Karácsony utáni évzáró – 2025, Drótszőrű Magyarvizsla Tenyésztők Egyesülete részéről Török Krisztina, állandó szerzőnk „tollával”
Ahogy ilyenkor illik: a naptár a végére ér, a forralt bor gyanúsan gyorsan fogy, a drótosok meg… hát ők egész évben ugyanazzal a lelkesedéssel dolgoznak, mint amikor először meglátnak egy mezőt.
2025-ben is rengeteget mentünk, szerveztünk, vizsgáztunk, drukkoltunk, és néha levegőt is vettünk (állítólag az is fontos). Az idei év egyik legjobb híre, hogy a közösség mozgásban volt: tenyészszemléktől az alapvizsgán át az ŐTV-ig és a mindenes vizsgáig sok kutya állt munkába – és szép hányaduk nemcsak „megcsinálta”, hanem szépen meg is csinálta. És még egy jó hír, ami a számokból is szépen látszik: a rendezvényeinken nem csak drótszőrű magyar vizslák vizsgáznak nagy sikerrel, hanem rövidszőrű magyar vizslák, német vizslák és több más vizslás, vadászkutyás fajta is. Mi ezt nagyon szeretjük: minél szélesebb a mezőny, annál jobb a hangulat, és annál több a tanulnivaló. Ráadásul a drótosok sem csak „hazai pályán” mozognak: szép számmal megjelennek a Magyar Vizsla Klub és az Országos Vizsla Klub szervezte vizsgákon is – mert hát a jó drótos nem válogat, ha munkáról van szó.
A tenyészszemlék idei listája olyan, mint egy jó alom: sok név, sok remény, sok szép mozgás. És igen: volt „nem tenyészthető” minősítés is, de ez nem kudarc – ez adat. A szelekció pont attól szelekció, hogy néha azt mondja: most még ne.
Alapvizsgák – a 144-es klub Az alapvizsgák idei összképe: nagyon sok „kiválóan megfelelt”, és rengeteg szép, biztos munka. A lényeg: erős alapok. És ez nem csak papír: ez az a pont, ahol a kutya még nem a „díjakért dolgozik”, hanem azért, mert ezt imádja. (A gazda meg azért, mert szeretné egyszer nyugodtan meginni a kávéját… hiába.)
Vízi–mezei vizsgák – „a drótos nem úszik, dolgozik” Idén a vízi–mezei vonalban is volt minek örülni. Sok helyen jöttek a szép I. díjas eredmények, és több kennel is jól láthatóan „hozza a formát”. A „284” idén amúgy olyan volt, mint a karácsonyi bejgli: sok lett, és mindet szeretjük.
Az ŐTV és a mindenes vizsgák azok a napok, amikor a kutya este úgy alszik el, hogy még a szakálla is fáradt Idén itt is voltak emlékezetes eredmények, és bár ez az évzáró szösszenet nem a listákról szól, egy nevet semmiképpen se szeretnénk kihagyni belőle, mert aki ért a dermedthez vezetéshez, az ért a dermedthez vezetéshez: így eshetett meg, hogy a sződi mindenes vizsgán Csővárberki Titok a megszerezhető 372 pontot megfejelte a plusz feladatét járó 12-vel, és a vércsapája végén a szájába kapta a bringzlit. Ilyet se lát minden évben az ember! Itt külön taps jár a felvezetőknek is, mert ez már az a kategória, ahol a gazda és a kutya egy nyelvet beszél – nem magyarul, hanem „vizslául”.
Versenyek – amikor a pontszámok is izzadnak A versenyeknél mindig van egy sajátos, ünnepi feszültség: mindenki mosolyog, de a szemében ott a kérdés: „na, ma ki hozta a formát?”. 2025-ben pedig kifejezetten színes volt a mezőny – és ez most nem költői túlzás, tényleg több fajta állt rajthoz szép eredményekkel az októberben megrendezett Pogány István emlékversenyen, majd novemberben a két Szent Hubertusz versenyen: a Baba néni emlékversenyen és a Nyírség kupán. A drótos fronton külön öröm, hogy a dobogó tetején is volt mit ünnepelni, ám a lényeg mégis az, hogy a versenyek nem csak eredménytáblák, hanem találkozók.
