Rákóczifalva. Már maga a név is olyan, mintha egy régi magyar regény lapjairól maradt volna hátra, ahol a hősök még lóháton érkeznek, és minden második kertben gyümölcsfa áll. Most éppen cseresznyefa. Sok. Nagyon sok. Június 6-án itt rendezte meg egyesületünk az alapvizsgát, a vízi-mezei vizsgát és a tenyészszemlét. Tíz alapvizsgázó, tíz vízi-mezeis és hat tenyészszemlés kutya érkezett, gazdáikkal, reményeikkel és – ezt már a nap végére tudjuk biztosan – kellő mennyiségű porral a lábukon. A reggel még udvarias volt. Olyan kellemes, hűvös, koranyári idő fogadott bennünket, amikor az ember hajlamos azt hinni, hogy az időjárás az ő oldalán áll. Később azonban a nyár úgy döntött, megmutatja, hogy ki a főnök, és elővette a komolyabb arcát. Nem volt kegyetlen, csak határozott. A kutyák pedig addig is tették a dolgukat. Kerestek, apportíroztak, úsztak, együttműködtek, olykor vitatkoztak a világgal, de többnyire mégiscsak bizonyították, hogy ezért a fajtáért szeretünk újra és újra hajnalban kelni. És ott volt a cseresznye. Rákóczifalván ugyanis szemmel láthatóan nem lehet úgy megépíteni egy utcát, hogy abba legalább néhány cseresznyefa ne kerüljön. Ropogós, érett, mélypiros gyümölcsök csüngtek fürtökben mindenfelé. Aki nem szakított belőlük legalább egyszer, az vagy nagyon fegyelmezett ember, vagy nem járt arra. A nap végére aztán megérkezett a jutalom is. A Varsány Vadásztársaság jóvoltából vaddisznópörkölt került az asztalra. Ahogy az ilyen alkalmakon lenni szokott, a beszélgetések hirtelen sokkal vidámabbak lettek, a vizsgák nehézségei pedig fokozatosan átalakultak izgalmas történetekké. Mire az utolsó tányér is kiürült, már mindenki tudta, hogyan kellett volna még szebben megállni azt a vadat, még elegánsabban behozni azt a kacsát, vagy éppen még gyorsabban megtalálni azt, amit reggel még senki sem látott.
Köszönjük bíróink munkáját: Dr. Madléna András vezetőbírónak, Dán Lászlónak, Kiss Lászlónak, Nagy Rolandnak, Szögi Lajosnak és Dr. Varga Zsoltnak, valamint Czekes Loránd küllembírónak. Köszönjük az iroda munkáját Metzger Zsuzsának és Török Krisztinának, akik – mint általában – gondoskodtak arról, hogy a papírok ugyanoda kerüljenek vissza, ahonnan előkerültek, ami közigazgatási és metafizikai értelemben egyaránt jelentős teljesítmény.
Köszönettel tartozunk a Varsány Vadásztársaságnak a helyszínért, a szervezésért, a vendéglátásért és azért a ritka érzésért, amikor egy rendezvényen minden a helyén van. És legfőképpen Nagy Rolandnak, aki még a mindenen is rajtatartotta a szemét, és szinte a bőrén érezte, hogy hol és mire van szükség..
Van az a májusi eső, amelyik egész nap fenyegetően toporog a közelben, mint egy sértett rokon a lakodalomban, de végül mégis kivárja, hogy az ember legalább a munkáját elvégezhesse. Tiszanánán most ilyen eső jutott nekünk. Csak bizonytalanul szitált, sírdogált kicsit, amíg a kutyák dolgoztak, a dézsából viszont akkor kezdték igazán önteni az égi vizet, amikor végre leültünk a bográcsban főtt tárkonyos őzragu mellé. Ennél rosszabb időzítései is vannak az életnek.
A nap gyorsan és szépen zajlott le: 8 alapvizsgázó, 8 vízi-mezei vizsgázó és 9 tenyészszemlés kutya érkezett. Volt lendület, volt izgalom, volt néhány túláradóan lelkes pillanat is, amikor a fiatal vizslák úgy érezték, hogy a feladatokat talán érdemes volna egy kicsit saját elképzelés szerint újraértelmezni. Márpedig a vizsganapok egyik örök tanulsága, hogy a szenvedély nagy erény — csak időnként nehéz pontosan irányba állítani. Ráadásul ez az év második első alkalma volt.
