllembírónak köszönjük a két hosszú nap munkáját, a figyelmet, a türelmet és azt a koncentrációt, amelyet ennyi kutya korrekt elbírálása kíván. Reggel hattól este hétig bírónak lenni ugyanis maga is egy kisebb mindenes vizsga – csak erre sajnos nem jár oklevél.
Az irodában közben egy másik sportág zajlott. Dr. Menyhárt Krisztina, valamint részmunkaidős erősítésként Metzger Zsuzsa és Török Krisztina igyekezett elérni, hogy a rengeteg név, pont, eredmény és papír végül ugyanahhoz a kutyához tartozzon, amelyikhez reggel tartozott. Az informatikai mélységekben tündérkezekkel Pénzes Gábor és Bese Antal rendszerszinten állította össze a vázat. Láng Attila és Nóri pedig az egyesületi butikot futtatta csúcsra, a jubileumi trikók fogytak, mint a curkorka.
Puskás Borbálának, Erdélyi Tibornak és Erdélyi Bencének külön köszönjük a segítséget és mindazt a háttérmunkát, amelyet akkor vesz észre igazán az ember, amikor nincs.
Gönczöl Ferinek hála a rengeteg ásványvizért – ezen a hétvégén ez nem figyelmesség, hanem stratégiai jelentőségű utánpótlás volt – és a csodálatos ebédért. Az Ezüst Fácán Vadásztársaságnak pedig ismét hálásak vagyunk a területért és azért, hogy ezen a nagyszabású hétvégén is volt hol próbára tenni kutyát, embert és szervezőkészséget.
És még valamiről érdemes beszélni. Talán éppen most.
Egy vizsgán van egy nagyon egyszerű rubrika: sikerült vagy nem sikerült. Az élet szerencsére ennél valamivel rosszabb adminisztrátor. Nem tud mit kezdeni azzal a sok hónappal, amely a két szó előtt van. Nem fér bele a rubrikába az első szép vadmegállás, a századik apport, az a vércsapa, amelyen egyszer csak összeállt valami, a hajnalban kezdődő tréning, a munka után még gyorsan beleférő gyakorlás, a remek napok és azok sem, amikor semmi nem működött. Pedig valójában ezekből áll az egész.
Aki hobbiból csinálja mindezt, különösen furcsa vállalkozásba fog: a szabadidejét, energiáját, pénzét és időnként a józan eszét is arra fordítja, hogy egy kutyával közösen egyre többre legyen képes. Nem azért, mert muszáj. Hanem mert szereti. És ezt egy sikertelen vizsga nem tudja utólag érvénytelenné tenni.
Persze ettől még rossz. Rossz, amikor hónapok munkája után az utolsó vagy az utolsó előtti feladatnál véget ér a vizsga. Kár volna úgy tenni, mintha nem volna szabad csalódottnak lenni. Szabad. Nagyon is. Csak talán nem érdemes összetéveszteni a vizsga eredményét annak az útnak az értékével, amely odáig vezetett.
Mert közben lett egy képzettebb kutyánk. Mi is jobb vezetők lettünk. Megtanultunk valamit egymásról, együtt dolgozni, újrakezdeni, várni, örülni annak az apróságnak, ami tegnap még nem ment. Embereket ismertünk meg, együtt edzettünk, drukkoltunk egymásnak, nevettünk és bosszankodtunk. Közösség lett abból, ami eredetileg csak annyi volt: szeretnénk valamit megtanítani a kutyánknak.
Talán ez a hobbi legszebb formája. Amikor már nem egyszerűen van egy kutyánk, akivel szeretünk valamit csinálni, hanem közös történetünk lesz vele.
Az oklevél nagyszerű dolog. Büszkének kell lenni rá, ha sikerült megszerezni, és szívből gratulálunk mindenkinek, aki ezen a hétvégén hazavihette. De aki most üres kézzel ment haza, az sem ment haza ugyanazzal a kutyával, amellyel hónapokkal ezelőtt nekivágott a felkészülésnek. És ő maga sem ugyanaz a vezető.
A vizsga egy nap. Amit odáig együtt csináltunk, az a kutyázás.
És talán ezért volt olyan páratlan a hangulat Sződön ezen a két ember- és kutyapróbáló, hosszú napon. Nem azért, mert mindenkinek minden sikerült. Hanem mert ott voltunk, csináltuk, és tudtunk örülni egymás sikerének akkor is, amikor éppen a sajátunk váratott magára.