Klubkiállítás – amikor a kanapékárpit is ünneplőbe öltözik A klubkiállítás idei nevezési listája alapján biztosan kijelenthetjük: 2025-ben nem kellett a kutyákat könyörögve kicsalogatni a közösségből – jöttek, szép számmal, minden korosztályból. Volt baby/kölyök/minor puppy, fiatal, növendék, nyílt, munka osztály, champion és veterán is – szóval aki azt mondja, „nálunk nincs utánpótlás”, az nem látja a szőrtől az erdőt. A nevezésekből is látszott néhány kedves „mintázat”: • Szépen sorakoztak a Csővárberki nevek (Titok, Ulti, Ringló, Opál, Zirkon, Zemplén, Virgács, Cimbora, Nektár…), ami már-már olyan, mint egy családi karácsony: mindenki rokon valahogy, és mindenki tud mesélni. • A Zöldmáli-Hunter vonal is komolyan képviseltette magát (Zseton, Zsálya, Vadász, Nina, Echo, Tiktok), ráadásul tenyészcsoport és tenyészpár nevezés is volt – mert ha már csapatmunka, akkor csapatmunka. • A Dolgos-Nimród kennel részéről is több kutyát láttunk nevezni (Unicum, Ostya, Császár, Zenit), és ez mindig jó jel: aktívak vagytok, jelen vagytok, viszitek. • És persze ott volt több egyesületünkben is ismert név: Paptagi Bogyó, Kőháti Alma, Illancsmajori Hajhász Izsóp, Zabosfai Írisz, Zabosfai Kozák, Zabosfai Koppány, Zabosfai Kamilla, Dunaparti Drótos Rumli és mások. Egy dolgot bátran kimondhatunk: ez a klubkiállítás nem „csak egy kiállítás”, hanem egy közösségi nagy találkozó, ahol a munkában látott kutyák egyszer csak szépen felöltözve, megfésülködve (na jó, a drótosnál ez relatív), nagy csapatban megjelennek – és ettől az egésznek ünnepi súlya lesz. Köszönjük 2025-nek – és köszönjük egymásnak Az év végén a legjobb érzés az, hogy ez nem csak vizsgasor, hanem közösség: bírók, szervezők, felvezetők, tenyésztők, gazdik, segítők, és a kutyák, akik persze mindezt úgy vezetik elő, mintha „csak úgy” lenne. Most jönnek az ünnepek: pihenés, család, kutyaszőr a kanapén (szigorúan dekorációs céllal), és remélhetőleg egy kicsivel kevesebb sár – bár ezt drótosokkal nem merném garantálni.
Boldog, békés karácsonyt és lendületes, jókedvű 2026-ot kívánunk mindenkinek – sok közös programmal, sok jó munkával, és legalább annyi örömmel, mint amennyi „Jó kutya!” elhangzott idén a pályák szélén.
Idén utoljára Balatonszabadiban lehetett vizsgáztatni a felkészült kutyákat.
Vasárnap, október 12-én sem pihent a Sióvölgye, hiszen a lendület és a jókedv továbbgördült a következő napra: alapvizsga, vízi-mezei vizsga és őszi tenyészvizsga várta a kutyákat és vezetőiket. A reggel még hűvösen indult, a nád csípett, a víz hideg, de a lelkesedés fűtötte a mezőt – kilenc induló vágott neki, hogy megmutassa, mit tud.
És bizony, jól tudtak! A kilenc vizsgázóból nyolcan sikerrel teljesítették a feladatokat, ami igazán szép eredmény – különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a vízi munka ilyenkor már nem a nyári pancsolás kategóriája. A jókedv ettől függetlenül végig kitartott: a vizsgázók támogatták egymást, a bírók pedig nemcsak pontokat, hanem bátorító mosolyokat is osztogattak.
A nap vezetőbírója ismét Pomázi Ágoston volt, a bírói karban pedig Konyecsni Károly, Szabó Sándor és Dr. Varga Zsolt dolgoztak, szakértelemmel és derűvel, ahogy tőlük megszoktuk. A hangulat családias volt, a teljesítmény pedig méltó zárása lett az évnek – hiszen ez volt az egyesület idei utolsó vizsgaalkalma.
