Rákóczifalva. Már maga a név is olyan, mintha egy régi magyar regény lapjairól maradt volna hátra, ahol a hősök még lóháton érkeznek, és minden második kertben gyümölcsfa áll. Most éppen cseresznyefa. Sok. Nagyon sok. Június 6-án itt rendezte meg egyesületünk az alapvizsgát, a vízi-mezei vizsgát és a tenyészszemlét. Tíz alapvizsgázó, tíz vízi-mezeis és hat tenyészszemlés kutya érkezett, gazdáikkal, reményeikkel és – ezt már a nap végére tudjuk biztosan – kellő mennyiségű porral a lábukon. A reggel még udvarias volt. Olyan kellemes, hűvös, koranyári idő fogadott bennünket, amikor az ember hajlamos azt hinni, hogy az időjárás az ő oldalán áll. Később azonban a nyár úgy döntött, megmutatja, hogy ki a főnök, és elővette a komolyabb arcát. Nem volt kegyetlen, csak határozott. A kutyák pedig addig is tették a dolgukat. Kerestek, apportíroztak, úsztak, együttműködtek, olykor vitatkoztak a világgal, de többnyire mégiscsak bizonyították, hogy ezért a fajtáért szeretünk újra és újra hajnalban kelni. És ott volt a cseresznye. Rákóczifalván ugyanis szemmel láthatóan nem lehet úgy megépíteni egy utcát, hogy abba legalább néhány cseresznyefa ne kerüljön. Ropogós, érett, mélypiros gyümölcsök csüngtek fürtökben mindenfelé. Aki nem szakított belőlük legalább egyszer, az vagy nagyon fegyelmezett ember, vagy nem járt arra. A nap végére aztán megérkezett a jutalom is. A Varsány Vadásztársaság jóvoltából vaddisznópörkölt került az asztalra. Ahogy az ilyen alkalmakon lenni szokott, a beszélgetések hirtelen sokkal vidámabbak lettek, a vizsgák nehézségei pedig fokozatosan átalakultak izgalmas történetekké. Mire az utolsó tányér is kiürült, már mindenki tudta, hogyan kellett volna még szebben megállni azt a vadat, még elegánsabban behozni azt a kacsát, vagy éppen még gyorsabban megtalálni azt, amit reggel még senki sem látott.
Köszönjük bíróink munkáját: Dr. Madléna András vezetőbírónak, Dán Lászlónak, Kiss Lászlónak, Nagy Rolandnak, Szögi Lajosnak és Dr. Varga Zsoltnak, valamint Czekes Loránd küllembírónak. Köszönjük az iroda munkáját Metzger Zsuzsának és Török Krisztinának, akik – mint általában – gondoskodtak arról, hogy a papírok ugyanoda kerüljenek vissza, ahonnan előkerültek, ami közigazgatási és metafizikai értelemben egyaránt jelentős teljesítmény.
Köszönettel tartozunk a Varsány Vadásztársaságnak a helyszínért, a szervezésért, a vendéglátásért és azért a ritka érzésért, amikor egy rendezvényen minden a helyén van. És legfőképpen Nagy Rolandnak, aki még a mindenen is rajtatartotta a szemét, és szinte a bőrén érezte, hogy hol és mire van szükség..
Van az a májusi eső, amelyik egész nap fenyegetően toporog a közelben, mint egy sértett rokon a lakodalomban, de végül mégis kivárja, hogy az ember legalább a munkáját elvégezhesse. Tiszanánán most ilyen eső jutott nekünk. Csak bizonytalanul szitált, sírdogált kicsit, amíg a kutyák dolgoztak, a dézsából viszont akkor kezdték igazán önteni az égi vizet, amikor végre leültünk a bográcsban főtt tárkonyos őzragu mellé. Ennél rosszabb időzítései is vannak az életnek.
A nap gyorsan és szépen zajlott le: 8 alapvizsgázó, 8 vízi-mezei vizsgázó és 9 tenyészszemlés kutya érkezett. Volt lendület, volt izgalom, volt néhány túláradóan lelkes pillanat is, amikor a fiatal vizslák úgy érezték, hogy a feladatokat talán érdemes volna egy kicsit saját elképzelés szerint újraértelmezni. Márpedig a vizsganapok egyik örök tanulsága, hogy a szenvedély nagy erény — csak időnként nehéz pontosan irányba állítani. Ráadásul ez az év második első alkalma volt.
