Értesítem, hogy a Magyarországi Drótszőrű MagyarVizsla Tenyésztők Egyesülete közgyűlést tart, melyre ezúton tisztelettel meghívom.
Helye és időpontja: 1134 Budapest, Huba utca 6. 2026. április 18. 16 óra
Napirendi pontok
A levezetó elnök, jegyzókönyvvezetó és hitelesítők megválasztása
Határozatképesség megállapítása
Napirendi pontok jóváhagyása
évi Elnöki beszámoló és szavazás annak elfogadásáról
A Tenyésztési Bizottság 2025, évi beszámolója és szavazás annak elfogadásáról
A Felügyelő Bizottság 2025. évi beszámolója és szavazás annak elfogadásáról
2025. évi pénzügyi és mérleg beszámolója és szavazás annak elfogadásáról
Egyebek
A Közgyűlésen csak a 2026.évi érvényes tagsági felmutatásával lehet részt venni. Kérem ezt hozza magával! Amennyiben a Közgyűlés a megjelentek száma miatt a fenti időpontban határozatképtelen lenne, úgy ugyanezen napra 16.30 órára (30 perccel később) a Közgyűlést ismételten összehívom. Ebben az esetben az ismételten összehívott Közgyűlés a megjelentek számától függetlenül határozatképes, de csak az eredetileg meghirdetett napirendi pontok tárgyalhatók a Közgyűlés keretében. Tekintettel a napirendi pontok és a határozatképesség fontosságára, megjelenésére és aktív részvételére feltétlenül számítok.
Március 21-én reggel egy kutyástársunkkal olyan dolog történt, amire nincs elfogadható magyarázat. Egy idős, 14 éves, békés kutya – aki alig lát, alig hall, és egész életében barátságos volt – egyszerűen odasétált egy emberhez az erdőben. Az ember erre válaszul akkorát ütött a fejére, hogy a kutya koponyája betört, és azonnal összeesett. Mindezt úgy, hogy a gazda előre szólt: nem bánt, öreg kutya. Ez sem számított. Az ütés után az illető egyszerűen továbbment. Ezt nehéz higgadtan leírni. Mert itt nem félreértés történt, nem egy rosszul sikerült helyzet, hanem egy teljesen indokolatlan, súlyos erőszak. És az a kérdés, ami ilyenkor óhatatlanul felmerül: hogyan történhet meg ilyen? Hogyan lehetséges, hogy valaki egy védtelen, idős állattal ezt megteszi – majd következmények nélkül továbbmegy? Az ilyen helyzetek után sokan ugyanazzal szembesülnek: nemcsak a történtek súlya nehéz, hanem az is, hogy nem világos, mit kell ilyenkor tenni, hova lehet fordulni, hogyan lehet egyáltalán elindítani az ügyet. Ezért tesszük most közzé az alábbi rövid útmutatót. Nem azért, mert mindenre választ ad, hanem azért, hogy legalább az első lépések ne maradjanak bizonytalanok.
Mit tegyél, ha kutyásként nehéz helyzetbe kerülsz? A kutyázás öröm, de néha egészen váratlan helyzetekbe is bele lehet futni. Lehet szó konfliktusról más kutyatartóval, szomszéddal, egy félrecsúszott helyzetről egy sétán, hatósági kérdésről, elveszett vagy sérült állatról, vagy akár olyan esetről is, amikor egy kutya nincs megfelelő körülmények között tartva. Ilyenkor sokszor nem is az a legnehezebb, hogy mi történt, hanem az, hogy az ember nem tudja, hova forduljon. Ebben szeretnénk egy kis iránymutatást adni. Ha a helyzet sürgős, és ember vagy állat biztonsága közvetlen veszélyben van, a legegyszerűbb és legfontosabb lépés a 112-es segélyhívó. Ha nem azonnali veszélyről van szó, de felmerül például állatkínzás vagy súlyos elhanyagolás gyanúja, érdemes a rendőrséghez fordulni, illetve a helyileg illetékes jegyzőt vagy az állategészségügyi hatóságot (például a NÉBIH) értesíteni. Az ilyen esetek jogilag sem „magánügyek” (lásd: Btk. 244. § állatkínzás). Más típusú helyzetekben – például vitás ügyeknél, tartási körülményekkel kapcsolatos problémáknál, vagy ha egyszerűen tanácstalan vagy – sokszor a helyi önkormányzat, a jegyző, egy állatorvos vagy egy állatvédő szervezet tud első körben eligazítást adni. Már az is nagy segítség, ha tudod, kihez érdemes fordulni, és nem maradsz egyedül a helyzettel. Ami szinte minden esetben hasznos: ha lehetőséged van rá, dokumentáld a történteket – jegyezd fel az időpontot, a helyszínt, készíts fotót vagy videót. Ez később sok félreértést megelőzhet, vagy akár bizonyító erejű is lehet. Ugyanakkor fontos, hogy ne sodord magad veszélybe; nem az a cél, hogy egyedül oldj meg egy konfliktust, hanem hogy a megfelelő helyre kerüljön az ügy.
