Ha ott lettem volna… – beszámoló a 2026. május 3-i alapvizsga és vízi-mezei vizsga napjáról
Ha ott lettem volna május 3-án, már a reggeli gyülekezőnél feltűnt volna, hogy ez most egy „családias” nap lesz. Nem a létszám fogja megdolgoztatni a bírókat — legalábbis első ránézésre. Mert kevés vizsgázó ide vagy oda, az ilyen napoknak van egy külön törvényszerűsége: minél kevesebben vagyunk, annál biztosabb, hogy valahogy mégis estig tart. Ha ott lettem volna, valószínűleg az első kávé után már elhangzik az a mondat, hogy „na, ezt ma hamar letudjuk”. És ha ott lettem volna, biztosan sejthettem volna, hogy innentől kezdve ez a nap már eldőlt. Mert egy alapvizsga és vízi-mezei nap sosem csak a darabszámról szól. Hanem arról, hogy minden kutyának megadjuk az időt, a lehetőséget — és néha azt a plusz három percet is, amiből aztán lesz húsz. Ha ott lettem volna, láttam volna a koncentrált várakozást a kezdésnél, a visszafojtott lélegzeteket, a „na most megmutatjuk” pillanatokat, és persze azokat is, amikor a kutya egészen máshogy gondolja. És ha ott lettem volna, biztosan lett volna pár olyan helyzet, amikor mindenki egyszerre próbál komoly maradni… kevés sikerrel. Mert ezek a napok ettől jók. Attól, hogy a végére már mindenki egy kicsit fáradtabb, egy kicsit napégettebb, és egy kicsit közelebb is kerül egymáshoz. Ha ott lettem volna, láttam volna, hogy a nap — a várakozásokkal ellentétben — szépen, komótosan, a maga tempójában ballag. Nem siet, nem kapkod, inkább alapos. És valahogy így lesz egy „kevés kutyás” napból mégis egy teljes értékű vizsganap. A bírói csapatnak ezúttal is köszönjük a munkáját: Konyecsni Károly vezetőbíró, valamint Gergelyné Zeitler Ágnes, Pomázi Ágoston, Szabó Sándor, Jung Jenő, Egle Zoltán és a küllembírálatot végző Glázer András mind a nyolc vizsgázónak megadta a lehetőséget, hogy a legjobbat ássák elő a legmélyebb bugyrokból is akár. Köszönjük a szervezőknek Takács Sándornak és a Baranya megyei Kinológiai Bizottságnak a nap lebonyolítását, a belvárdgyulai Belvárdi fogadónak a vendéglátást, az adminisztráló Menyhárt Krisztinának és Varsányi Zsuzsának a gondos és kitartó háttérmunkát, a felvezetőknek a kitartást, és a kutyáknak, hogy megint megmutatták: velük soha nincs „gyorsan letudjuk” nap. Ha ott lettem volna, a végén biztosan azt mondtam volna: persze, hogy nem lettünk kész hamarabb.
Beszámoló a 2026-os év első vizsganapjáról – Cserhátsurány, Vadkan-tó, április 25.
A tavasz Cserhátsurányban nem magyaráz: fúj, süt, próbára tesz – aztán nézi, ki mit kezd vele. Mi vittük a vizslákat, a reményeket, meg a szokásos „ma minden összeáll” érzést. Volt, ahol összeállt. Volt, ahol majd legközelebb. És pontosan ettől volt jó nap.
Tizenöt alapvizsgázó, öt vízi-mezei vizsgázó, VAV vizsga és hat kutya a tenyészszemlén – szép számok, de nem ez volt a lényeg, hanem az a ritka egyensúly, amikor a szakmaiság és a jó hangulat nem kioltják, hanem erősítik egymást. Mindenki figyelt, mindenki drukkolt – nemcsak a saját kutyájának, hanem a másikénak is, ami talán a legjobb fokmérője annak, hogy egy közösség rendben van.
A Vadkan horgásztó és vadaspark vizsgahelyszínként most debütált nálunk, és rögtön elsőre meggyőzően. A Cserhát lankái csendben tették a dolgukat, a muflonok a háttérből figyeltek (a kapu zárva, ők sem távozhattak nevezés nélkül), a Vadkan-tó pedig hozta a feladatot – és néha egy kis pluszt is. A partra sodródott halak némely kutyának inkább inspirációt jelentettek, mint zavaró tényezőt, ami emlékeztetett rá: a vizsla nemcsak dolgozik, hanem gondolkodik is – és a szusit nem csak hallomásból ismeri.
A munka viszont ettől még munka maradt. A vízi-mezei vizsgán volt minden, ami ilyenkor kell: keresés, megállás, utánkeresés, fegyelmezett apport – és persze azok a finom pillanatok, amikor eldől, hogy kutya és vezető tényleg együtt dolgozik-e, vagy csak egymás mellett. A szél néha átrendezte a terepet, a víz nem volt barátságos, de a mezőny szépen helytállt. Az alapvizsgán is látszott a befektetett munka: volt lendület, volt figyelem, és voltak nagyon szép, tiszta megoldások. Nem hibátlan nap volt, de éppen ettől volt valóságos.