Hétfőre virradóan pedig – remélhetőleg – mindenki kialudta magát.
Karácsony utáni évzáró – 2025, Drótszőrű Magyarvizsla Tenyésztők Egyesülete részéről Török Krisztina, állandó szerzőnk „tollával”
Ahogy ilyenkor illik: a naptár a végére ér, a forralt bor gyanúsan gyorsan fogy, a drótosok meg… hát ők egész évben ugyanazzal a lelkesedéssel dolgoznak, mint amikor először meglátnak egy mezőt.
2025-ben is rengeteget mentünk, szerveztünk, vizsgáztunk, drukkoltunk, és néha levegőt is vettünk (állítólag az is fontos). Az idei év egyik legjobb híre, hogy a közösség mozgásban volt: tenyészszemléktől az alapvizsgán át az ŐTV-ig és a mindenes vizsgáig sok kutya állt munkába – és szép hányaduk nemcsak „megcsinálta”, hanem szépen meg is csinálta. És még egy jó hír, ami a számokból is szépen látszik: a rendezvényeinken nem csak drótszőrű magyar vizslák vizsgáznak nagy sikerrel, hanem rövidszőrű magyar vizslák, német vizslák és több más vizslás, vadászkutyás fajta is. Mi ezt nagyon szeretjük: minél szélesebb a mezőny, annál jobb a hangulat, és annál több a tanulnivaló. Ráadásul a drótosok sem csak „hazai pályán” mozognak: szép számmal megjelennek a Magyar Vizsla Klub és az Országos Vizsla Klub szervezte vizsgákon is – mert hát a jó drótos nem válogat, ha munkáról van szó.
A tenyészszemlék idei listája olyan, mint egy jó alom: sok név, sok remény, sok szép mozgás. És igen: volt „nem tenyészthető” minősítés is, de ez nem kudarc – ez adat. A szelekció pont attól szelekció, hogy néha azt mondja: most még ne.
Alapvizsgák – a 144-es klub Az alapvizsgák idei összképe: nagyon sok „kiválóan megfelelt”, és rengeteg szép, biztos munka. A lényeg: erős alapok. És ez nem csak papír: ez az a pont, ahol a kutya még nem a „díjakért dolgozik”, hanem azért, mert ezt imádja. (A gazda meg azért, mert szeretné egyszer nyugodtan meginni a kávéját… hiába.)
Vízi–mezei vizsgák – „a drótos nem úszik, dolgozik” Idén a vízi–mezei vonalban is volt minek örülni. Sok helyen jöttek a szép I. díjas eredmények, és több kennel is jól láthatóan „hozza a formát”. A „284” idén amúgy olyan volt, mint a karácsonyi bejgli: sok lett, és mindet szeretjük.
Az ŐTV és a mindenes vizsgák azok a napok, amikor a kutya este úgy alszik el, hogy még a szakálla is fáradt Idén itt is voltak emlékezetes eredmények, és bár ez az évzáró szösszenet nem a listákról szól, egy nevet semmiképpen se szeretnénk kihagyni belőle, mert aki ért a dermedthez vezetéshez, az ért a dermedthez vezetéshez: így eshetett meg, hogy a sződi mindenes vizsgán Csővárberki Titok a megszerezhető 372 pontot megfejelte a plusz feladatét járó 12-vel, és a vércsapája végén a szájába kapta a bringzlit. Ilyet se lát minden évben az ember! Itt külön taps jár a felvezetőknek is, mert ez már az a kategória, ahol a gazda és a kutya egy nyelvet beszél – nem magyarul, hanem „vizslául”.
Versenyek – amikor a pontszámok is izzadnak A versenyeknél mindig van egy sajátos, ünnepi feszültség: mindenki mosolyog, de a szemében ott a kérdés: „na, ma ki hozta a formát?”. 2025-ben pedig kifejezetten színes volt a mezőny – és ez most nem költői túlzás, tényleg több fajta állt rajthoz szép eredményekkel az októberben megrendezett Pogány István emlékversenyen, majd novemberben a két Szent Hubertusz versenyen: a Baba néni emlékversenyen és a Nyírség kupán. A drótos fronton külön öröm, hogy a dobogó tetején is volt mit ünnepelni, ám a lényeg mégis az, hogy a versenyek nem csak eredménytáblák, hanem találkozók.