A magyar vizsla megint megmutatta, miért szeretjük: mert dolgozni, tanulni és örömet szerezni is képes – egyszerre és mindig szívből.
Alapvizsga
Kutya neve
Törzskönyv száma
Fajtája
pont
Minősítés
Virág vom Wagnersgrund
24-UK-8060
rövidszőrű magyar vizsla
144
kiválóan megfelelt
Zöldmáli Ezmi
24-UK-8060
drótszőrű magyar vizsla
137
kiválóan megfelelt
Vízi-mezei vizsga
Kutya neve
Törzskönyv száma
Fajtája
Pont
Minősítés
Zöldmáli-Hunter Zsálya
MET.Dszmv 2133/24
drótszőrű magyar vizsla
275
I. díj
Illancsmajori Hajhász Akarat
Met.Dszmv.1075/20
drótszőrű magyar vizsla
263
II. díj
Butterfly Hunter Pumpkin
MET.Mv.6151/22
rövidszőrű magyar vizsla
273
I. díj
Mala vom Bollerrain
SHSB 792773
rövidszőrű magyar vizsla
272
II. díj
Őszi Tenyészszemle
Kutya neve
Törzskönyv száma
Fajtája
Pont
Minősítés
Zöldmáli Kavics
MET.Dszmv. 2198/H/25
drótszőrű magyar vizsla
252
I. díj
Illancsmajori Hajhász Dongó
1503/22
drótszőrű magyar vizsla
243
III. díj
Köszönjük a bírók munkáját, gratulálunk a sikeresen vizsgázóknak!
Napkoron az időjárás nem volt a vizsgázók és bírák mellett, egész nap esőben teljesítettek a résztvevők. Ezt a kutyák élvezték a legjobban, kiváló eredmények születtek.
Az extrém körülmények közt Czekes Lóránd minősítette a kiválóan megfelelt kutyákat Tenyészszemlén, a vizsgafeladatoknál Dán László vezető bíró mellett Bakó Zsuzsanna, Kiss László, Tóth Sándor látta el bírálatokkal a vezetőket. Köszönet a bírói stábnak és a szervezésért Szögi Lajosnak, Munkácsi Gyulának, Kecskés Krisztián hivatásos vadásznak, a Napkori Erdőgazdák Zrt-nek és a vizi munkákban a Nagykálló Nimród Vadásztársaságnak.
Sződi szellők és vizslás diadalok – beszámoló a második augusztusi vizsgahétvégéről 🐾🌿
Aki ott volt múlt hétvégén Sződön, tudja, hogy a hőség akkor mindenkit próbára tett. Ehhez képest a mostani, augusztus 23–24-i vizsgahétvége maga volt a vizslás idill: kellemes szellő, jó társaság, remek hangulat – és pont annyi napsütés, amennyi a tökéletes terepmunkához kell.
Szombaton hajnal hatkor már gyülekezett a csapat: alapvizsga, vízi-mezei vizsga, őszi tenyészvizsga (ŐTV) és mindenes vizsla vizsga várt a bátrak bátraira. A kutyák lelkesen álltak munkába, a gazdák pedig kissé álmos szemekkel, de annál nagyobb elszántsággal követték őket. Vasárnap hétkor folytattuk, igaz, harmadannyi vizsgázóval, így a tempó is barátságosabb lehetett – több idő maradt beszélgetni, drukkolni és vizslákat dicsérni.
Az időjárás kegyesebb volt, mint a múlt héten: a szél lágyan fújt, a nap sem próbált mindenkit kiszárítani, így mindenki derűsebb, energikusabb és sokkal kevésbé piros fejjel zárta a napot. A hangulatot a marhapörkölt galuskával koronázta meg, ami után még a legfáradtabb vizslások is új erőre kaptak.
Persze, vizsgázni mindig kihívás: voltak, akik most nem értek célba, de minden egyes feladat, minden vadmegállás és minden csobbanás tapasztalatot hozott. És sokan, nagyon sokan szépen, ügyesen, örömmel teljesítettek – gazdák és kutyák együtt.