Cserhátsurány után Tiszanánán is most rendezett először vizsgát az egyesület — és milyen jó lenne, ha ebből hagyomány teremtődne. Mert vannak helyek, ahol az ember már az első alkalommal azt érzi, mintha régóta oda járna vissza. Köszönjük Dr. Madléna András vezetőbírónak, Bakumenko Jelenának, Kis Gábornak, Király Gergőnek, Nagy Rolandnak, Kocsmár Gyulának és Czekes Loránd küllembírónak az egész napos munkát, figyelmet és türelmet. Hála és köszönet a Tiszanánai TKVE-nek, azaz Kis Gábornak és csapatának az ételért, kávéért és kedves vendégszeretetért, valamint az adminisztráció biztos hátországáért Menyhárt Krisztinának, Metzger Zsuzsának és Török Krisztinának, igen, szerénytollú jómagamnak, mert az önkritika fontos, de a pontos adminisztráció még fontosabb. Puskás Borbála ugyan nem tudott eljönni, de óvó figyelmét végig mindhárman éreztük a vizsgalapokon, és arról sem feledkeztünk meg, hogy legyen talpa a római számoknak a díjba sorolásokkor.
Szép nap volt. Dolgos, sárszagú, vizslás, aranyat érő eső előtti és eső utáni. Pont olyan, amilyennek ezeknek a napoknak lenniük kell.
Beszámoló a 2026-os év első vizsganapjáról – Cserhátsurány, Vadkan-tó, április 25.
A tavasz Cserhátsurányban nem magyaráz: fúj, süt, próbára tesz – aztán nézi, ki mit kezd vele. Mi vittük a vizslákat, a reményeket, meg a szokásos „ma minden összeáll” érzést. Volt, ahol összeállt. Volt, ahol majd legközelebb. És pontosan ettől volt jó nap.
Tizenöt alapvizsgázó, öt vízi-mezei vizsgázó, VAV vizsga és hat kutya a tenyészszemlén – szép számok, de nem ez volt a lényeg, hanem az a ritka egyensúly, amikor a szakmaiság és a jó hangulat nem kioltják, hanem erősítik egymást. Mindenki figyelt, mindenki drukkolt – nemcsak a saját kutyájának, hanem a másikénak is, ami talán a legjobb fokmérője annak, hogy egy közösség rendben van.
A Vadkan horgásztó és vadaspark vizsgahelyszínként most debütált nálunk, és rögtön elsőre meggyőzően. A Cserhát lankái csendben tették a dolgukat, a muflonok a háttérből figyeltek (a kapu zárva, ők sem távozhattak nevezés nélkül), a Vadkan-tó pedig hozta a feladatot – és néha egy kis pluszt is. A partra sodródott halak némely kutyának inkább inspirációt jelentettek, mint zavaró tényezőt, ami emlékeztetett rá: a vizsla nemcsak dolgozik, hanem gondolkodik is – és a szusit nem csak hallomásból ismeri.
A munka viszont ettől még munka maradt. A vízi-mezei vizsgán volt minden, ami ilyenkor kell: keresés, megállás, utánkeresés, fegyelmezett apport – és persze azok a finom pillanatok, amikor eldől, hogy kutya és vezető tényleg együtt dolgozik-e, vagy csak egymás mellett. A szél néha átrendezte a terepet, a víz nem volt barátságos, de a mezőny szépen helytállt. Az alapvizsgán is látszott a befektetett munka: volt lendület, volt figyelem, és voltak nagyon szép, tiszta megoldások. Nem hibátlan nap volt, de éppen ettől volt valóságos.
A nap végére mindenki kapott valamit: aki sikerrel zárt, az visszaigazolást, aki kevésbé, az irányt. És talán ez a legfontosabb. Mert ezek a napok nem lezárnak, hanem tovább visznek – egy következő tréninghez, egy következő vizsgához, egy kicsit jobb együttműködéshez.
Az ebéd az Aranybakancs Vendégházban pontosan azt adta, amire ilyenkor szükség van: rendes rántott húst és egy kis lelassulást. Köszönjük Gál Józsefnek és feleségének a vendéglátást és a helyszínt – a Vadkan-tóval együtt ez így, ebben a formában nagyon egyben volt. Köszönet Ferencz Gábornak a segítségért. Jó eséllyel visszatérünk.