Klubkiállítás – amikor a kanapékárpit is ünneplőbe öltözik A klubkiállítás idei nevezési listája alapján biztosan kijelenthetjük: 2025-ben nem kellett a kutyákat könyörögve kicsalogatni a közösségből – jöttek, szép számmal, minden korosztályból. Volt baby/kölyök/minor puppy, fiatal, növendék, nyílt, munka osztály, champion és veterán is – szóval aki azt mondja, „nálunk nincs utánpótlás”, az nem látja a szőrtől az erdőt. A nevezésekből is látszott néhány kedves „mintázat”: • Szépen sorakoztak a Csővárberki nevek (Titok, Ulti, Ringló, Opál, Zirkon, Zemplén, Virgács, Cimbora, Nektár…), ami már-már olyan, mint egy családi karácsony: mindenki rokon valahogy, és mindenki tud mesélni. • A Zöldmáli-Hunter vonal is komolyan képviseltette magát (Zseton, Zsálya, Vadász, Nina, Echo, Tiktok), ráadásul tenyészcsoport és tenyészpár nevezés is volt – mert ha már csapatmunka, akkor csapatmunka. • A Dolgos-Nimród kennel részéről is több kutyát láttunk nevezni (Unicum, Ostya, Császár, Zenit), és ez mindig jó jel: aktívak vagytok, jelen vagytok, viszitek. • És persze ott volt több egyesületünkben is ismert név: Paptagi Bogyó, Kőháti Alma, Illancsmajori Hajhász Izsóp, Zabosfai Írisz, Zabosfai Kozák, Zabosfai Koppány, Zabosfai Kamilla, Dunaparti Drótos Rumli és mások. Egy dolgot bátran kimondhatunk: ez a klubkiállítás nem „csak egy kiállítás”, hanem egy közösségi nagy találkozó, ahol a munkában látott kutyák egyszer csak szépen felöltözve, megfésülködve (na jó, a drótosnál ez relatív), nagy csapatban megjelennek – és ettől az egésznek ünnepi súlya lesz. Köszönjük 2025-nek – és köszönjük egymásnak Az év végén a legjobb érzés az, hogy ez nem csak vizsgasor, hanem közösség: bírók, szervezők, felvezetők, tenyésztők, gazdik, segítők, és a kutyák, akik persze mindezt úgy vezetik elő, mintha „csak úgy” lenne. Most jönnek az ünnepek: pihenés, család, kutyaszőr a kanapén (szigorúan dekorációs céllal), és remélhetőleg egy kicsivel kevesebb sár – bár ezt drótosokkal nem merném garantálni.
Boldog, békés karácsonyt és lendületes, jókedvű 2026-ot kívánunk mindenkinek – sok közös programmal, sok jó munkával, és legalább annyi örömmel, mint amennyi „Jó kutya!” elhangzott idén a pályák szélén.
Sződi szellők és vizslás diadalok – beszámoló a második augusztusi vizsgahétvégéről 🐾🌿
Aki ott volt múlt hétvégén Sződön, tudja, hogy a hőség akkor mindenkit próbára tett. Ehhez képest a mostani, augusztus 23–24-i vizsgahétvége maga volt a vizslás idill: kellemes szellő, jó társaság, remek hangulat – és pont annyi napsütés, amennyi a tökéletes terepmunkához kell.
Szombaton hajnal hatkor már gyülekezett a csapat: alapvizsga, vízi-mezei vizsga, őszi tenyészvizsga (ŐTV) és mindenes vizsla vizsga várt a bátrak bátraira. A kutyák lelkesen álltak munkába, a gazdák pedig kissé álmos szemekkel, de annál nagyobb elszántsággal követték őket. Vasárnap hétkor folytattuk, igaz, harmadannyi vizsgázóval, így a tempó is barátságosabb lehetett – több idő maradt beszélgetni, drukkolni és vizslákat dicsérni.
Az időjárás kegyesebb volt, mint a múlt héten: a szél lágyan fújt, a nap sem próbált mindenkit kiszárítani, így mindenki derűsebb, energikusabb és sokkal kevésbé piros fejjel zárta a napot. A hangulatot a marhapörkölt galuskával koronázta meg, ami után még a legfáradtabb vizslások is új erőre kaptak.