És most jöjjön a legfontosabb: a köszönet. 💛
Hatalmas hálával tartozunk Lengyel Tamásnak és Balázsnak, akik most is fáradhatatlanul gondoskodtak a madarakról, mintha apró királyi vendégeink lettek volna – szállították, ápolták, legyezgették őket, hogy a vizsgák gördülékenyen mehessenek. Külön zsíros szájú köszönet Gönczöl Ferencnek a pazar főztjéért, mert ilyen marhapörkölt-nokedli/rántott csirke-rizibizi után bárki képes lenne újra lefutni a teljes pályát… talán még kétszer is.
Erdélyi Tibor és Erdélyi Bence ismét ott voltak mindenhol, ahol kellett: terepen, árnyékban, csónak mellett, mező szélén – ha kellett, segítettek, ha nem kellett, akkor is. 😉
A bírói csapat kitartása és szakértelme most is példás volt: Konyecsni Károly vezetésével Zeitler Ágnes, Lakatos-Wahlpetz Luca, Takács Eszter, Antal Zsombor, Nagy Roland, Pomázi Ágoston és Dr. Tóth Balázs nemcsak precízen értékelt, ami talán még annál is jobban esik ilyenkor: higgadtan vezették végig a vizsgázókat a terepen, vízen és árnyékos pihenőkön.
És persze nem maradhat ki Noveczki Katalin, akinek mindenre kiterjedő figyelme, gondos szervezése és odaadása nélkül ez a hétvége sem valósulhatott volna meg. Ő az, aki akkor is tudja, mire van szükség, amikor mi magunk még nem — valódi biztos pont a vizsgák hátterében. 💛
Ne feledkezzünk meg Puskás Borbála irodájáról sem, ahol a papírok olyan olajozottan mozogtak, mintha maguk is vizslák lettek volna: pontosan, gyorsan és mindig jó helyre érkeztek.
Végül, de semmiképp sem utolsósorban: köszönjük az Ezüst Fácán Vadásztársaságnak a kiváló vizsgaterületet és a folyamatos támogatást – nélkülük mindez elképzelhetetlen lenne.
Akik most nem értek el minősítést, ne csüggedjenek: minden vizsga egy lépcső, minden lépcső egy tanulás, és minden tapasztalat közelebb visz a sikerhez. Aki pedig most átment, annak hatalmas gratuláció – lehettek büszkék magatokra, kutyátokra és a közös munkára.
Sződ ezen a hétvégén is bizonyította: itt nemcsak vizsgák vannak, hanem egy közösség, ahol a vizslás élet szeretete köti össze az embereket – és néha a szél is pont jókor fúj.
A nap, amikor a vizslák is izzadtak – beszámoló a sződi vizsgahétvégéről 1.0
Ha egyszer emlékkönyvet írnánk a magyar vizslák nyarairól, remélhetőleg a 2025. augusztus 16–17-i sződi hétvége külön fejezetet kapna: „az utolsó hőségnapok, amikor a kutyák többet dolgoztak, mint az időjárás” címmel. Egyesületünk ugyanis szombaton és vasárnap alapvizsgát, vízi-mezei vizsgát, őszi tenyészvizsgát (ŐTV) és Mindenes Vizsla Vizsgát is rendezett ezen a nem akármilyen időjárást produkáló hétvégén. Kaptunk a nyakunkba tikkasztást és zuhét, hogy mindenki eldönthesse, mit szeret igazán.
A napok hajnali hatkor és hétkor indultak, amikor a pázsiton még nem sistergett a talaj, csak a madarak, a puskák és az első vizsgadrukkok rezegtették a levegőt. Az egész hétvége hőhullámban zajlott, ami csak még tiszteletreméltóbbá tette mind a kutyák, mind a gazdák teljesítményét. A fegyelem példás volt, a hangulat végig barátságos és támogató, a vizsgázók egymás szurkolói is voltak.
Mint minden vizsganap, ezek sem múltak el tanulságok nélkül: a vadmegállás szokás szerint szigorú mérce volt, sok kiváló páros itt vérzett el. A nyúlvonszalék is feladta a leckét néhány versenyzőnek, de minden kutya és vezető tapasztalatokkal gazdagodott. A siker nem csak a minősítésekben mérhető, hanem abban is, hogy a résztvevők hogyan viselkednek egymással, a kutyákkal és a helyzettel. Ebben idén is tele-négyre vizsgáztunk.