Cserhátsurány után Tiszanánán is most rendezett először vizsgát az egyesület — és milyen jó lenne, ha ebből hagyomány teremtődne. Mert vannak helyek, ahol az ember már az első alkalommal azt érzi, mintha régóta oda járna vissza. Köszönjük Dr. Madléna András vezetőbírónak, Bakumenko Jelenának, Kis Gábornak, Király Gergőnek, Nagy Rolandnak, Kocsmár Gyulának és Czekes Loránd küllembírónak az egész napos munkát, figyelmet és türelmet. Hála és köszönet a Tiszanánai TKVE-nek, azaz Kis Gábornak és csapatának az ételért, kávéért és kedves vendégszeretetért, valamint az adminisztráció biztos hátországáért Menyhárt Krisztinának, Metzger Zsuzsának és Török Krisztinának, igen, szerénytollú jómagamnak, mert az önkritika fontos, de a pontos adminisztráció még fontosabb. Puskás Borbála ugyan nem tudott eljönni, de óvó figyelmét végig mindhárman éreztük a vizsgalapokon, és arról sem feledkeztünk meg, hogy legyen talpa a római számoknak a díjba sorolásokkor.
Szép nap volt. Dolgos, sárszagú, vizslás, aranyat érő eső előtti és eső utáni. Pont olyan, amilyennek ezeknek a napoknak lenniük kell.
Ha ott lettem volna… – beszámoló a 2026. május 3-i alapvizsga és vízi-mezei vizsga napjáról
Ha ott lettem volna május 3-án, már a reggeli gyülekezőnél feltűnt volna, hogy ez most egy „családias” nap lesz. Nem a létszám fogja megdolgoztatni a bírókat — legalábbis első ránézésre. Mert kevés vizsgázó ide vagy oda, az ilyen napoknak van egy külön törvényszerűsége: minél kevesebben vagyunk, annál biztosabb, hogy valahogy mégis estig tart. Ha ott lettem volna, valószínűleg az első kávé után már elhangzik az a mondat, hogy „na, ezt ma hamar letudjuk”. És ha ott lettem volna, biztosan sejthettem volna, hogy innentől kezdve ez a nap már eldőlt. Mert egy alapvizsga és vízi-mezei nap sosem csak a darabszámról szól. Hanem arról, hogy minden kutyának megadjuk az időt, a lehetőséget — és néha azt a plusz három percet is, amiből aztán lesz húsz. Ha ott lettem volna, láttam volna a koncentrált várakozást a kezdésnél, a visszafojtott lélegzeteket, a „na most megmutatjuk” pillanatokat, és persze azokat is, amikor a kutya egészen máshogy gondolja. És ha ott lettem volna, biztosan lett volna pár olyan helyzet, amikor mindenki egyszerre próbál komoly maradni… kevés sikerrel. Mert ezek a napok ettől jók. Attól, hogy a végére már mindenki egy kicsit fáradtabb, egy kicsit napégettebb, és egy kicsit közelebb is kerül egymáshoz. Ha ott lettem volna, láttam volna, hogy a nap — a várakozásokkal ellentétben — szépen, komótosan, a maga tempójában ballag. Nem siet, nem kapkod, inkább alapos. És valahogy így lesz egy „kevés kutyás” napból mégis egy teljes értékű vizsganap. A bírói csapatnak ezúttal is köszönjük a munkáját: Konyecsni Károly vezetőbíró, valamint Gergelyné Zeitler Ágnes, Pomázi Ágoston, Szabó Sándor, Jung Jenő, Egle Zoltán és a küllembírálatot végző Glázer András mind a nyolc vizsgázónak megadta a lehetőséget, hogy a legjobbat ássák elő a legmélyebb bugyrokból is akár. Köszönjük a szervezőknek Takács Sándornak és a Baranya megyei Kinológiai Bizottságnak a nap lebonyolítását, a belvárdgyulai Belvárdi fogadónak a vendéglátást, az adminisztráló Menyhárt Krisztinának és Varsányi Zsuzsának a gondos és kitartó háttérmunkát, a felvezetőknek a kitartást, és a kutyáknak, hogy megint megmutatták: velük soha nincs „gyorsan letudjuk” nap. Ha ott lettem volna, a végén biztosan azt mondtam volna: persze, hogy nem lettünk kész hamarabb.