Persze, vizsgázni mindig kihívás: voltak, akik most nem értek célba, de minden egyes feladat, minden vadmegállás és minden csobbanás tapasztalatot hozott. És sokan, nagyon sokan szépen, ügyesen, örömmel teljesítettek – gazdák és kutyák együtt.
És most jöjjön a legfontosabb: a köszönet. 💛
Hatalmas hálával tartozunk Lengyel Tamásnak és Balázsnak, akik most is fáradhatatlanul gondoskodtak a madarakról, mintha apró királyi vendégeink lettek volna – szállították, ápolták, legyezgették őket, hogy a vizsgák gördülékenyen mehessenek. Külön zsíros szájú köszönet Gönczöl Ferencnek a pazar főztjéért, mert ilyen marhapörkölt-nokedli/rántott csirke-rizibizi után bárki képes lenne újra lefutni a teljes pályát… talán még kétszer is.
Erdélyi Tibor és Erdélyi Bence ismét ott voltak mindenhol, ahol kellett: terepen, árnyékban, csónak mellett, mező szélén – ha kellett, segítettek, ha nem kellett, akkor is. 😉
A bírói csapat kitartása és szakértelme most is példás volt: Konyecsni Károly vezetésével Zeitler Ágnes, Lakatos-Wahlpetz Luca, Takács Eszter, Antal Zsombor, Nagy Roland, Pomázi Ágoston és Dr. Tóth Balázs nemcsak precízen értékelt, ami talán még annál is jobban esik ilyenkor: higgadtan vezették végig a vizsgázókat a terepen, vízen és árnyékos pihenőkön.
És persze nem maradhat ki Noveczki Katalin, akinek mindenre kiterjedő figyelme, gondos szervezése és odaadása nélkül ez a hétvége sem valósulhatott volna meg. Ő az, aki akkor is tudja, mire van szükség, amikor mi magunk még nem — valódi biztos pont a vizsgák hátterében. 💛
Ne feledkezzünk meg Puskás Borbála irodájáról sem, ahol a papírok olyan olajozottan mozogtak, mintha maguk is vizslák lettek volna: pontosan, gyorsan és mindig jó helyre érkeztek.
Végül, de semmiképp sem utolsósorban: köszönjük az Ezüst Fácán Vadásztársaságnak a kiváló vizsgaterületet és a folyamatos támogatást – nélkülük mindez elképzelhetetlen lenne.
Akik most nem értek el minősítést, ne csüggedjenek: minden vizsga egy lépcső, minden lépcső egy tanulás, és minden tapasztalat közelebb visz a sikerhez. Aki pedig most átment, annak hatalmas gratuláció – lehettek büszkék magatokra, kutyátokra és a közös munkára.
Sződ ezen a hétvégén is bizonyította: itt nemcsak vizsgák vannak, hanem egy közösség, ahol a vizslás élet szeretete köti össze az embereket – és néha a szél is pont jókor fúj.
A nap, amikor a vizslák is izzadtak – beszámoló a sződi vizsgahétvégéről 1.0
Ha egyszer emlékkönyvet írnánk a magyar vizslák nyarairól, remélhetőleg a 2025. augusztus 16–17-i sződi hétvége külön fejezetet kapna: „az utolsó hőségnapok, amikor a kutyák többet dolgoztak, mint az időjárás” címmel. Egyesületünk ugyanis szombaton és vasárnap alapvizsgát, vízi-mezei vizsgát, őszi tenyészvizsgát (ŐTV) és Mindenes Vizsla Vizsgát is rendezett ezen a nem akármilyen időjárást produkáló hétvégén. Kaptunk a nyakunkba tikkasztást és zuhét, hogy mindenki eldönthesse, mit szeret igazán.
A napok hajnali hatkor és hétkor indultak, amikor a pázsiton még nem sistergett a talaj, csak a madarak, a puskák és az első vizsgadrukkok rezegtették a levegőt. Az egész hétvége hőhullámban zajlott, ami csak még tiszteletreméltóbbá tette mind a kutyák, mind a gazdák teljesítményét. A fegyelem példás volt, a hangulat végig barátságos és támogató, a vizsgázók egymás szurkolói is voltak.
