Jogsegítség az MDMTE tagoknak

Jogsegítség az MDMTE tagoknak

Március 21-én reggel egy kutyástársunkkal olyan dolog történt, amire nincs elfogadható magyarázat.
Egy idős, 14 éves, békés kutya – aki alig lát, alig hall, és egész életében barátságos volt – egyszerűen odasétált egy emberhez az erdőben. Az ember erre válaszul akkorát ütött a fejére, hogy a kutya koponyája betört, és azonnal összeesett. Mindezt úgy, hogy a gazda előre szólt: nem bánt, öreg kutya. Ez sem számított. Az ütés után az illető egyszerűen továbbment.
Ezt nehéz higgadtan leírni. Mert itt nem félreértés történt, nem egy rosszul sikerült helyzet, hanem egy teljesen indokolatlan, súlyos erőszak. És az a kérdés, ami ilyenkor óhatatlanul felmerül: hogyan történhet meg ilyen? Hogyan lehetséges, hogy valaki egy védtelen, idős állattal ezt megteszi – majd következmények nélkül továbbmegy?
Az ilyen helyzetek után sokan ugyanazzal szembesülnek: nemcsak a történtek súlya nehéz, hanem az is, hogy nem világos, mit kell ilyenkor tenni, hova lehet fordulni, hogyan lehet egyáltalán elindítani az ügyet.
Ezért tesszük most közzé az alábbi rövid útmutatót. Nem azért, mert mindenre választ ad, hanem azért, hogy legalább az első lépések ne maradjanak bizonytalanok.

Mit tegyél, ha kutyásként nehéz helyzetbe kerülsz?
A kutyázás öröm, de néha egészen váratlan helyzetekbe is bele lehet futni. Lehet szó konfliktusról más kutyatartóval, szomszéddal, egy félrecsúszott helyzetről egy sétán, hatósági kérdésről, elveszett vagy sérült állatról, vagy akár olyan esetről is, amikor egy kutya nincs megfelelő körülmények között tartva. Ilyenkor sokszor nem is az a legnehezebb, hogy mi történt, hanem az, hogy az ember nem tudja, hova forduljon.
Ebben szeretnénk egy kis iránymutatást adni. Ha a helyzet sürgős, és ember vagy állat biztonsága közvetlen veszélyben van, a legegyszerűbb és legfontosabb lépés a 112-es segélyhívó. Ha nem azonnali veszélyről van szó, de felmerül például állatkínzás vagy súlyos elhanyagolás gyanúja, érdemes a rendőrséghez fordulni, illetve a helyileg illetékes jegyzőt vagy az állategészségügyi hatóságot (például a NÉBIH) értesíteni. Az ilyen esetek jogilag sem „magánügyek” (lásd: Btk. 244. § állatkínzás).
Más típusú helyzetekben – például vitás ügyeknél, tartási körülményekkel kapcsolatos problémáknál, vagy ha egyszerűen tanácstalan vagy – sokszor a helyi önkormányzat, a jegyző, egy állatorvos vagy egy állatvédő szervezet tud első körben eligazítást adni. Már az is nagy segítség, ha tudod, kihez érdemes fordulni, és nem maradsz egyedül a helyzettel.
Ami szinte minden esetben hasznos: ha lehetőséged van rá, dokumentáld a történteket – jegyezd fel az időpontot, a helyszínt, készíts fotót vagy videót. Ez később sok félreértést megelőzhet, vagy akár bizonyító erejű is lehet. Ugyanakkor fontos, hogy ne sodord magad veszélybe; nem az a cél, hogy egyedül oldj meg egy konfliktust, hanem hogy a megfelelő helyre kerüljön az ügy.


Ha a helyzet bonyolultabb, vagy úgy érzed, hogy teljesen magadra maradtál, iránymutatásért felveheted a kapcsolatot egyesületünk tagjával, dr. Metzger Zsuzsával a +36 30 9962 332 telefonszámon.

Ez a lehetőség elsődlegesen a tájékozódást segíti, nem helyettesíti a hivatalos eljárásokat vagy a szakmai jogi képviseletet.
Ez az útmutató abban szeretne segíteni, hogy az első lépés ne legyen bizonytalan. Nem jogi tanácsadás, és egyesületünk nem nyújt jogi képviseletet, de hisszük, hogy ha tudjuk, merre induljunk, sok helyzet gyorsabban és nyugodtabban rendezhető – a kutyák és a gazdák érdekében is.
Mert a kutyáink számítanak ránk – és mi, kutyások, számíthatunk egymásra.

