IX. Vasas József Emlékverseny

Szerző: MDMTE | 2026.09.07 | hírek, kiemelt hír, rendezvény, Uncategorized, verseny

A verseny végeredménye:

I. helyezett Noveczki Katalin és Csővárberki Titok – drótszőrű magyar vizsla 264 pont

II. helyezett Antal Zsombor István és Dottie Oberon Haus – rövidszőrű német vizsla 262 pont

III. helyezett Dr. Földeáki Péter és Csővárberki Gőgös – rövidszőrű magyar vizsla 225,5 pont

Ezúton is szívből gratulálunk minden résztvevőnek!

Nagyon szép munkákat láthattunk, köszönjük, hogy együtt tölthettük ezt a tartalmas versenyhétvégét!

Szeptember első hétvégéjén végre történt valami, amiben július óta már csak mérsékelten mertünk reménykedni: véget ért a kánikula. Nem egészen látványosan, szombaton azért még odatette magát a nyár, de vasárnapra már olyan időnk lett, amilyenben kutya és ember egyaránt hajlandó hosszabban is a napon tartózkodni anélkül, hogy ezt személyes sérelemnek venné. Sütött a nap, meleg is volt, de a két évvel ezelőtti Vasas József Emlékverseny hőségéhez képest ez már szinte üdülésnek számított.
Hogy azért túlságosan könnyű dolgunk ne legyen, fújt a szél. Nagyon. A mezőn ennek olykor még örültünk is, a Tiszaföldvár melletti holtágon viszont egészen más arcát mutatta: a víz úgy hullámzott, hogy néhány kutya láthatóan elgondolkodott rajta, vajon biztosan ugyanarra a feladatra érkezett-e, amelyet otthon már számtalanszor gyakorolt. A szél végül a hétvége egyik meghatározó szereplője lett, és mint minden valamirevaló szereplő, meglehetősen önálló elképzelésekkel rendelkezett arról, hogyan kellene alakulnia a történetnek.
Ebben a késő nyári, napos-szeles időben gyűltünk össze szeptember 5–6-án a IX. Vasas József Emlékversenyre. A főhadiszállást, ahogy két éve is, a Martfű Hotel Thermal Spa kempingjében rendeztük be. A hely most is remeknek bizonyult, és most is szinte teljesen a miénk volt – ami egy ilyen fekvésű és adottságú kemping esetében továbbra is kissé rejtélyes, nekünk viszont kifejezetten kapóra jött. Kutyákkal, versenysátorral, korai indulásokkal és esti beszélgetésekkel belaktuk, két napon át innen indult és ide tért vissza minden.
A szombat reggeli megnyitón végül tizennyolc kutya és vezetője sorakozott fel. A versenyt a hagyományoknak megfelelően két nap alatt bonyolítottuk le: a mezőny két kilencfős csoportra oszlott, amelyek egyik nap a vízi, másik nap a mezei munkát teljesítették, majd cseréltek. A kempingből így mindkét reggelen két irányba rajzott ki az élet: az egyik csapat Rákóczifalva felé, a másik Tiszaföldvár irányába.
A mezei munka Rákóczifalva határában, a Tisza mostanra aszályosan száraz árterében zajlott. A vízi feladatok helyszíne a Tiszaföldvár melletti holtág volt, ahol a hétvége egyik főszereplője, a szél különösen lelkesen tette hozzá a magáét a versenyhez. A holtág vize időnként meglepően erősen hullámzott, ami több kutyát is kizökkentett a megszokott vízi munkából. Ami gyakorláskor vagy nyugodt vízen magától értetődőnek látszik, az ilyen körülmények között hirtelen egészen más feladattá tud válni – és éppen az efféle helyzetekből lehet a legtöbbet tanulni.