Mint minden vizsganap, ezek sem múltak el tanulságok nélkül: a vadmegállás szokás szerint szigorú mérce volt, sok kiváló páros itt vérzett el. A nyúlvonszalék is feladta a leckét néhány versenyzőnek, de minden kutya és vezető tapasztalatokkal gazdagodott. A siker nem csak a minősítésekben mérhető, hanem abban is, hogy a résztvevők hogyan viselkednek egymással, a kutyákkal és a helyzettel. Ebben idén is tele-négyre vizsgáztunk.
Lengyel Tamás nélkül ez a hétvége madár nélkül maradt volna – és az bizony elég kínos lenne egy ilyen vizsgán. Ő azonban hűen és fáradhatatlanul gondoskodott a szárnyas logisztikáról: legyezgetett, cirógatott, fuvarozott, szellőztetett, és minden erejével igyekezett életben tartani a madarakat még a pokoli hőségben is. A háttérben mozgott, de kulcsszerepben – az efféle hősi munka ritkán látszik, de annál inkább számít.
A Lengyel család többi tagja is kivette a részét a sikerből: Lajos főztje olyan jól sikerült, hogy egyesek szerint fél fokkal enyhítette a kánikulát is – a legendás vaddisznógulyás nemcsak a gyomrot töltötte, hanem a vizsgadrukkot is elsimogatta.
Erdélyi Tibor és Erdélyi Bence úgy dolgoztak a háttérben, mint a jó szél: nem mindig látszanak, de mindig érződnek. Szombaton és vasárnap is mindenhol ott voltak, ahol épp szükség volt rájuk – és mindig pontosan annyit tettek, amennyi kellett. Nélkülük ez a hétvége nem futott volna ilyen simán.
A bírói csapat embert (és mezőt) próbáló feladatot teljesített: Konyecsni Károly vezetésével Panyor Diána, Lakatos-Wahlpetz Luca, Dr. Madléna András, Dr. Tóth Balázs, Király Gergő József és Kis Gábor állták a próbát – és ha már a hőség Szaharára hajazott, ők legalább olyan pontosan és kitartóan dolgoztak, mint a karavánok vezetői. Szakértelem, türelem, tisztánlátás – ezekből nem volt hiány.
Takács Eszter bebizonyította, hogy nem csak a vizsgadrukkban lehet nagyot váltani – a szükség óráján gondolkodás nélkül ugrott be vizsgáztatni. Volt benne lélekjelenlét, humor, és mindenekelőtt: helytállás. A vizsgázóból lett vizsgáztató tökéletes példája annak, hogyan válik valaki egy nap alatt a vizslás univerzum hősnőjévé.
A Puskás Borbála-féle iroda pedig nemcsak működött, hanem szó szerint száguldott – a papírok, pecsétek és jegyzőkönyvek világa ilyen tempóban ritkán produkál ilyen precizitást. Ha volna adminisztrációs díjunk, idén biztosan náluk kötne ki.
Vasárnap délutánra már mindenki poros, szó szerint viharvert és fáradt volt – de ez a fáradtság jóízű volt, mint egy sikeres nap után elcsent falat a maradék gulyásból. Külön köszönettel tartozunk az Ezüst Fácán Vadásztársaságnak is, akik nemcsak kiváló vizsgaterületet biztosítottak, de mindvégig támogatták a hétvége megvalósulását.
Azoknak, akiknek most nem sikerült, őszinte biztatásunk: fel a fejjel, minden nap tanulás, minden vizsga egy lépcső. Akik pedig sikerrel vizsgáztak, azoknak szeretettel gratulálunk – büszkék lehetnek magukra, kutyájukra és az elvégzett munkára.
Sződ ezen a hőségben edzett, hősi pillanatokkal teli hétvégén nemcsak vizsgahelyszín volt, hanem egy kis időre otthona is mindazoknak, akik szeretik, tisztelik és művelik a vizslás műfajt.
És hogy ne maradjunk friss élmények nélkül: augusztus 23–24-én, vagyis rögtön most hétvégén újabb vizsgát rendezünk Sződön – ugyanaz a terep, új kutyák, új remények. Reméljük, ezúttal nem a nap fogja vadul keresni az árnyékot, hanem a vizslák a vadat. A klíma talán kegyesebb lesz, de a lelkesedés ugyanúgy négy lábon érkezik! Ugyanilyen szívvel, ugyanilyen lendülettel, és ha az égiek is úgy akarják, egy fokkal hűvösebb időjárással. Vagy kettővel.
