Családias nap a Hal-Zóna csodaszép területén a vizsganap megnyitóján. A Sióvölgye FTK és az MDMTE rendezésében immár 3. alkalommal zajlik itt vizsga vagy verseny.
A tenyészszemlét Glázer György vezette, akinek bírálatával kezdődött a feladatok sora. Majd következett munka. Először a víznél kellett bizonyítani a résztvevőknek a felkészültséget Pomázi Ágoston vezető bíró és Noveczki Katalin bíró előtt. Az ÖTV-n vizsgázók kezdték a sort, majd a VMV-sek következtek, végül az Alapvizsgázók zártak.
A vízi munkák után a vizsgázók csapata elhagyta a Hal-Zóna Balatonszabadi területét, hogy a mezőn folytassa a napot. Az egyre melegebb időben nem volt nehéz dolga a bíráknak, hiszen a kutyák és vezetőik szépen oldották meg a feladatokat.
Még egyszer köszönjük a Halzóna és a Sióvölgye FTK támogatását, segítségét.
Köszönjük a bírák munkáját és gratulálunk a vizsgázóknak!
Szeptember 27-én már kora reggeltől volt dolga kutyának, vezetőnek, bírónak egyaránt Nyíregyháza mellett: mező, víz, tenyészszemle, négyféle megmérettetés és egy egész napnyi vizslás program várt ránk Napkor és Nagykálló közelében. Az időjárás derekasan mellénk állt – szeptember végéhez képest meglepően meleg volt –, de a kellemes, napos időben igazán jólesett egész nap kint lenni a kutyákkal. A helyszínek közül különösen emlékezetes marad a vízi munkáé: egy almáskert tava adott terepet a feladatokhoz. Nem mindennapi környezet egy vizsgához, és a szeptember végi almáskert a tóval együtt egészen sajátos hangulatot adott a napnak. Volt is munka bőven. Az alapvizsgán 4, a vízi-mezei vizsgán 8, az ŐTV-n 3 kutya indult, míg a tenyészszemlén 8 kutyát bíráltak el. Reggeltől késő délutánig folyamatosan zajlottak a feladatok, így valóban teljes napot töltött együtt a mezőn és a vízparton a társaság. A vizsgák vezető bírója Szögi Lajos volt, mellette Bakó Zsuzsanna, Dr. Madléna András és Kiss László bírálta a kutyák munkáját. A tenyészszemlét Czekes Loránd vezette. A nap egyik legjobb élményét a két bírói kör hozzáállása jelentette. Egy vizsgán természetesen teljesíteni kell, pontok születnek, hibák és szép munkák váltják egymást – de nagyon nem mindegy, hogy közben milyen légkör veszi körül a kutyát és a vezetőjét. Itt jó volt vizsgázni. Bíróink figyelmesen, jó szemmel és mindenekelőtt megnyugtató jóindulattal nézték a kutyák munkáját. Nem sajnálták az időt arra sem, hogy elmagyarázzák, amit láttak, segítsenek megérteni egy-egy hibát, vagy megmutassák, min és hogyan érdemes tovább dolgozni. Nem egyszerűen elbírálták a teljesítményt, hanem tanítottak is – türelmesen, érthetően és segítő szándékkal. Ez különösen sokat ér egy olyan vizsgán, ahová nemcsak azért érkezünk, hogy megtudjuk, hány pontot ér az aznapi munka, hanem azért is, hogy másnap már egy kicsit jobban tudjunk dolgozni a kutyánkkal. Nagy köszönet illeti a helyi hivatásos vadászokat, akik egész nap segítették a munkát, valamint a Napkori Erdőgazdák Zrt.