A szakmai munkát Gergelyné Zeitler Ágnes vezetőbíró irányította, mellette Takács Eszter, Lakatos-Wahlpetz Luca, Kiss Tamás, Kis Gábor és Király Gergő dolgozott. A tenyészszemlén a vizslaszépség régi jó barátja, Czekes Lóránd diktált orrhegytől-farokcsúcsig-alapos leíró értékelést a küllemét megmutatni érkezett egyedekről. Mindannyiuknak köszönet a figyelemért, a következetességért és azért a nyugodt jelenlétért, amitől egy vizsga nemcsak lezajlik, hanem értelme is van.
Az adminisztráció ezúttal is olajozottan zakatolt – Puskás Borbála, Menyhárt Krisztina (aki közben még vizsgázott is) és Bese Antal együtt nagyot futott értünk. Az egyesület új informatikai rendszere (áldassék Pénzes Gábor neve) és nyomtatója debütált, és – minden különösebb dráma nélkül – tette a dolgát. Ez önmagában is kisebb ünnep.
És a végére maradjon az, ami nem fér számokba: ez egy jó nap volt. Nem hibátlan, nem tankönyvi, nem „minden elsőre sikerül” típusú, hanem élő. Kutyákkal, emberekkel, széllel, néha halas mulatságokkal. Olyan nap, amihez mindenki hozzátesz valamit: egy jó munkát, egy rossz döntést, egy tanulságot, egy nevetést. És a végén ebből áll össze az egész.
Ha az év így kezdődik, akkor nem kell aggódni a folytatás miatt.
Március 21-én reggel egy kutyástársunkkal olyan dolog történt, amire nincs elfogadható magyarázat. Egy idős, 14 éves, békés kutya – aki alig lát, alig hall, és egész életében barátságos volt – egyszerűen odasétált egy emberhez az erdőben. Az ember erre válaszul akkorát ütött a fejére, hogy a kutya koponyája betört, és azonnal összeesett. Mindezt úgy, hogy a gazda előre szólt: nem bánt, öreg kutya. Ez sem számított. Az ütés után az illető egyszerűen továbbment. Ezt nehéz higgadtan leírni. Mert itt nem félreértés történt, nem egy rosszul sikerült helyzet, hanem egy teljesen indokolatlan, súlyos erőszak. És az a kérdés, ami ilyenkor óhatatlanul felmerül: hogyan történhet meg ilyen? Hogyan lehetséges, hogy valaki egy védtelen, idős állattal ezt megteszi – majd következmények nélkül továbbmegy? Az ilyen helyzetek után sokan ugyanazzal szembesülnek: nemcsak a történtek súlya nehéz, hanem az is, hogy nem világos, mit kell ilyenkor tenni, hova lehet fordulni, hogyan lehet egyáltalán elindítani az ügyet. Ezért tesszük most közzé az alábbi rövid útmutatót. Nem azért, mert mindenre választ ad, hanem azért, hogy legalább az első lépések ne maradjanak bizonytalanok.
Mit tegyél, ha kutyásként nehéz helyzetbe kerülsz? A kutyázás öröm, de néha egészen váratlan helyzetekbe is bele lehet futni. Lehet szó konfliktusról más kutyatartóval, szomszéddal, egy félrecsúszott helyzetről egy sétán, hatósági kérdésről, elveszett vagy sérült állatról, vagy akár olyan esetről is, amikor egy kutya nincs megfelelő körülmények között tartva. Ilyenkor sokszor nem is az a legnehezebb, hogy mi történt, hanem az, hogy az ember nem tudja, hova forduljon. Ebben szeretnénk egy kis iránymutatást adni. Ha a helyzet sürgős, és ember vagy állat biztonsága közvetlen veszélyben van, a legegyszerűbb és legfontosabb lépés a 112-es segélyhívó. Ha nem azonnali veszélyről van szó, de felmerül például állatkínzás vagy súlyos elhanyagolás gyanúja, érdemes a rendőrséghez fordulni, illetve a helyileg illetékes jegyzőt vagy az állategészségügyi hatóságot (például a NÉBIH) értesíteni. Az ilyen esetek jogilag sem „magánügyek” (lásd: Btk. 244. § állatkínzás). Más típusú helyzetekben – például vitás ügyeknél, tartási körülményekkel kapcsolatos problémáknál, vagy ha egyszerűen tanácstalan vagy – sokszor a helyi önkormányzat, a jegyző, egy állatorvos vagy egy állatvédő szervezet tud első körben eligazítást adni. Már az is nagy segítség, ha tudod, kihez érdemes fordulni, és nem maradsz egyedül a helyzettel. Ami szinte minden esetben hasznos: ha lehetőséged van rá, dokumentáld a történteket – jegyezd fel az időpontot, a helyszínt, készíts fotót vagy videót. Ez később sok félreértést megelőzhet, vagy akár bizonyító erejű is lehet. Ugyanakkor fontos, hogy ne sodord magad veszélybe; nem az a cél, hogy egyedül oldj meg egy konfliktust, hanem hogy a megfelelő helyre kerüljön az ügy.