A nap végére mindenki kapott valamit: aki sikerrel zárt, az visszaigazolást, aki kevésbé, az irányt. És talán ez a legfontosabb. Mert ezek a napok nem lezárnak, hanem tovább visznek – egy következő tréninghez, egy következő vizsgához, egy kicsit jobb együttműködéshez.
Az ebéd az Aranybakancs Vendégházban pontosan azt adta, amire ilyenkor szükség van: rendes rántott húst és egy kis lelassulást. Köszönjük Gál Józsefnek és feleségének a vendéglátást és a helyszínt – a Vadkan-tóval együtt ez így, ebben a formában nagyon egyben volt. Köszönet Ferencz Gábornak a segítségért. Jó eséllyel visszatérünk.
A szakmai munkát Gergelyné Zeitler Ágnes vezetőbíró irányította, mellette Takács Eszter, Lakatos-Wahlpetz Luca, Kiss Tamás, Kis Gábor és Király Gergő dolgozott. A tenyészszemlén a vizslaszépség régi jó barátja, Czekes Lóránd diktált orrhegytől-farokcsúcsig-alapos leíró értékelést a küllemét megmutatni érkezett egyedekről. Mindannyiuknak köszönet a figyelemért, a következetességért és azért a nyugodt jelenlétért, amitől egy vizsga nemcsak lezajlik, hanem értelme is van.
Az adminisztráció ezúttal is olajozottan zakatolt – Puskás Borbála, Menyhárt Krisztina (aki közben még vizsgázott is) és Bese Antal együtt nagyot futott értünk. Az egyesület új informatikai rendszere (áldassék Pénzes Gábor neve) és nyomtatója debütált, és – minden különösebb dráma nélkül – tette a dolgát. Ez önmagában is kisebb ünnep.
És a végére maradjon az, ami nem fér számokba: ez egy jó nap volt. Nem hibátlan, nem tankönyvi, nem „minden elsőre sikerül” típusú, hanem élő. Kutyákkal, emberekkel, széllel, néha halas mulatságokkal. Olyan nap, amihez mindenki hozzátesz valamit: egy jó munkát, egy rossz döntést, egy tanulságot, egy nevetést. És a végén ebből áll össze az egész.
Ha az év így kezdődik, akkor nem kell aggódni a folytatás miatt.
Értesítem, hogy a Magyarországi Drótszőrű MagyarVizsla Tenyésztők Egyesülete közgyűlést tart, melyre ezúton tisztelettel meghívom.
Helye és időpontja: 1134 Budapest, Huba utca 6. 2026. április 18. 16 óra
Napirendi pontok
A levezetó elnök, jegyzókönyvvezetó és hitelesítők megválasztása
Határozatképesség megállapítása
Napirendi pontok jóváhagyása
évi Elnöki beszámoló és szavazás annak elfogadásáról
A Tenyésztési Bizottság 2025, évi beszámolója és szavazás annak elfogadásáról
A Felügyelő Bizottság 2025. évi beszámolója és szavazás annak elfogadásáról
2025. évi pénzügyi és mérleg beszámolója és szavazás annak elfogadásáról
Egyebek
A Közgyűlésen csak a 2026.évi érvényes tagsági felmutatásával lehet részt venni. Kérem ezt hozza magával! Amennyiben a Közgyűlés a megjelentek száma miatt a fenti időpontban határozatképtelen lenne, úgy ugyanezen napra 16.30 órára (30 perccel később) a Közgyűlést ismételten összehívom. Ebben az esetben az ismételten összehívott Közgyűlés a megjelentek számától függetlenül határozatképes, de csak az eredetileg meghirdetett napirendi pontok tárgyalhatók a Közgyűlés keretében. Tekintettel a napirendi pontok és a határozatképesség fontosságára, megjelenésére és aktív részvételére feltétlenül számítok.
Március 21-én reggel egy kutyástársunkkal olyan dolog történt, amire nincs elfogadható magyarázat. Egy idős, 14 éves, békés kutya – aki alig lát, alig hall, és egész életében barátságos volt – egyszerűen odasétált egy emberhez az erdőben. Az ember erre válaszul akkorát ütött a fejére, hogy a kutya koponyája betört, és azonnal összeesett. Mindezt úgy, hogy a gazda előre szólt: nem bánt, öreg kutya. Ez sem számított. Az ütés után az illető egyszerűen továbbment. Ezt nehéz higgadtan leírni. Mert itt nem félreértés történt, nem egy rosszul sikerült helyzet, hanem egy teljesen indokolatlan, súlyos erőszak. És az a kérdés, ami ilyenkor óhatatlanul felmerül: hogyan történhet meg ilyen? Hogyan lehetséges, hogy valaki egy védtelen, idős állattal ezt megteszi – majd következmények nélkül továbbmegy? Az ilyen helyzetek után sokan ugyanazzal szembesülnek: nemcsak a történtek súlya nehéz, hanem az is, hogy nem világos, mit kell ilyenkor tenni, hova lehet fordulni, hogyan lehet egyáltalán elindítani az ügyet. Ezért tesszük most közzé az alábbi rövid útmutatót. Nem azért, mert mindenre választ ad, hanem azért, hogy legalább az első lépések ne maradjanak bizonytalanok.