-t, amiért rendelkezésünkre bocsátotta a vizsgához szükséges területeket. Külön köszönjük Szögi Lajosnak a vizsga megszervezését, azt a sok előkészítő munkát és odafigyelést, amely nélkül egy ilyen egész napos, több helyszínen és több vizsgatípusban zajló program egyszerűen nem tudna gördülékenyen működni. Sok mindenből a résztvevők csak annyit látnak, hogy minden ott van, minden készen áll, amikor szükség van rá – pedig éppen emögött van a legtöbb láthatatlan munka. És aztán jött a nap talán legkellemesebb meglepetése. Egy egész napos vizsga végén az ember általában már annak is örül, ha leülhet valahová. Ehhez képest a Kerekerdő Turisztikai Központban fehér abrosz mellett fejezhettük be a napot, egy tányér forró, ízletes babgulyással, majd rétesekkel. A mező és a vízpart után különösen üdítő volt így asztalhoz ülni: végre volt idő kifújni magunkat, beszélgetni, újra végigvenni a nap történéseit és persze azokat a jeleneteket is, amelyekből egy kutyás társaságban estére rendszerint már történetek születnek. Köszönjük a Kerekerdő Turisztikai Központnak a vendéglátást és ezt az igazán szép napzárást. Köszönjük bíróinknak a figyelmes, segítő és tanító munkát, a helyi hivatásos vadászoknak a közreműködést, a Napkori Erdőgazdák Zrt.-nek a helyszíneket, Szögi Lajosnak a szervezést, és mindenkinek, aki hozzátett ahhoz, hogy ez a szeptember végi vasárnap ilyen jól sikerüljön. Mert jó vizsganap az, amelyikről az ember nemcsak egy eredménnyel indul haza, hanem néhány új felismeréssel is. Ha pedig mindehhez a végén még fehér abrosz, babgulyás és rétes is jár, arra tényleg nehéz panaszkodni.
Augusztus közepén hajnali hatkor általában még nem akarunk semmit a világtól, és joggal reméljük, hogy a világ sem akar különösebben semmit tőlünk, Sződön azonban ezen a hétvégén egészen más megállapodás volt érvényben: mire rendesen felkelt a nap, már kutyák, vezetők, bírók, vad, papírok és az egész, később meglehetősen tekintélyessé növő vizsgagépezet mozgásban volt. Két nap állt előttünk, reggel hattól este hétig, az év legnagyobb vizsgahétvégéje, annyi indulóval, hogy a program összeállítása lassan a felsőbb matematika és a vadgazdálkodás közös határterületére tévedt – mi pedig nekivágtunk, mert végül is egész évben erre készülünk, csak amikor eljön, mindig kissé meglepődünk rajta, hogy tényleg eljött.
A számok pedig ezúttal tényleg beszédesek. Szombaton hárman érkeztek tenyészszemlére, hatan alapvizsgára, nyolcan vízi-mezei vizsgára, tízen őszi tenyészvizsgára és tizenhárman mindenes vizsla vizsgára; vasárnap két alapvizsgázó, hét vízi-mezeis, tizenkettő őszi tenyészvizsgázó és tíz mindenes. Két nap, összesen 68+3 vizsgaindulás. Reggel hattól este hétig.
Persze 68 vizsgázót nem elég egyszerűen egymás mögé írni, aztán remélni, hogy estére valahogy mindenki neve mellett eredmény lesz. A háttérben komoly logisztikai mutatvány zajlott: össze kellett hangolni a rendelkezésre álló vadat, a feladatokat, a helyszíneket, az egyes vizsgaszintek eltérő igényeit és – nem mellékesen – a bírók nagyon is véges áteresztőképességét. Volt matekozás. Aztán újramatekozás. Amikor pedig már minden kijött, még egy kis matekozás. De végül kijött.
És dolgoztak a kutyák. Mezőn, vízen, erdőben; kerestek, álltak, csapát követtek, hibáztak, javítottak, néha meglepték a vezetőjüket, máskor valószínűleg önmagukat is. A körülmények közben egyáltalán nem igyekeztek megkönnyíteni senki dolgát. Hosszú, forró, ember- és kutyapróbáló napok voltak ezek, amelyek végére már nemcsak azt lehetett látni, melyik kutya mit tud, hanem azt is, mennyi maradt benne. És persze a póráz másik végén álló emberben.