Ha a helyzet bonyolultabb, vagy úgy érzed, hogy teljesen magadra maradtál, iránymutatásért felveheted a kapcsolatot egyesületünk tagjával, dr. Metzger Zsuzsával a +36 30 9962 332 telefonszámon.
Ez a lehetőség elsődlegesen a tájékozódást segíti, nem helyettesíti a hivatalos eljárásokat vagy a szakmai jogi képviseletet. Ez az útmutató abban szeretne segíteni, hogy az első lépés ne legyen bizonytalan. Nem jogi tanácsadás, és egyesületünk nem nyújt jogi képviseletet, de hisszük, hogy ha tudjuk, merre induljunk, sok helyzet gyorsabban és nyugodtabban rendezhető – a kutyák és a gazdák érdekében is. Mert a kutyáink számítanak ránk – és mi, kutyások, számíthatunk egymásra.
Karácsony utáni évzáró – 2025, Drótszőrű Magyarvizsla Tenyésztők Egyesülete részéről Török Krisztina, állandó szerzőnk „tollával”
Ahogy ilyenkor illik: a naptár a végére ér, a forralt bor gyanúsan gyorsan fogy, a drótosok meg… hát ők egész évben ugyanazzal a lelkesedéssel dolgoznak, mint amikor először meglátnak egy mezőt.
2025-ben is rengeteget mentünk, szerveztünk, vizsgáztunk, drukkoltunk, és néha levegőt is vettünk (állítólag az is fontos). Az idei év egyik legjobb híre, hogy a közösség mozgásban volt: tenyészszemléktől az alapvizsgán át az ŐTV-ig és a mindenes vizsgáig sok kutya állt munkába – és szép hányaduk nemcsak „megcsinálta”, hanem szépen meg is csinálta. És még egy jó hír, ami a számokból is szépen látszik: a rendezvényeinken nem csak drótszőrű magyar vizslák vizsgáznak nagy sikerrel, hanem rövidszőrű magyar vizslák, német vizslák és több más vizslás, vadászkutyás fajta is. Mi ezt nagyon szeretjük: minél szélesebb a mezőny, annál jobb a hangulat, és annál több a tanulnivaló. Ráadásul a drótosok sem csak „hazai pályán” mozognak: szép számmal megjelennek a Magyar Vizsla Klub és az Országos Vizsla Klub szervezte vizsgákon is – mert hát a jó drótos nem válogat, ha munkáról van szó.
A tenyészszemlék idei listája olyan, mint egy jó alom: sok név, sok remény, sok szép mozgás. És igen: volt „nem tenyészthető” minősítés is, de ez nem kudarc – ez adat. A szelekció pont attól szelekció, hogy néha azt mondja: most még ne.
Alapvizsgák – a 144-es klub Az alapvizsgák idei összképe: nagyon sok „kiválóan megfelelt”, és rengeteg szép, biztos munka. A lényeg: erős alapok. És ez nem csak papír: ez az a pont, ahol a kutya még nem a „díjakért dolgozik”, hanem azért, mert ezt imádja. (A gazda meg azért, mert szeretné egyszer nyugodtan meginni a kávéját… hiába.)
Vízi–mezei vizsgák – „a drótos nem úszik, dolgozik” Idén a vízi–mezei vonalban is volt minek örülni. Sok helyen jöttek a szép I. díjas eredmények, és több kennel is jól láthatóan „hozza a formát”. A „284” idén amúgy olyan volt, mint a karácsonyi bejgli: sok lett, és mindet szeretjük.