Beszámoló a 2026-os év első vizsganapjáról – Cserhátsurány, Vadkan-tó, április 25.
A tavasz Cserhátsurányban nem magyaráz: fúj, süt, próbára tesz – aztán nézi, ki mit kezd vele. Mi vittük a vizslákat, a reményeket, meg a szokásos „ma minden összeáll” érzést. Volt, ahol összeállt. Volt, ahol majd legközelebb. És pontosan ettől volt jó nap.
Tizenöt alapvizsgázó, öt vízi-mezei vizsgázó, VAV vizsga és hat kutya a tenyészszemlén – szép számok, de nem ez volt a lényeg, hanem az a ritka egyensúly, amikor a szakmaiság és a jó hangulat nem kioltják, hanem erősítik egymást. Mindenki figyelt, mindenki drukkolt – nemcsak a saját kutyájának, hanem a másikénak is, ami talán a legjobb fokmérője annak, hogy egy közösség rendben van.
A Vadkan horgásztó és vadaspark vizsgahelyszínként most debütált nálunk, és rögtön elsőre meggyőzően. A Cserhát lankái csendben tették a dolgukat, a muflonok a háttérből figyeltek (a kapu zárva, ők sem távozhattak nevezés nélkül), a Vadkan-tó pedig hozta a feladatot – és néha egy kis pluszt is. A partra sodródott halak némely kutyának inkább inspirációt jelentettek, mint zavaró tényezőt, ami emlékeztetett rá: a vizsla nemcsak dolgozik, hanem gondolkodik is – és a szusit nem csak hallomásból ismeri.
A munka viszont ettől még munka maradt. A vízi-mezei vizsgán volt minden, ami ilyenkor kell: keresés, megállás, utánkeresés, fegyelmezett apport – és persze azok a finom pillanatok, amikor eldől, hogy kutya és vezető tényleg együtt dolgozik-e, vagy csak egymás mellett. A szél néha átrendezte a terepet, a víz nem volt barátságos, de a mezőny szépen helytállt. Az alapvizsgán is látszott a befektetett munka: volt lendület, volt figyelem, és voltak nagyon szép, tiszta megoldások. Nem hibátlan nap volt, de éppen ettől volt valóságos.
A nap végére mindenki kapott valamit: aki sikerrel zárt, az visszaigazolást, aki kevésbé, az irányt. És talán ez a legfontosabb. Mert ezek a napok nem lezárnak, hanem tovább visznek – egy következő tréninghez, egy következő vizsgához, egy kicsit jobb együttműködéshez.
Az ebéd az Aranybakancs Vendégházban pontosan azt adta, amire ilyenkor szükség van: rendes rántott húst és egy kis lelassulást. Köszönjük Gál Józsefnek és feleségének a vendéglátást és a helyszínt – a Vadkan-tóval együtt ez így, ebben a formában nagyon egyben volt. Köszönet Ferencz Gábornak a segítségért. Jó eséllyel visszatérünk.
A szakmai munkát Gergelyné Zeitler Ágnes vezetőbíró irányította, mellette Takács Eszter, Lakatos-Wahlpetz Luca, Kiss Tamás, Kis Gábor és Király Gergő dolgozott. A tenyészszemlén a vizslaszépség régi jó barátja, Czekes Lóránd diktált orrhegytől-farokcsúcsig-alapos leíró értékelést a küllemét megmutatni érkezett egyedekről. Mindannyiuknak köszönet a figyelemért, a következetességért és azért a nyugodt jelenlétért, amitől egy vizsga nemcsak lezajlik, hanem értelme is van.
Az adminisztráció ezúttal is olajozottan zakatolt – Puskás Borbála, Menyhárt Krisztina (aki közben még vizsgázott is) és Bese Antal együtt nagyot futott értünk. Az egyesület új informatikai rendszere (áldassék Pénzes Gábor neve) és nyomtatója debütált, és – minden különösebb dráma nélkül – tette a dolgát. Ez önmagában is kisebb ünnep.