Különösen sokat mond a hétvégéről a 23 mindenes vizsla vizsga. Az utóbbi évekhez képest látványosan megnőtt azok száma, akik elindulnak ezen a szinten, és ennek szerintünk nagyon lehet örülni. A mindenes ugyanis már más lépték. A mezei és vízi munka mellé erdei feladatok, vonszalék, vércsapa és dúvadmunka kerül; nem egyetlen jól begyakorlott feladatról, hanem sokféle tudásról, fegyelemről, önállóságról és állóképességről kell számot adni. Mire kutya és vezető eljut odáig, hogy egyáltalán odaálljon a rajthoz, mögöttük van rengeteg tréning, utazás, hajnal, hétvége, kudarc, apró áttörés – és esetenként némi diplomáciai munka annak érdekében, hogy a vizsla belássa: a róka nem ízlés kérdése.
És aztán jön maga a vizsganap. Hosszú órákon keresztül újra és újra munkába kell állni. Nem elég tudni a feladatot: a nap végén is tudni kell, amikor már elfáradt a test, tompul a figyelem, és az addig gondosan egyben tartott rendszer kezd meglazulni. Ilyenkor derül ki igazán, mennyire mélyen van meg az a tudás, amelyet hónapokon át építettünk. Ezért is nagy teljesítmény már az, ha valaki eljut idáig a kutyájával.
A bíróknak ezen a hétvégén sem jutott könnyebb műfaj. A vezető bíró Konyecsni Károlynak, mellette Ács Piroskának, Bakumenko Jelenának,Király Gergőnek,Nagy Rolandnak,Pomázi Ágostonnak, Takács Eszternek, Dr. Tóth Balázsnak, Dr. Varga Zsoltnak és Czekes Loránd küllembírónak köszönjük a két hosszú nap munkáját, a figyelmet, a türelmet és azt a koncentrációt, amelyet ennyi kutya korrekt elbírálása kíván. Reggel hattól este hétig bírónak lenni ugyanis maga is egy kisebb mindenes vizsga – csak erre sajnos nem jár oklevél.
Az irodában közben egy másik sportág zajlott. Dr. Menyhárt Krisztina, valamint részmunkaidős erősítésként Metzger Zsuzsa és Török Krisztina igyekezett elérni, hogy a rengeteg név, pont, eredmény és papír végül ugyanahhoz a kutyához tartozzon, amelyikhez reggel tartozott. Az informatikai mélységekben tündérkezekkel Pénzes Gábor és Bese Antal rendszerszinten állította össze a vázat. Láng Attila és Nóri pedig az egyesületi butikot futtatta csúcsra, a jubileumi trikók fogytak, mint a curkorka.
Puskás Borbálának, Erdélyi Tibornak és Erdélyi Bencének külön köszönjük a segítséget és mindazt a háttérmunkát, amelyet akkor vesz észre igazán az ember, amikor nincs.
Gönczöl Ferinek hála a rengeteg ásványvizért – ezen a hétvégén ez nem figyelmesség, hanem stratégiai jelentőségű utánpótlás volt – és a csodálatos ebédért. Az Ezüst Fácán Vadásztársaságnak pedig ismét hálásak vagyunk a területért és azért, hogy ezen a nagyszabású hétvégén is volt hol próbára tenni kutyát, embert és szervezőkészséget.
És még valamiről érdemes beszélni. Talán éppen most.
Egy vizsgán van egy nagyon egyszerű rubrika: sikerült vagy nem sikerült. Az élet szerencsére ennél valamivel rosszabb adminisztrátor. Nem tud mit kezdeni azzal a sok hónappal, amely a két szó előtt van. Nem fér bele a rubrikába az első szép vadmegállás, a századik apport, az a vércsapa, amelyen egyszer csak összeállt valami, a hajnalban kezdődő tréning, a munka után még gyorsan beleférő gyakorlás, a remek napok és azok sem, amikor semmi nem működött. Pedig valójában ezekből áll az egész.
Aki hobbiból csinálja mindezt, különösen furcsa vállalkozásba fog: a szabadidejét, energiáját, pénzét és időnként a józan eszét is arra fordítja, hogy egy kutyával közösen egyre többre legyen képes. Nem azért, mert muszáj. Hanem mert szereti. És ezt egy sikertelen vizsga nem tudja utólag érvénytelenné tenni.
Persze ettől még rossz. Rossz, amikor hónapok munkája után az utolsó vagy az utolsó előtti feladatnál véget ér a vizsga. Kár volna úgy tenni, mintha nem volna szabad csalódottnak lenni. Szabad. Nagyon is. Csak talán nem érdemes összetéveszteni a vizsga eredményét annak az útnak az értékével, amely odáig vezetett.