Lengyel Tamás nélkül ez a hétvége madár nélkül maradt volna – és az bizony elég kínos lenne egy ilyen vizsgán. Ő azonban hűen és fáradhatatlanul gondoskodott a szárnyas logisztikáról: legyezgetett, cirógatott, fuvarozott, szellőztetett, és minden erejével igyekezett életben tartani a madarakat még a pokoli hőségben is. A háttérben mozgott, de kulcsszerepben – az efféle hősi munka ritkán látszik, de annál inkább számít.
A Lengyel család többi tagja is kivette a részét a sikerből: Lajos főztje olyan jól sikerült, hogy egyesek szerint fél fokkal enyhítette a kánikulát is – a legendás vaddisznógulyás nemcsak a gyomrot töltötte, hanem a vizsgadrukkot is elsimogatta.
Erdélyi Tibor és Erdélyi Bence úgy dolgoztak a háttérben, mint a jó szél: nem mindig látszanak, de mindig érződnek. Szombaton és vasárnap is mindenhol ott voltak, ahol épp szükség volt rájuk – és mindig pontosan annyit tettek, amennyi kellett. Nélkülük ez a hétvége nem futott volna ilyen simán.
A bírói csapat embert (és mezőt) próbáló feladatot teljesített: Konyecsni Károly vezetésével Panyor Diána, Lakatos-Wahlpetz Luca, Dr. Madléna András, Dr. Tóth Balázs, Király Gergő József és Kis Gábor állták a próbát – és ha már a hőség Szaharára hajazott, ők legalább olyan pontosan és kitartóan dolgoztak, mint a karavánok vezetői. Szakértelem, türelem, tisztánlátás – ezekből nem volt hiány.
Takács Eszter bebizonyította, hogy nem csak a vizsgadrukkban lehet nagyot váltani – a szükség óráján gondolkodás nélkül ugrott be vizsgáztatni. Volt benne lélekjelenlét, humor, és mindenekelőtt: helytállás. A vizsgázóból lett vizsgáztató tökéletes példája annak, hogyan válik valaki egy nap alatt a vizslás univerzum hősnőjévé.
A Puskás Borbála-féle iroda pedig nemcsak működött, hanem szó szerint száguldott – a papírok, pecsétek és jegyzőkönyvek világa ilyen tempóban ritkán produkál ilyen precizitást. Ha volna adminisztrációs díjunk, idén biztosan náluk kötne ki.
Vasárnap délutánra már mindenki poros, szó szerint viharvert és fáradt volt – de ez a fáradtság jóízű volt, mint egy sikeres nap után elcsent falat a maradék gulyásból. Külön köszönettel tartozunk az Ezüst Fácán Vadásztársaságnak is, akik nemcsak kiváló vizsgaterületet biztosítottak, de mindvégig támogatták a hétvége megvalósulását.
Azoknak, akiknek most nem sikerült, őszinte biztatásunk: fel a fejjel, minden nap tanulás, minden vizsga egy lépcső. Akik pedig sikerrel vizsgáztak, azoknak szeretettel gratulálunk – büszkék lehetnek magukra, kutyájukra és az elvégzett munkára.
Sződ ezen a hőségben edzett, hősi pillanatokkal teli hétvégén nemcsak vizsgahelyszín volt, hanem egy kis időre otthona is mindazoknak, akik szeretik, tisztelik és művelik a vizslás műfajt.
És hogy ne maradjunk friss élmények nélkül: augusztus 23–24-én, vagyis rögtön most hétvégén újabb vizsgát rendezünk Sződön – ugyanaz a terep, új kutyák, új remények. Reméljük, ezúttal nem a nap fogja vadul keresni az árnyékot, hanem a vizslák a vadat. A klíma talán kegyesebb lesz, de a lelkesedés ugyanúgy négy lábon érkezik! Ugyanilyen szívvel, ugyanilyen lendülettel, és ha az égiek is úgy akarják, egy fokkal hűvösebb időjárással. Vagy kettővel.