Mit tegyél, ha kutyásként nehéz helyzetbe kerülsz? A kutyázás öröm, de néha egészen váratlan helyzetekbe is bele lehet futni. Lehet szó konfliktusról más kutyatartóval, szomszéddal, egy félrecsúszott helyzetről egy sétán, hatósági kérdésről, elveszett vagy sérült állatról, vagy akár olyan esetről is, amikor egy kutya nincs megfelelő körülmények között tartva. Ilyenkor sokszor nem is az a legnehezebb, hogy mi történt, hanem az, hogy az ember nem tudja, hova forduljon. Ebben szeretnénk egy kis iránymutatást adni. Ha a helyzet sürgős, és ember vagy állat biztonsága közvetlen veszélyben van, a legegyszerűbb és legfontosabb lépés a 112-es segélyhívó. Ha nem azonnali veszélyről van szó, de felmerül például állatkínzás vagy súlyos elhanyagolás gyanúja, érdemes a rendőrséghez fordulni, illetve a helyileg illetékes jegyzőt vagy az állategészségügyi hatóságot (például a NÉBIH) értesíteni. Az ilyen esetek jogilag sem „magánügyek” (lásd: Btk. 244. § állatkínzás). Más típusú helyzetekben – például vitás ügyeknél, tartási körülményekkel kapcsolatos problémáknál, vagy ha egyszerűen tanácstalan vagy – sokszor a helyi önkormányzat, a jegyző, egy állatorvos vagy egy állatvédő szervezet tud első körben eligazítást adni. Már az is nagy segítség, ha tudod, kihez érdemes fordulni, és nem maradsz egyedül a helyzettel. Ami szinte minden esetben hasznos: ha lehetőséged van rá, dokumentáld a történteket – jegyezd fel az időpontot, a helyszínt, készíts fotót vagy videót. Ez később sok félreértést megelőzhet, vagy akár bizonyító erejű is lehet. Ugyanakkor fontos, hogy ne sodord magad veszélybe; nem az a cél, hogy egyedül oldj meg egy konfliktust, hanem hogy a megfelelő helyre kerüljön az ügy.
Ha a helyzet bonyolultabb, vagy úgy érzed, hogy teljesen magadra maradtál, iránymutatásért felveheted a kapcsolatot egyesületünk tagjával, dr. Metzger Zsuzsával a +36 30 9962 332 telefonszámon.
Ez a lehetőség elsődlegesen a tájékozódást segíti, nem helyettesíti a hivatalos eljárásokat vagy a szakmai jogi képviseletet. Ez az útmutató abban szeretne segíteni, hogy az első lépés ne legyen bizonytalan. Nem jogi tanácsadás, és egyesületünk nem nyújt jogi képviseletet, de hisszük, hogy ha tudjuk, merre induljunk, sok helyzet gyorsabban és nyugodtabban rendezhető – a kutyák és a gazdák érdekében is. Mert a kutyáink számítanak ránk – és mi, kutyások, számíthatunk egymásra.
2026. április 4-én Bugac ad otthont a Karikás Kupa kiállítás sorozatnak, a magyar fajták részére.
Ezen a napon 3 rendezvényen, 3 bírálatot kapnak a nevezett kutyák, 3 különböző bírótól.
A rendezvényen speciális champion cím is elérhető , a három rendezvényen osztálygyőztes címet szerzett kutyák, a korosztályuknak megfelelő speciál champion címet válthatnak ki.
A rendezvényen 3 kitűnő minősítést kapott kutyák a „Bugac Karikás Kupa bajnoka” című díszoklevélben részesülnek, ingyenesen.
A rendezvényre történő nevezéssel mindhárom rendezvényre nevezésre kerül a kutya.
A meghatározott nevezési díj tartalmazza mindhárom kiállítás magyar fajták számára kedvezményes nevezési díját, az érvényes MEOESZ tagsággal rendelkezők számára.
A Magyarországi Drótszőrű Magyarvizsla Tenyésztők Egyesülete felhívja a tenyésztők, tulajdonosok figyelmét a Tenyésztési Szabályzatban (A drótszőrű magyar vizsla tenyésztési programja) foglaltak maradéktalan betartására, különös tekintettel az almok születése tényének lejelentése határidejének és az alombejelentés határidejének pontos betartására. Amennyiben a tenyésztők, tulajdonosok a meghatározott határidőket nem tartják be, az MDMTE a Tenyésztési Szabályzatban foglaltak szerint szankcionál.