Az ŐTV és a mindenes vizsgák azok a napok, amikor a kutya este úgy alszik el, hogy még a szakálla is fáradt Idén itt is voltak emlékezetes eredmények, és bár ez az évzáró szösszenet nem a listákról szól, egy nevet semmiképpen se szeretnénk kihagyni belőle, mert aki ért a dermedthez vezetéshez, az ért a dermedthez vezetéshez: így eshetett meg, hogy a sződi mindenes vizsgán Csővárberki Titok a megszerezhető 372 pontot megfejelte a plusz feladatét járó 12-vel, és a vércsapája végén a szájába kapta a bringzlit. Ilyet se lát minden évben az ember! Itt külön taps jár a felvezetőknek is, mert ez már az a kategória, ahol a gazda és a kutya egy nyelvet beszél – nem magyarul, hanem „vizslául”.
Versenyek – amikor a pontszámok is izzadnak A versenyeknél mindig van egy sajátos, ünnepi feszültség: mindenki mosolyog, de a szemében ott a kérdés: „na, ma ki hozta a formát?”. 2025-ben pedig kifejezetten színes volt a mezőny – és ez most nem költői túlzás, tényleg több fajta állt rajthoz szép eredményekkel az októberben megrendezett Pogány István emlékversenyen, majd novemberben a két Szent Hubertusz versenyen: a Baba néni emlékversenyen és a Nyírség kupán. A drótos fronton külön öröm, hogy a dobogó tetején is volt mit ünnepelni, ám a lényeg mégis az, hogy a versenyek nem csak eredménytáblák, hanem találkozók.
Klubkiállítás – amikor a kanapékárpit is ünneplőbe öltözik A klubkiállítás idei nevezési listája alapján biztosan kijelenthetjük: 2025-ben nem kellett a kutyákat könyörögve kicsalogatni a közösségből – jöttek, szép számmal, minden korosztályból. Volt baby/kölyök/minor puppy, fiatal, növendék, nyílt, munka osztály, champion és veterán is – szóval aki azt mondja, „nálunk nincs utánpótlás”, az nem látja a szőrtől az erdőt. A nevezésekből is látszott néhány kedves „mintázat”: • Szépen sorakoztak a Csővárberki nevek (Titok, Ulti, Ringló, Opál, Zirkon, Zemplén, Virgács, Cimbora, Nektár…), ami már-már olyan, mint egy családi karácsony: mindenki rokon valahogy, és mindenki tud mesélni. • A Zöldmáli-Hunter vonal is komolyan képviseltette magát (Zseton, Zsálya, Vadász, Nina, Echo, Tiktok), ráadásul tenyészcsoport és tenyészpár nevezés is volt – mert ha már csapatmunka, akkor csapatmunka. • A Dolgos-Nimród kennel részéről is több kutyát láttunk nevezni (Unicum, Ostya, Császár, Zenit), és ez mindig jó jel: aktívak vagytok, jelen vagytok, viszitek. • És persze ott volt több egyesületünkben is ismert név: Paptagi Bogyó, Kőháti Alma, Illancsmajori Hajhász Izsóp, Zabosfai Írisz, Zabosfai Kozák, Zabosfai Koppány, Zabosfai Kamilla, Dunaparti Drótos Rumli és mások. Egy dolgot bátran kimondhatunk: ez a klubkiállítás nem „csak egy kiállítás”, hanem egy közösségi nagy találkozó, ahol a munkában látott kutyák egyszer csak szépen felöltözve, megfésülködve (na jó, a drótosnál ez relatív), nagy csapatban megjelennek – és ettől az egésznek ünnepi súlya lesz. Köszönjük 2025-nek – és köszönjük egymásnak Az év végén a legjobb érzés az, hogy ez nem csak vizsgasor, hanem közösség: bírók, szervezők, felvezetők, tenyésztők, gazdik, segítők, és a kutyák, akik persze mindezt úgy vezetik elő, mintha „csak úgy” lenne. Most jönnek az ünnepek: pihenés, család, kutyaszőr a kanapén (szigorúan dekorációs céllal), és remélhetőleg egy kicsivel kevesebb sár – bár ezt drótosokkal nem merném garantálni.
Boldog, békés karácsonyt és lendületes, jókedvű 2026-ot kívánunk mindenkinek – sok közös programmal, sok jó munkával, és legalább annyi örömmel, mint amennyi „Jó kutya!” elhangzott idén a pályák szélén.