Tenyészszemle Bíró: Czekes Lóránd
Kutya neve
TK száma
rövidszőrű magyar vizsla
Eredmény
Zack of Skyrocket
1022299
rövidszőrű magyar vizsla
Küllemileg tenyészthető
Magasparti Rutinos Fincsi
MET.Mv.7122/24
rövidszőrű magyar vizsla
Küllemileg tenyészthető
Ipoly-völgyi drótos Áldás
MET.Dszmv.1808/23
drótszőrű magyar vizsla
Küllemileg tenyészthető
Kakat-ligeti Cirok
MET.Dszmv.980/20
drótszőrű magyar vizsla
Küllemileg tenyészthető
Dunaparti Tappancs Cinkos
MET.Dszmv.1740/23
drótszőrű magyar vizsla
Küllemileg tenyészthető
Ceglédi Vadászberki Gubanc
7207/24
rövidszőrű magyar vizsla
Küllemileg tenyészthető
Hét Arany Vizsla Hajnalka
MET.MV.7589/24
rövidszőrű magyar vizsla
Küllemileg tenyészthető
Császtai Vadász Herkules
7274/24
rövidszőrű magyar vizsla
Küllemileg tenyészthető
Vezető bíró: Konyecsni Károly Bírók: Király Gergő József, Kis Gábor, Lakatos-Wahlpetz Luca, Dr. Madléna András, Panyor Diána, Takács Eszter, Dr. Tóth Balázs
Január elsején az ember, és ez alól a vizslatartó ember sem kivétel – sőt, még a rendkívül kivételes, drótszőrű vizslatartó ember sem –, rendesen fogadalmat tesz, méghozzá úgy nevezett újévit, amely az átlagos fogadalmaknál is fogadalmibb és komolyabb. „Idén lefogyok.” „Idén leszokom.” „Idén ráveszem azt a drága, büdös dögöt, hogy felvegye a rókát.” A fogadalmak sokszínűek és változatosak, mint az ember maga, ha megérkezik majd az a bizonyos, régóta várt marslakó különítmény a világűrből, nyilvánvalóan ezt a szokásunkat igen különösként fogják elkönyvelni. Mert a sok fogadkozásnak egyértelműen és törvényszerűen a sorsa a könnyed legyintéssel megspékelt feledés és a feneketlen, fogadalomkút mélyére vettetés. Kivéve…
Mert vannak kivételes esetek. Akad ember, aki tényleg lefogy és tényleg leteszi a rossz szokásait. És tényleg sikerül a vizsla fejébe vernie, hogy a rókát is ki kell hozni az erdőből. Ehhez azonban nem elég a január elsejei, évkezdő lendület, ehhez meglátásunk szerint megalapozottság és felkészülés is kell. Ehhez összegeznünk kell tapasztalatainkat, megtalálni a követendő példákat és levonni a tanulságokat. Vagyis értékelni az elmúlt évet elvégzett munka és elért eredmények tekintetében. Egyesületünk is elkészítette a maga évértékelő excel-táblázatait, talán novemberről emlékszünk is ezekre az oszlopokra és számokra, de nem árt újra áttekintenünk és összegeznünk eredményeinket.
Vizsgarendezvényeink – az áprilisi Martonfával kezdve, Sajópetrin és Dévaványán át Sződig, onnan Napkorra kitekintve Balatonfenyvesig és megint Sződig október derekán – rendre teltházasan zajlottak, alapvizsgáinkon, vízi-mezei és őszi tenyészvizsgáinkon, de a mindenes vizsgán is nagy volt a nyüzsgés, a sok felkészült eb és vezetője majd’ rávetette magát a fácánra, olyan munkakedv buzgott bennük (néhányan sajnos mindig akadtak, akik nem bírtak ellenállni a rozsdaszínű madár kihívó táncának). És ha már vannak táblázataink, miért is ne fejeznénk ki számokkal is eredményességünket? Ami azt illeti, alapvizsgát mindösszesen 43-an tettek le sikeresen, belőlük a drótos 19; vízi-mezeit 27-en, köztük 14 drótszőrű; ŐTV-t 11 drótost is beleértve huszonegyen; mindenes vizsla vizsgát pedig egyesületünknél 11 drótszőrű tudorral együtt összesen 15-en tettek. És most, hogy összegeztük őket, tapsoljunk is meg mindenkit, mert egy ilyen vizsga mindig nagy izgalommal és igyekezettel jár, vezető és kutyája egyaránt szorgosan megdolgozik a díjért és a tudásért.