Ha a helyzet bonyolultabb, vagy úgy érzed, hogy teljesen magadra maradtál, iránymutatásért felveheted a kapcsolatot egyesületünk tagjával, dr. Metzger Zsuzsával a +36 30 9962 332 telefonszámon.
Ez a lehetőség elsődlegesen a tájékozódást segíti, nem helyettesíti a hivatalos eljárásokat vagy a szakmai jogi képviseletet. Ez az útmutató abban szeretne segíteni, hogy az első lépés ne legyen bizonytalan. Nem jogi tanácsadás, és egyesületünk nem nyújt jogi képviseletet, de hisszük, hogy ha tudjuk, merre induljunk, sok helyzet gyorsabban és nyugodtabban rendezhető – a kutyák és a gazdák érdekében is. Mert a kutyáink számítanak ránk – és mi, kutyások, számíthatunk egymásra.
A Közgyűlésen csak a 2025. évi érvényes tagsági felmutatásával lehet részt venni. Kérem feltétlenül hozza magával! Amennyiben a Közgyűlés a megjelentek száma miatt a fenti időpontban határozatlanképtelen lenne, úgy ugyanezen napra 9,30 órára (30 perccel késóbb) a Közgyűlést ismételten összehívom. Ebben az esetben az ismételten összehívott Közgyűlés a megjelentek számától függetlenül határozatképes, de csak az eredetileg meghirdetett napirendi pontok tárgyalhatók a Közgyűlés keretében. Tekintettel a napirendi pontok és a határozatképesség fontosságára, megjelenésére és aktív részvételére feltétlenül számítok.
Január elsején az ember, és ez alól a vizslatartó ember sem kivétel – sőt, még a rendkívül kivételes, drótszőrű vizslatartó ember sem –, rendesen fogadalmat tesz, méghozzá úgy nevezett újévit, amely az átlagos fogadalmaknál is fogadalmibb és komolyabb. „Idén lefogyok.” „Idén leszokom.” „Idén ráveszem azt a drága, büdös dögöt, hogy felvegye a rókát.” A fogadalmak sokszínűek és változatosak, mint az ember maga, ha megérkezik majd az a bizonyos, régóta várt marslakó különítmény a világűrből, nyilvánvalóan ezt a szokásunkat igen különösként fogják elkönyvelni. Mert a sok fogadkozásnak egyértelműen és törvényszerűen a sorsa a könnyed legyintéssel megspékelt feledés és a feneketlen, fogadalomkút mélyére vettetés. Kivéve…
Mert vannak kivételes esetek. Akad ember, aki tényleg lefogy és tényleg leteszi a rossz szokásait. És tényleg sikerül a vizsla fejébe vernie, hogy a rókát is ki kell hozni az erdőből. Ehhez azonban nem elég a január elsejei, évkezdő lendület, ehhez meglátásunk szerint megalapozottság és felkészülés is kell. Ehhez összegeznünk kell tapasztalatainkat, megtalálni a követendő példákat és levonni a tanulságokat. Vagyis értékelni az elmúlt évet elvégzett munka és elért eredmények tekintetében. Egyesületünk is elkészítette a maga évértékelő excel-táblázatait, talán novemberről emlékszünk is ezekre az oszlopokra és számokra, de nem árt újra áttekintenünk és összegeznünk eredményeinket.
Vizsgarendezvényeink – az áprilisi Martonfával kezdve, Sajópetrin és Dévaványán át Sződig, onnan Napkorra kitekintve Balatonfenyvesig és megint Sződig október derekán – rendre teltházasan zajlottak, alapvizsgáinkon, vízi-mezei és őszi tenyészvizsgáinkon, de a mindenes vizsgán is nagy volt a nyüzsgés, a sok felkészült eb és vezetője majd’ rávetette magát a fácánra, olyan munkakedv buzgott bennük (néhányan sajnos mindig akadtak, akik nem bírtak ellenállni a rozsdaszínű madár kihívó táncának). És ha már vannak táblázataink, miért is ne fejeznénk ki számokkal is eredményességünket? Ami azt illeti, alapvizsgát mindösszesen 43-an tettek le sikeresen, belőlük a drótos 19; vízi-mezeit 27-en, köztük 14 drótszőrű; ŐTV-t 11 drótost is beleértve huszonegyen; mindenes vizsla vizsgát pedig egyesületünknél 11 drótszőrű tudorral együtt összesen 15-en tettek. És most, hogy összegeztük őket, tapsoljunk is meg mindenkit, mert egy ilyen vizsga mindig nagy izgalommal és igyekezettel jár, vezető és kutyája egyaránt szorgosan megdolgozik a díjért és a tudásért.