Mert közben lett egy képzettebb kutyánk. Mi is jobb vezetők lettünk. Megtanultunk valamit egymásról, együtt dolgozni, újrakezdeni, várni, örülni annak az apróságnak, ami tegnap még nem ment. Embereket ismertünk meg, együtt edzettünk, drukkoltunk egymásnak, nevettünk és bosszankodtunk. Közösség lett abból, ami eredetileg csak annyi volt: szeretnénk valamit megtanítani a kutyánknak.
Talán ez a hobbi legszebb formája. Amikor már nem egyszerűen van egy kutyánk, akivel szeretünk valamit csinálni, hanem közös történetünk lesz vele.
Az oklevél nagyszerű dolog. Büszkének kell lenni rá, ha sikerült megszerezni, és szívből gratulálunk mindenkinek, aki ezen a hétvégén hazavihette. De aki most üres kézzel ment haza, az sem ment haza ugyanazzal a kutyával, amellyel hónapokkal ezelőtt nekivágott a felkészülésnek. És ő maga sem ugyanaz a vezető.
A vizsga egy nap. Amit odáig együtt csináltunk, az a kutyázás.
És talán ezért volt olyan páratlan a hangulat Sződön ezen a két ember- és kutyapróbáló, hosszú napon. Nem azért, mert mindenkinek minden sikerült. Hanem mert ott voltunk, csináltuk, és tudtunk örülni egymás sikerének akkor is, amikor éppen a sajátunk váratott magára.
Hétfőre virradóan pedig – remélhetőleg – mindenki kialudta magát.
Karácsony utáni évzáró – 2025, Drótszőrű Magyarvizsla Tenyésztők Egyesülete részéről Török Krisztina, állandó szerzőnk „tollával”
Ahogy ilyenkor illik: a naptár a végére ér, a forralt bor gyanúsan gyorsan fogy, a drótosok meg… hát ők egész évben ugyanazzal a lelkesedéssel dolgoznak, mint amikor először meglátnak egy mezőt.
2025-ben is rengeteget mentünk, szerveztünk, vizsgáztunk, drukkoltunk, és néha levegőt is vettünk (állítólag az is fontos). Az idei év egyik legjobb híre, hogy a közösség mozgásban volt: tenyészszemléktől az alapvizsgán át az ŐTV-ig és a mindenes vizsgáig sok kutya állt munkába – és szép hányaduk nemcsak „megcsinálta”, hanem szépen meg is csinálta. És még egy jó hír, ami a számokból is szépen látszik: a rendezvényeinken nem csak drótszőrű magyar vizslák vizsgáznak nagy sikerrel, hanem rövidszőrű magyar vizslák, német vizslák és több más vizslás, vadászkutyás fajta is. Mi ezt nagyon szeretjük: minél szélesebb a mezőny, annál jobb a hangulat, és annál több a tanulnivaló. Ráadásul a drótosok sem csak „hazai pályán” mozognak: szép számmal megjelennek a Magyar Vizsla Klub és az Országos Vizsla Klub szervezte vizsgákon is – mert hát a jó drótos nem válogat, ha munkáról van szó.
A tenyészszemlék idei listája olyan, mint egy jó alom: sok név, sok remény, sok szép mozgás. És igen: volt „nem tenyészthető” minősítés is, de ez nem kudarc – ez adat. A szelekció pont attól szelekció, hogy néha azt mondja: most még ne.
Alapvizsgák – a 144-es klub Az alapvizsgák idei összképe: nagyon sok „kiválóan megfelelt”, és rengeteg szép, biztos munka. A lényeg: erős alapok. És ez nem csak papír: ez az a pont, ahol a kutya még nem a „díjakért dolgozik”, hanem azért, mert ezt imádja. (A gazda meg azért, mert szeretné egyszer nyugodtan meginni a kávéját… hiába.)