De a tudás nem minden, korunk a szépséget épp olyan fontosnak ítéli emberek és kutyák világában is. A mai kor reneszánsz kutyája okos, jó vadász, jól fésült, ápolt és elegánsan kihúzza magát a ringben is. Ennek az elvárásnak igyekszünk megfelelni az éves Klubkiállításunk rendezvényével, amelyet tavaly a kies Babatpusztán rendeztünk meg július elején. A melegben bizony sok kicicomázott vizsla nézte irigykedve a szomszédos pocsolyákban közönyösen kérődző vízibivalyokat, maguk is szívesen változtak volna át arra a délelőttre farkukkal legyeket csapkodó barmokká. Mégsem tették, hanem felvonultak, megmutatták, hogy a drótszőrű magyar vizsla nemcsak a vadász leghasznosabb cimborája, hanem szép, aranyszínű házikedvenc is lehet. A kiállítás szépének Stained Emperor Diablo bizonyult. Július derekán klubnapot rendeztünk, mert szórakozni is kell. Némileg viszontagságosan, de végül a gyáli Fundi Park tavánál révbe értünk. Harmadik éve rendezünk klubnapot, ahol az egyesületi tagok programok mellett barátkozhatnak és civakodhatnak, ehetnek, ihatnak, játszhatnak (ne feledkezzünk meg a csodás vizslaolimpiáról, amely láttán még a régi görögök is megnyalták volna mind a tíz ujjukat). Tavaly ráadásul taggyűlést is tartottunk, és sikeresen módosítottuk a tenyésztési szabályzatot, melyet októberben a minisztérium is jóváhagyott, ennek eredményeképpen az idén január 1. után születő drótszőrű magyar vizslák már csakis azzal a feltétellel vonhatóak be a tenyésztésbe, ha legalább vízi-mezei vizsgát tesznek (természetesen a sikeres tenyészszemle mellett). Örülünk ennek a módosításnak, hiszen általános irány a munkakutyák és így a vizslák tenyésztésében is az ösztönöktől és vizslamunkától való eltávolodás, az ebek kanapébetyárrá és ösztönszegény házikedvenccé fajulása, amely hosszútávon nem szolgálhatja a fajta sajátosságainak megőrzését.
Ugyanakkor nemcsak a vizsgaeredményekből látjuk, hogy sok az ösztöneit kibontakoztató és jól használó drótos vizsla. Tavaly szép számú nevezővel sort kerítettünk a biannuális Vasas József emlékversenyre, novemberben pedig három Szent Hubertusz versenyre: a Baba néni emlékversenyre, a Bereg-Nyírség Kupára és a Dr. Polgár Kálmán emlékversenyre.
Ha pedig kitekintünk egyesületünk berkein túlra, és a mások megrendezte megmérettetésekből szeretnénk magunknak valami kis büszkeséget kanyarintani, és a virtuális „Akikre Büszkék Vagyunk” táblánkra felírni néhány követendő nevet – említsük meg a 2024- es a belgiumi Field Trial Európa Kupán diadalmaskodó Zöldmáli Aquát (Miczek Zsófia vezetésével) , a Főversenyen harmadik helyen végzett Dolgos Nimród Császárt (Nagy Roland vezetésével) és az év legszebb drótszőrű magyar vizslájának választott Illancsmajori Hajhász Dongót.
Egyesületünk a napokban tette közzé az idei vizsga- és versenynaptárt, immár nem a levegőbe kell elhatározásokat tenni, hanem pontosan látjuk, mire mennyi időnk van. Készüljön hát idén fel még több vizslánk még több vizsgára, legyünk idén is számosan a versenyeken, és az olimpiai formaidőzítést sem késő elkezdeni. De ami még ennél is fontosabb törekvésünk lehet 2025-re, az a jó hangulat. Ha tagja vagy Egyesületünknek, ha drótszőrű magyar vizslád van (vagy ha nem is drótos, esetleg nem is magyar, de vizsla), keress bennünket, gyere el a rendezvényeinkre, érezzük együtt jól magunkat. Fogadalom ide vagy oda, a szenvedélyünk ugyanaz, a nehézségeink és örömeink is hasonlóak, ha megosztjuk őket egymással, biztosan elégedettebbek és sikeresebbek lehetünk idén, mint tavaly.