De a tudás nem minden, korunk a szépséget épp olyan fontosnak ítéli emberek és kutyák világában is. A mai kor reneszánsz kutyája okos, jó vadász, jól fésült, ápolt és elegánsan kihúzza magát a ringben is. Ennek az elvárásnak igyekszünk megfelelni az éves Klubkiállításunk rendezvényével, amelyet tavaly a kies Babatpusztán rendeztünk meg július elején. A melegben bizony sok kicicomázott vizsla nézte irigykedve a szomszédos pocsolyákban közönyösen kérődző vízibivalyokat, maguk is szívesen változtak volna át arra a délelőttre farkukkal legyeket csapkodó barmokká. Mégsem tették, hanem felvonultak, megmutatták, hogy a drótszőrű magyar vizsla nemcsak a vadász leghasznosabb cimborája, hanem szép, aranyszínű házikedvenc is lehet. A kiállítás szépének Stained Emperor Diablo bizonyult. Július derekán klubnapot rendeztünk, mert szórakozni is kell. Némileg viszontagságosan, de végül a gyáli Fundi Park tavánál révbe értünk. Harmadik éve rendezünk klubnapot, ahol az egyesületi tagok programok mellett barátkozhatnak és civakodhatnak, ehetnek, ihatnak, játszhatnak (ne feledkezzünk meg a csodás vizslaolimpiáról, amely láttán még a régi görögök is megnyalták volna mind a tíz ujjukat). Tavaly ráadásul taggyűlést is tartottunk, és sikeresen módosítottuk a tenyésztési szabályzatot, melyet októberben a minisztérium is jóváhagyott, ennek eredményeképpen az idén január 1. után születő drótszőrű magyar vizslák már csakis azzal a feltétellel vonhatóak be a tenyésztésbe, ha legalább vízi-mezei vizsgát tesznek (természetesen a sikeres tenyészszemle mellett). Örülünk ennek a módosításnak, hiszen általános irány a munkakutyák és így a vizslák tenyésztésében is az ösztönöktől és vizslamunkától való eltávolodás, az ebek kanapébetyárrá és ösztönszegény házikedvenccé fajulása, amely hosszútávon nem szolgálhatja a fajta sajátosságainak megőrzését.
Ugyanakkor nemcsak a vizsgaeredményekből látjuk, hogy sok az ösztöneit kibontakoztató és jól használó drótos vizsla. Tavaly szép számú nevezővel sort kerítettünk a biannuális Vasas József emlékversenyre, novemberben pedig három Szent Hubertusz versenyre: a Baba néni emlékversenyre, a Bereg-Nyírség Kupára és a Dr. Polgár Kálmán emlékversenyre.
Ha pedig kitekintünk egyesületünk berkein túlra, és a mások megrendezte megmérettetésekből szeretnénk magunknak valami kis büszkeséget kanyarintani, és a virtuális „Akikre Büszkék Vagyunk” táblánkra felírni néhány követendő nevet – említsük meg a 2024- es a belgiumi Field Trial Európa Kupán diadalmaskodó Zöldmáli Aquát (Miczek Zsófia vezetésével) , a Főversenyen harmadik helyen végzett Dolgos Nimród Császárt (Nagy Roland vezetésével) és az év legszebb drótszőrű magyar vizslájának választott Illancsmajori Hajhász Dongót.
Egyesületünk a napokban tette közzé az idei vizsga- és versenynaptárt, immár nem a levegőbe kell elhatározásokat tenni, hanem pontosan látjuk, mire mennyi időnk van. Készüljön hát idén fel még több vizslánk még több vizsgára, legyünk idén is számosan a versenyeken, és az olimpiai formaidőzítést sem késő elkezdeni. De ami még ennél is fontosabb törekvésünk lehet 2025-re, az a jó hangulat. Ha tagja vagy Egyesületünknek, ha drótszőrű magyar vizslád van (vagy ha nem is drótos, esetleg nem is magyar, de vizsla), keress bennünket, gyere el a rendezvényeinkre, érezzük együtt jól magunkat. Fogadalom ide vagy oda, a szenvedélyünk ugyanaz, a nehézségeink és örömeink is hasonlóak, ha megosztjuk őket egymással, biztosan elégedettebbek és sikeresebbek lehetünk idén, mint tavaly.