Klubnap a Fundy Fun Parkban

Klubnap a Fundy Fun Parkban

Arany időben, családi körben tartottuk meg harmadik klubnapunkat július 20-án, szombaton: az éji bogár helyett az autópálya és jetskik zúgtak körülöttünk a Fundy Fun Park homokos partján, igazi huszonegyedik századi idillben. Szerencsénk volt az idővel, szerencsénk volt vendégeinkkel, mert igen érdekfeszítő előadásokat hallgathattunk a sátrak (köszönjük, Bese Antal és Kozma András) árnyékában.

Dr. Jakkel Tamás az FCI elnökeként és magánemberként is mesélt nekünk kutyás életéről, arról, hogy mi teszi az igazi tenyésztőt tenyésztővé, megosztotta velünk gondolatait a magyarországi tenyésztés-szabályozás és az állatvédők kutyavédő törekvéseinek célszerű harmonizálásáról; hallhattunk tőle spánielek, tacskók és magyar agarak lelki életéről, könnyfakasztó reptéri elválásokról.

Babiczky Attila beszélt a munka- és képességvizsga követelmények felépítéséről, azok fajtafejlődésre gyakorolt hatásáról, a munkakutyafajták remélt, kívánatos és ehhez képest a jelenben jellemző állapotáról.

Dr. Sándor Sára genetikus bevezetett bennünket a kutyagenetika fejlődésének folyamatába, a genetika szerepébe a tenyésztés alakításában, a modern tudomány rendelkezésünkre bocsátott lehetőségeibe.

Mi pedig körbeültük őket, válaszokat kaptunk feltett kérdéseinkre, még a kutyák is elkerekedett szemekkel figyeltek, és a vízen száguldozó banánhajósok se birizgálták senki idegeit.

Kora délután vadhúsos székelykáposztát eszegettünk ismét Németh Csabának köszönhetően, akinek a főztje idén is többször odacsalt mindenkit a tálhoz.

Ezután egy ugrással Párizsban érezhettük magunkat, hiszen a Második Drótos Olimpia következett, ahol címvédésnek lehettünk tanúi: (és most hazabeszélek, mert az én szemem fénye) Csővárberki Vali ismét virtuózan teljesített minden feladatot, és hazahozta a kupát. Persze Szeder, aki Karakkal megosztott második helyet szerzett, Pilla és Iron a megosztott harmadik hellyel, Zuzmó, Csele és Opál nem könnyítették meg a dolgát, a drótszőrű társadalomban buzog a játékoskedv, egy-egy apport-elhozásért, vízbe ugrásért, tojás szállítmányozásért (leszámítva a helyszínen felzabálás minősített eseteit elkövető notórius gazleányokat (Cs. „Szégyenke” Hédi, nagykorú elkövető)), sőt fegyelmezett élelem-megtagadásért senkinek sem kell szomszédos fajtákhoz mennie. Köszönjük a Kópé Állateledelnek a sok finomságot. 

Az ünnepélyes díjátadást követően, jó hangulatban és felfokozott érdeklődés közepette megtartottuk rendkívüli közgyűlésünket, amelyen megvitattuk és megszavaztuk a tenyésztési szabályzatunk módosítását, és a nap végén mindenki fáradtan és remélhetőleg elégedetten térhetett haza.

Sokan nem voltunk, de akik eljöttek, azok barátságban és jó hangulatban töltötték az egész napot, föllélegezhettünk a hetek óta tartó hőségből, élvezhettük a szemerkélő esőt, hallgattuk a gyáli tavak locsogását, jó barátokkal találkoztunk, és mindenekelőtt hasonszőrű társak között lehettünk, akik ugyan sokfélék és sok mindenben mást gondolnak, de az biztos, hogy a kutya, méghozzá a drótszőrű magyar vizsla mindennél fontosabb, közös pont az életükben. Találkozzunk jövőre, ha nem is feltétlenül ugyanitt és ugyanekkor, de mindenképpen a következő, negyedik klubnapunkon!