Vízi–mezei vizsgák – „a drótos nem úszik, dolgozik” Idén a vízi–mezei vonalban is volt minek örülni. Sok helyen jöttek a szép I. díjas eredmények, és több kennel is jól láthatóan „hozza a formát”. A „284” idén amúgy olyan volt, mint a karácsonyi bejgli: sok lett, és mindet szeretjük.
Az ŐTV és a mindenes vizsgák azok a napok, amikor a kutya este úgy alszik el, hogy még a szakálla is fáradt Idén itt is voltak emlékezetes eredmények, és bár ez az évzáró szösszenet nem a listákról szól, egy nevet semmiképpen se szeretnénk kihagyni belőle, mert aki ért a dermedthez vezetéshez, az ért a dermedthez vezetéshez: így eshetett meg, hogy a sződi mindenes vizsgán Csővárberki Titok a megszerezhető 372 pontot megfejelte a plusz feladatét járó 12-vel, és a vércsapája végén a szájába kapta a bringzlit. Ilyet se lát minden évben az ember! Itt külön taps jár a felvezetőknek is, mert ez már az a kategória, ahol a gazda és a kutya egy nyelvet beszél – nem magyarul, hanem „vizslául”.
Versenyek – amikor a pontszámok is izzadnak A versenyeknél mindig van egy sajátos, ünnepi feszültség: mindenki mosolyog, de a szemében ott a kérdés: „na, ma ki hozta a formát?”. 2025-ben pedig kifejezetten színes volt a mezőny – és ez most nem költői túlzás, tényleg több fajta állt rajthoz szép eredményekkel az októberben megrendezett Pogány István emlékversenyen, majd novemberben a két Szent Hubertusz versenyen: a Baba néni emlékversenyen és a Nyírség kupán. A drótos fronton külön öröm, hogy a dobogó tetején is volt mit ünnepelni, ám a lényeg mégis az, hogy a versenyek nem csak eredménytáblák, hanem találkozók.
Klubkiállítás – amikor a kanapékárpit is ünneplőbe öltözik A klubkiállítás idei nevezési listája alapján biztosan kijelenthetjük: 2025-ben nem kellett a kutyákat könyörögve kicsalogatni a közösségből – jöttek, szép számmal, minden korosztályból. Volt baby/kölyök/minor puppy, fiatal, növendék, nyílt, munka osztály, champion és veterán is – szóval aki azt mondja, „nálunk nincs utánpótlás”, az nem látja a szőrtől az erdőt. A nevezésekből is látszott néhány kedves „mintázat”: • Szépen sorakoztak a Csővárberki nevek (Titok, Ulti, Ringló, Opál, Zirkon, Zemplén, Virgács, Cimbora, Nektár…), ami már-már olyan, mint egy családi karácsony: mindenki rokon valahogy, és mindenki tud mesélni. • A Zöldmáli-Hunter vonal is komolyan képviseltette magát (Zseton, Zsálya, Vadász, Nina, Echo, Tiktok), ráadásul tenyészcsoport és tenyészpár nevezés is volt – mert ha már csapatmunka, akkor csapatmunka. • A Dolgos-Nimród kennel részéről is több kutyát láttunk nevezni (Unicum, Ostya, Császár, Zenit), és ez mindig jó jel: aktívak vagytok, jelen vagytok, viszitek. • És persze ott volt több egyesületünkben is ismert név: Paptagi Bogyó, Kőháti Alma, Illancsmajori Hajhász Izsóp, Zabosfai Írisz, Zabosfai Kozák, Zabosfai Koppány, Zabosfai Kamilla, Dunaparti Drótos Rumli és mások. Egy dolgot bátran kimondhatunk: ez a klubkiállítás nem „csak egy kiállítás”, hanem egy közösségi nagy találkozó, ahol a munkában látott kutyák egyszer csak szépen felöltözve, megfésülködve (na jó, a drótosnál ez relatív), nagy csapatban megjelennek – és ettől az egésznek ünnepi súlya lesz. Köszönjük 2025-nek – és köszönjük egymásnak Az év végén a legjobb érzés az, hogy ez nem csak vizsgasor, hanem közösség: bírók, szervezők, felvezetők, tenyésztők, gazdik, segítők, és a kutyák, akik persze mindezt úgy vezetik elő, mintha „csak úgy” lenne. Most jönnek az ünnepek: pihenés, család, kutyaszőr a kanapén (szigorúan dekorációs céllal), és remélhetőleg egy kicsivel kevesebb sár – bár ezt drótosokkal nem merném garantálni.