Tenyészszemle Bíró: Czekes Lóránd
Kutya neve
TK száma
rövidszőrű magyar vizsla
Eredmény
Zack of Skyrocket
1022299
rövidszőrű magyar vizsla
Küllemileg tenyészthető
Magasparti Rutinos Fincsi
MET.Mv.7122/24
rövidszőrű magyar vizsla
Küllemileg tenyészthető
Ipoly-völgyi drótos Áldás
MET.Dszmv.1808/23
drótszőrű magyar vizsla
Küllemileg tenyészthető
Kakat-ligeti Cirok
MET.Dszmv.980/20
drótszőrű magyar vizsla
Küllemileg tenyészthető
Dunaparti Tappancs Cinkos
MET.Dszmv.1740/23
drótszőrű magyar vizsla
Küllemileg tenyészthető
Ceglédi Vadászberki Gubanc
7207/24
rövidszőrű magyar vizsla
Küllemileg tenyészthető
Hét Arany Vizsla Hajnalka
MET.MV.7589/24
rövidszőrű magyar vizsla
Küllemileg tenyészthető
Császtai Vadász Herkules
7274/24
rövidszőrű magyar vizsla
Küllemileg tenyészthető
Vezető bíró: Konyecsni Károly Bírók: Király Gergő József, Kis Gábor, Lakatos-Wahlpetz Luca, Dr. Madléna András, Panyor Diána, Takács Eszter, Dr. Tóth Balázs
Január elsején az ember, és ez alól a vizslatartó ember sem kivétel – sőt, még a rendkívül kivételes, drótszőrű vizslatartó ember sem –, rendesen fogadalmat tesz, méghozzá úgy nevezett újévit, amely az átlagos fogadalmaknál is fogadalmibb és komolyabb. „Idén lefogyok.” „Idén leszokom.” „Idén ráveszem azt a drága, büdös dögöt, hogy felvegye a rókát.” A fogadalmak sokszínűek és változatosak, mint az ember maga, ha megérkezik majd az a bizonyos, régóta várt marslakó különítmény a világűrből, nyilvánvalóan ezt a szokásunkat igen különösként fogják elkönyvelni. Mert a sok fogadkozásnak egyértelműen és törvényszerűen a sorsa a könnyed legyintéssel megspékelt feledés és a feneketlen, fogadalomkút mélyére vettetés. Kivéve…
Mert vannak kivételes esetek. Akad ember, aki tényleg lefogy és tényleg leteszi a rossz szokásait. És tényleg sikerül a vizsla fejébe vernie, hogy a rókát is ki kell hozni az erdőből. Ehhez azonban nem elég a január elsejei, évkezdő lendület, ehhez meglátásunk szerint megalapozottság és felkészülés is kell. Ehhez összegeznünk kell tapasztalatainkat, megtalálni a követendő példákat és levonni a tanulságokat. Vagyis értékelni az elmúlt évet elvégzett munka és elért eredmények tekintetében. Egyesületünk is elkészítette a maga évértékelő excel-táblázatait, talán novemberről emlékszünk is ezekre az oszlopokra és számokra, de nem árt újra áttekintenünk és összegeznünk eredményeinket.
Vizsgarendezvényeink – az áprilisi Martonfával kezdve, Sajópetrin és Dévaványán át Sződig, onnan Napkorra kitekintve Balatonfenyvesig és megint Sződig október derekán – rendre teltházasan zajlottak, alapvizsgáinkon, vízi-mezei és őszi tenyészvizsgáinkon, de a mindenes vizsgán is nagy volt a nyüzsgés, a sok felkészült eb és vezetője majd’ rávetette magát a fácánra, olyan munkakedv buzgott bennük (néhányan sajnos mindig akadtak, akik nem bírtak ellenállni a rozsdaszínű madár kihívó táncának). És ha már vannak táblázataink, miért is ne fejeznénk ki számokkal is eredményességünket? Ami azt illeti, alapvizsgát mindösszesen 43-an tettek le sikeresen, belőlük a drótos 19; vízi-mezeit 27-en, köztük 14 drótszőrű; ŐTV-t 11 drótost is beleértve huszonegyen; mindenes vizsla vizsgát pedig egyesületünknél 11 drótszőrű tudorral együtt összesen 15-en tettek. És most, hogy összegeztük őket, tapsoljunk is meg mindenkit, mert egy ilyen vizsga mindig nagy izgalommal és igyekezettel jár, vezető és kutyája egyaránt szorgosan megdolgozik a díjért és a tudásért.