És a végére maradjon az, ami nem fér számokba: ez egy jó nap volt. Nem hibátlan, nem tankönyvi, nem „minden elsőre sikerül” típusú, hanem élő. Kutyákkal, emberekkel, széllel, néha halas mulatságokkal. Olyan nap, amihez mindenki hozzátesz valamit: egy jó munkát, egy rossz döntést, egy tanulságot, egy nevetést. És a végén ebből áll össze az egész.
Ha az év így kezdődik, akkor nem kell aggódni a folytatás miatt.
Idén utoljára Balatonszabadiban lehetett vizsgáztatni a felkészült kutyákat.
Vasárnap, október 12-én sem pihent a Sióvölgye, hiszen a lendület és a jókedv továbbgördült a következő napra: alapvizsga, vízi-mezei vizsga és őszi tenyészvizsga várta a kutyákat és vezetőiket. A reggel még hűvösen indult, a nád csípett, a víz hideg, de a lelkesedés fűtötte a mezőt – kilenc induló vágott neki, hogy megmutassa, mit tud.
És bizony, jól tudtak! A kilenc vizsgázóból nyolcan sikerrel teljesítették a feladatokat, ami igazán szép eredmény – különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a vízi munka ilyenkor már nem a nyári pancsolás kategóriája. A jókedv ettől függetlenül végig kitartott: a vizsgázók támogatták egymást, a bírók pedig nemcsak pontokat, hanem bátorító mosolyokat is osztogattak.
A nap vezetőbírója ismét Pomázi Ágoston volt, a bírói karban pedig Konyecsni Károly, Szabó Sándor és Dr. Varga Zsolt dolgoztak, szakértelemmel és derűvel, ahogy tőlük megszoktuk. A hangulat családias volt, a teljesítmény pedig méltó zárása lett az évnek – hiszen ez volt az egyesület idei utolsó vizsgaalkalma.
A magyar vizsla megint megmutatta, miért szeretjük: mert dolgozni, tanulni és örömet szerezni is képes – egyszerre és mindig szívből.
Alapvizsga
Kutya neve
Törzskönyv száma
Fajtája
pont
Minősítés
Virág vom Wagnersgrund
24-UK-8060
rövidszőrű magyar vizsla
144
kiválóan megfelelt
Zöldmáli Ezmi
24-UK-8060
drótszőrű magyar vizsla
137
kiválóan megfelelt
Vízi-mezei vizsga
Kutya neve
Törzskönyv száma
Fajtája
Pont
Minősítés
Zöldmáli-Hunter Zsálya
MET.Dszmv 2133/24
drótszőrű magyar vizsla
275
I. díj
Illancsmajori Hajhász Akarat
Met.Dszmv.1075/20
drótszőrű magyar vizsla
263
II. díj
Butterfly Hunter Pumpkin
MET.Mv.6151/22
rövidszőrű magyar vizsla
273
I. díj
Mala vom Bollerrain
SHSB 792773
rövidszőrű magyar vizsla
272
II. díj
Őszi Tenyészszemle
Kutya neve
Törzskönyv száma
Fajtája
Pont
Minősítés
Zöldmáli Kavics
MET.Dszmv. 2198/H/25
drótszőrű magyar vizsla
252
I. díj
Illancsmajori Hajhász Dongó
1503/22
drótszőrű magyar vizsla
243
III. díj
Köszönjük a bírók munkáját, gratulálunk a sikeresen vizsgázóknak!
Napkoron az időjárás nem volt a vizsgázók és bírák mellett, egész nap esőben teljesítettek a résztvevők. Ezt a kutyák élvezték a legjobban, kiváló eredmények születtek.
Az extrém körülmények közt Czekes Lóránd minősítette a kiválóan megfelelt kutyákat Tenyészszemlén, a vizsgafeladatoknál Dán László vezető bíró mellett Bakó Zsuzsanna, Kiss László, Tóth Sándor látta el bírálatokkal a vezetőket. Köszönet a bírói stábnak és a szervezésért Szögi Lajosnak, Munkácsi Gyulának, Kecskés Krisztián hivatásos vadásznak, a Napkori Erdőgazdák Zrt-nek és a vizi munkákban a Nagykálló Nimród Vadásztársaságnak.