És igen, tanulnivalóból ezen a hétvégén nem volt hiány. A bírálatokból, egymás munkájából, a jól sikerült és a kevésbé jól sikerült feladatokból egyaránt lehetett hazavinni valamit. Sok szép kutyát, nagyszerű kutyamunkát és néhány valóban emlékezetes teljesítményt láthattunk. A tizennyolc indulóból végül tizenketten fejezték be eredményesen a versenyt, de a számok ezúttal sem árulnak el mindent, és a mondással ellentétben nem beszélnek magukért: azok között is akadt bőven szép teljesítmény, akiknek valamelyik feladat végül útját állta, és feladni vagy eredmény nélkül befejezni kényszerültek a versenyt.
A verseny vezető bírója Konyecsni Károly volt. A mezei munkát Lakatos-Wahlpetz Luca, Stribik József, Varga Zsolt, Király Gergő, Pomázi Ágoston és Kocsmár Gyula, a vízi munkát Takács Eszter és Babiczky Attila bírálta. Köszönjük nekik a két nap figyelmes, alapos munkáját és különösen azokat a bírálatokat, amelyekből nemcsak egy pontszámot, hanem használható útravalót is kaptak a kutyavezetők.
Egy kétnapos verseny persze nem csak abból áll, ami a mezőn és a vízen történik. Valakinek közben tudnia kell, ki hol van, hová megy, mikor indul, mit kap ebédre, és lehetőleg azt is, hol található mindehhez a kávé. Az iroda ezúttal valódi közösségi vállalkozásként működött, akadt ott toll, papír, kávéfőző, hűtött víz és mikró, hogy a versenyzők koffein- és energiabevitele legalább olyan megbízható legyen, mint amilyennek a vizslák apportját szerettük volna látni.
A hétvége szervezésének oroszlánrészét Nagy Roland és Cserődi Alex vitte a hátán. Ők vezették a konvojokat, intézték a szállást és az élelmezést, koordináltak a helyszíneken, hozták-vitték a madarakat, cipelték a puskát, szerveztek, egyeztettek, és általában ott voltak, ahol éppen szükség volt rájuk. A menü gulyás és palacsinta volt – az Alföld örök és megbonthatatlan kettőse, amelyhez szerencsére sem szabályzat, sem külön bírálati szempontsor nem szükséges. A terület biztosításáért a Varsány Vadásztársaságnak tartozunk köszönettel.
És közben persze zajlott az, amiért ezt az egészet érdemes csinálni. Kutyákról beszélgettünk, kutyákat néztünk, összehasonlítottunk, kérdeztünk, figyeltük a bírókat és egymást, örültünk egy-egy gyönyörű munkának, és eltettük magunknak azt is, ami nem sikerült. Kevesebben voltunk, mint két éve, de ettől a hétvége semmivel se lett kevesebb: jó társaságban, jó kutyákkal két tartalmas napot töltöttünk együtt, és vasárnap délutánra mindenki valamivel többet tudott, mint szombat reggel.
Az eredményesen végző tizenkét páros közül senki sem távozott üres kézzel: egyesületünk idén is rengeteg különdíjjal készült, így minden sikeres versenyzőnek jutott valamilyen külön figyelmesség. A felajánlásokért nagy köszönettel tartozunk az Uni-G Üvegtechnikának-nek, a Boehringer Ingelheim – Frontpro tabletta, Dr. Menyhárt Krisztinának és a DogandYou-nak, valamint Nagy Rolandnak, akiknek köszönhetően igazán bőséges lett a különdíjak ládikája.
Mert egy ilyen hétvége végén természetesen fontos, ki hány pontot szerzett és hol végzett a rangsorban, de két év múlva valószínűleg nem a pontokra fogunk emlékezni. A nagy szélre, a hullámzó holtágra, egy-egy különösen szép kutyamunkára, a gulyásra, a palacsintára és arra, hogy megint jó volt együtt lenni, annál inkább.
Köszönjük a bíróknak, a szervezőknek, a segítőknek, a Varsány Vadásztársaságnak, támogatóinknak, és gratulálunk Noveczki Katalinnak, aki Csővárberki Titok kutyájával megnyerte a versenyt és minden versenyzőnek, aki kutyájával részt vett a IX. Vasas József Emlékversenyen.

Két év múlva jövünk a tizedikkel. Addig talán a szél is elfárad.

Rákosi Tamás Kornél, Takács Eszter