Boldog, békés karácsonyt és lendületes, jókedvű 2026-ot kívánunk mindenkinek – sok közös programmal, sok jó munkával, és legalább annyi örömmel, mint amennyi „Jó kutya!” elhangzott idén a pályák szélén.
Idén utoljára Balatonszabadiban lehetett vizsgáztatni a felkészült kutyákat.
Vasárnap, október 12-én sem pihent a Sióvölgye, hiszen a lendület és a jókedv továbbgördült a következő napra: alapvizsga, vízi-mezei vizsga és őszi tenyészvizsga várta a kutyákat és vezetőiket. A reggel még hűvösen indult, a nád csípett, a víz hideg, de a lelkesedés fűtötte a mezőt – kilenc induló vágott neki, hogy megmutassa, mit tud.
És bizony, jól tudtak! A kilenc vizsgázóból nyolcan sikerrel teljesítették a feladatokat, ami igazán szép eredmény – különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a vízi munka ilyenkor már nem a nyári pancsolás kategóriája. A jókedv ettől függetlenül végig kitartott: a vizsgázók támogatták egymást, a bírók pedig nemcsak pontokat, hanem bátorító mosolyokat is osztogattak.
A nap vezetőbírója ismét Pomázi Ágoston volt, a bírói karban pedig Konyecsni Károly, Szabó Sándor és Dr. Varga Zsolt dolgoztak, szakértelemmel és derűvel, ahogy tőlük megszoktuk. A hangulat családias volt, a teljesítmény pedig méltó zárása lett az évnek – hiszen ez volt az egyesület idei utolsó vizsgaalkalma.
A magyar vizsla megint megmutatta, miért szeretjük: mert dolgozni, tanulni és örömet szerezni is képes – egyszerre és mindig szívből.
Alapvizsga
Kutya neve
Törzskönyv száma
Fajtája
pont
Minősítés
Virág vom Wagnersgrund
24-UK-8060
rövidszőrű magyar vizsla
144
kiválóan megfelelt
Zöldmáli Ezmi
24-UK-8060
drótszőrű magyar vizsla
137
kiválóan megfelelt
Vízi-mezei vizsga
Kutya neve
Törzskönyv száma
Fajtája
Pont
Minősítés
Zöldmáli-Hunter Zsálya
MET.Dszmv 2133/24
drótszőrű magyar vizsla
275
I. díj
Illancsmajori Hajhász Akarat
Met.Dszmv.1075/20
drótszőrű magyar vizsla
263
II. díj
Butterfly Hunter Pumpkin
MET.Mv.6151/22
rövidszőrű magyar vizsla
273
I. díj
Mala vom Bollerrain
SHSB 792773
rövidszőrű magyar vizsla
272
II. díj
Őszi Tenyészszemle
Kutya neve
Törzskönyv száma
Fajtája
Pont
Minősítés
Zöldmáli Kavics
MET.Dszmv. 2198/H/25
drótszőrű magyar vizsla
252
I. díj
Illancsmajori Hajhász Dongó
1503/22
drótszőrű magyar vizsla
243
III. díj
Köszönjük a bírók munkáját, gratulálunk a sikeresen vizsgázóknak!
Napkoron az időjárás nem volt a vizsgázók és bírák mellett, egész nap esőben teljesítettek a résztvevők. Ezt a kutyák élvezték a legjobban, kiváló eredmények születtek.
Az extrém körülmények közt Czekes Lóránd minősítette a kiválóan megfelelt kutyákat Tenyészszemlén, a vizsgafeladatoknál Dán László vezető bíró mellett Bakó Zsuzsanna, Kiss László, Tóth Sándor látta el bírálatokkal a vezetőket. Köszönet a bírói stábnak és a szervezésért Szögi Lajosnak, Munkácsi Gyulának, Kecskés Krisztián hivatásos vadásznak, a Napkori Erdőgazdák Zrt-nek és a vizi munkákban a Nagykálló Nimród Vadásztársaságnak.