De a tudás nem minden, korunk a szépséget épp olyan fontosnak ítéli emberek és kutyák világában is. A mai kor reneszánsz kutyája okos, jó vadász, jól fésült, ápolt és elegánsan kihúzza magát a ringben is. Ennek az elvárásnak igyekszünk megfelelni az éves Klubkiállításunk rendezvényével, amelyet tavaly a kies Babatpusztán rendeztünk meg július elején. A melegben bizony sok kicicomázott vizsla nézte irigykedve a szomszédos pocsolyákban közönyösen kérődző vízibivalyokat, maguk is szívesen változtak volna át arra a délelőttre farkukkal legyeket csapkodó barmokká. Mégsem tették, hanem felvonultak, megmutatták, hogy a drótszőrű magyar vizsla nemcsak a vadász leghasznosabb cimborája, hanem szép, aranyszínű házikedvenc is lehet. A kiállítás szépének Stained Emperor Diablo bizonyult. Július derekán klubnapot rendeztünk, mert szórakozni is kell. Némileg viszontagságosan, de végül a gyáli Fundi Park tavánál révbe értünk. Harmadik éve rendezünk klubnapot, ahol az egyesületi tagok programok mellett barátkozhatnak és civakodhatnak, ehetnek, ihatnak, játszhatnak (ne feledkezzünk meg a csodás vizslaolimpiáról, amely láttán még a régi görögök is megnyalták volna mind a tíz ujjukat). Tavaly ráadásul taggyűlést is tartottunk, és sikeresen módosítottuk a tenyésztési szabályzatot, melyet októberben a minisztérium is jóváhagyott, ennek eredményeképpen az idén január 1. után születő drótszőrű magyar vizslák már csakis azzal a feltétellel vonhatóak be a tenyésztésbe, ha legalább vízi-mezei vizsgát tesznek (természetesen a sikeres tenyészszemle mellett). Örülünk ennek a módosításnak, hiszen általános irány a munkakutyák és így a vizslák tenyésztésében is az ösztönöktől és vizslamunkától való eltávolodás, az ebek kanapébetyárrá és ösztönszegény házikedvenccé fajulása, amely hosszútávon nem szolgálhatja a fajta sajátosságainak megőrzését.
Ugyanakkor nemcsak a vizsgaeredményekből látjuk, hogy sok az ösztöneit kibontakoztató és jól használó drótos vizsla. Tavaly szép számú nevezővel sort kerítettünk a biannuális Vasas József emlékversenyre, novemberben pedig három Szent Hubertusz versenyre: a Baba néni emlékversenyre, a Bereg-Nyírség Kupára és a Dr. Polgár Kálmán emlékversenyre.
Ha pedig kitekintünk egyesületünk berkein túlra, és a mások megrendezte megmérettetésekből szeretnénk magunknak valami kis büszkeséget kanyarintani, és a virtuális „Akikre Büszkék Vagyunk” táblánkra felírni néhány követendő nevet – említsük meg a 2024- es a belgiumi Field Trial Európa Kupán diadalmaskodó Zöldmáli Aquát (Miczek Zsófia vezetésével) , a Főversenyen harmadik helyen végzett Dolgos Nimród Császárt (Nagy Roland vezetésével) és az év legszebb drótszőrű magyar vizslájának választott Illancsmajori Hajhász Dongót.
Egyesületünk a napokban tette közzé az idei vizsga- és versenynaptárt, immár nem a levegőbe kell elhatározásokat tenni, hanem pontosan látjuk, mire mennyi időnk van. Készüljön hát idén fel még több vizslánk még több vizsgára, legyünk idén is számosan a versenyeken, és az olimpiai formaidőzítést sem késő elkezdeni. De ami még ennél is fontosabb törekvésünk lehet 2025-re, az a jó hangulat. Ha tagja vagy Egyesületünknek, ha drótszőrű magyar vizslád van (vagy ha nem is drótos, esetleg nem is magyar, de vizsla), keress bennünket, gyere el a rendezvényeinkre, érezzük együtt jól magunkat. Fogadalom ide vagy oda, a szenvedélyünk ugyanaz, a nehézségeink és örömeink is hasonlóak, ha megosztjuk őket egymással, biztosan elégedettebbek és sikeresebbek lehetünk idén, mint tavaly.