A 2024. július 20-án megtartott Klubnapunkat egyesületi Közgyűléssel tettük még izgalmasabbá. Ahogy arról már korábban beszámoltunk, a kivételesen kellemes nyári nap hangulatában se volt hiba, ráadásul a klubnap könnyed programját komoly döntés meghozatalával zártuk. A Közgyűlésre kifejezetten sok egyesületi tag látogatott el – reméljük, ezzel is hagyományt teremtettünk idén. Miután megállapítottuk határozatképességünket, jóváhagytuk a napirendi pontokat. Az egyesület tenyésztési felügyelője, Fehér Krisztina elmélyült alapossággal ismertette a tagoknak a tenyésztési szabályzat módosító javaslatát, felmerült sok kérdés, vita is kialakult, vagyis minden szempontból és irányból körüljárhattuk a kérdést. A vitát követően szavaztunk, és számottevő többséggel elfogadtuk a módosításokat. A módosított tenyésztési szabályzatot mindenki bátran elolvashatja honlapunkon, aki kíváncsi, izgalmas statisztikákat is találhat ugyanitt.
Minden, a szívünknek oly’ kedves drótszőrű magyar vizsla fajta gyarapodását és fejlődését fontosnak érző kutyatartónak jó olvasgatást, bogarászást kívánunk, reméljük, legkésőbb a jövő évi Közgyűlésen ismét találkozunk!
Arany időben, családi körben tartottuk meg harmadik klubnapunkat július 20-án, szombaton: az éji bogár helyett az autópálya és jetskik zúgtak körülöttünk a Fundy Fun Park homokos partján, igazi huszonegyedik századi idillben. Szerencsénk volt az idővel, szerencsénk volt vendégeinkkel, mert igen érdekfeszítő előadásokat hallgathattunk a sátrak (köszönjük, Bese Antal és Kozma András) árnyékában.
Dr. Jakkel Tamás az FCI elnökeként és magánemberként is mesélt nekünk kutyás életéről, arról, hogy mi teszi az igazi tenyésztőt tenyésztővé, megosztotta velünk gondolatait a magyarországi tenyésztés-szabályozás és az állatvédők kutyavédő törekvéseinek célszerű harmonizálásáról; hallhattunk tőle spánielek, tacskók és magyar agarak lelki életéről, könnyfakasztó reptéri elválásokról.
Babiczky Attila beszélt a munka- és képességvizsga követelmények felépítéséről, azok fajtafejlődésre gyakorolt hatásáról, a munkakutyafajták remélt, kívánatos és ehhez képest a jelenben jellemző állapotáról.
Dr. Sándor Sára genetikus bevezetett bennünket a kutyagenetika fejlődésének folyamatába, a genetika szerepébe a tenyésztés alakításában, a modern tudomány rendelkezésünkre bocsátott lehetőségeibe.
Mi pedig körbeültük őket, válaszokat kaptunk feltett kérdéseinkre, még a kutyák is elkerekedett szemekkel figyeltek, és a vízen száguldozó banánhajósok se birizgálták senki idegeit.
Kora délután vadhúsos székelykáposztát eszegettünk ismét Németh Csabának köszönhetően, akinek a főztje idén is többször odacsalt mindenkit a tálhoz.
Ezután egy ugrással Párizsban érezhettük magunkat, hiszen a Második Drótos Olimpia következett, ahol címvédésnek lehettünk tanúi: (és most hazabeszélek, mert az én szemem fénye) Csővárberki Vali ismét virtuózan teljesített minden feladatot, és hazahozta a kupát. Persze Szeder, aki Karakkal megosztott második helyet szerzett, Pilla és Iron a megosztott harmadik hellyel, Zuzmó, Csele és Opál nem könnyítették meg a dolgát, a drótszőrű társadalomban buzog a játékoskedv, egy-egy apport-elhozásért, vízbe ugrásért, tojás szállítmányozásért (leszámítva a helyszínen felzabálás minősített eseteit elkövető notórius gazleányokat (Cs. „Szégyenke” Hédi, nagykorú elkövető)), sőt fegyelmezett élelem-megtagadásért senkinek sem kell szomszédos fajtákhoz mennie. Köszönjük a Kópé Állateledelnek a sok finomságot.
Az ünnepélyes díjátadást követően, jó hangulatban és felfokozott érdeklődés közepette megtartottuk rendkívüli közgyűlésünket, amelyen megvitattuk és megszavaztuk a tenyésztési szabályzatunk módosítását, és a nap végén mindenki fáradtan és remélhetőleg elégedetten térhetett haza.
Sokan nem voltunk, de akik eljöttek, azok barátságban és jó hangulatban töltötték az egész napot, föllélegezhettünk a hetek óta tartó hőségből, élvezhettük a szemerkélő esőt, hallgattuk a gyáli tavak locsogását, jó barátokkal találkoztunk, és mindenekelőtt hasonszőrű társak között lehettünk, akik ugyan sokfélék és sok mindenben mást gondolnak, de az biztos, hogy a kutya, méghozzá a drótszőrű magyar vizsla mindennél fontosabb, közös pont az életükben. Találkozzunk jövőre, ha nem is feltétlenül ugyanitt és ugyanekkor, de mindenképpen a következő, negyedik klubnapunkon!