Beszámoló az I. Pogány István CACIT vízi-mezei versenyről – 2025. október 11–12. Sióvölgye Vadászegyesület és Halzóna – a vizslás élet méltó ünnepe
Szombaton a Sióvölgye Vadászegyesület területén és a Halzónában igazi vizslás nap virradt ránk: őszi fényt borzoló szél, szelíden bazsalygó nap, és tizenhét lelkes kutyavezető, akik mind azért jöttek, hogy részt vegyenek az I. Pogány István CACIT vízi-mezei versenyen. A rendezvény nemcsak egy új, hagyományteremtő megmérettetés volt, hanem meghajlás is a magyar vizslás élet egyik legnagyobb alakja, Pogány István, valamint híres pointer kanja, Flecco 1974-es Dr. Polgár Kálmán Emlékversenyen aratott győzelme előtt.
A nap során a természet, a vad, a kutyák és az emberek ritkán megvalósuló harmóniáját érezhette minden jelenlévő. A szél lengette a nádbugákat, a kutyák orrát vadillat bizsergette, a nap pedig pont annyira melegített, hogy jól essen, de ne kábítson el senkit a fárasztó feladatok közben.
Külön öröm és büszkeség, hogy a tizenhét induló között öt drótszőrű magyarvizsla állt rajthoz – jó látni, hogy ilyen szép számban és ilyen remek teljesítménnyel képviseltetik magukat „a drótosok” a klub saját rendezvényén. Ez a részvétel nemcsak a fajta erejét és felkészültségét mutatta meg, hanem azt is, hogy a drótszőrű magyar is megtalálja a helyét a hazai versenyéletben.
A tizenhét indulóból nyolc vizsla teljesítette sikeresen a próbákat – köztük a győztes: Noveczki Katalin Csővárberki Titok nevű drótszőrű magyar vizslájával. Kati neve régóta fogalom vizslás körökben: az egyesület elnökeként évtizedek óta fáradhatatlanul dolgozik a magyar vizslák érdekében, szívvel-lélekkel, szakértelemmel és olyan elhivatottsággal, amit csak kevesen tudnak hosszú éveken át megőrizni. Az ő munkájának is köszönhető, hogy a XXI. századi magyar vizslaállomány – rövid és drótszőrű egyaránt – újra közel kerül ahhoz a nemes, ösztöngazdag, karakteres típushoz, amit a régi idők vadászai annyira becsültek.
Kati hosszú idő után most tért vissza a versenypályára, és Titokkal – akinek a tekintetében valami ismerős, valami rég látott fény csillan – újra átélhette azt, amit egykor Duhaj mellett érzett. Mintha a múlt és a jelen egy pillanatra összeért volna, a vizslás szenvedély pedig ismét szárnyra kapott.
A második helyen Dr. Földeáki Péter végzett Csővárberki Gőgössel, a kiváló rövidszőrű magyar vizsla kannal, akinek lendülete és fegyelme egyaránt lenyűgözte a bírókat. A harmadik helyet Dr. Tóth Balázs szerezte meg Parlagi-Vadász Íjásszal (rövidszőrű magyar vizsla), aki precíz, határozott munkájával tűnt ki a mezőnyből. A negyedik helyen Péter Ágota végzett Zöldmáli-Hunter Goldával, a gyönyörű és kiválóan dolgozó drótszőrű magyar vizslával, az ötödik helyet pedig Hinkó Miklós érdemelte ki Iregi Kacsavadász Eikóval (drótszőrű német vizsla). A hatodik helyen Udvardi Sándor végzett Fürdőházi Apaccsal (drótszőrű magyar vizsla).
Hetedik lett Dr. Metzger Zsuzsa Csővárberki Málnával, a drótszőrű magyar vizslával, aki megmutatta, hogy tizenkéthetes kölykök mellett is vissza lehet térni a mezőnybe, a gyermekvállalás és a karrier vizsláknál is jól kiegészíti egymást.
A versenyt a nyolcadik helyen sikeresen befejező versenyzőpáros pedig Kovács Tibor Magnum Hunter Hectorral, a rövidszőrű német vizslával.
A verseny vezetőbírója Pomázi Ágoston volt, a bírói testületben pedig számos elismert szakember dolgozott: Babiczky Attila, Füzesi Tamás, Gergelyné Zeitler Ágnes, Kapronczai Réka, Kasza József, Király Gergő József, Konyecsni Károly, Stribik József (SK), Szabó Sándor, Dr. Varga Zsolt, Fazekas Anna és Füzesiné Szegvári Zsuzsanna. Munkájukért, figyelmükért és a korrekt, szakmai bírálatokért külön köszönet illeti őket.
Nagy örömünkre az adminisztrációt ismét Puskás Borbála végezte, aki precizitásával, kedvességével és végtelen türelmével mindig biztos pontot jelent a vizslás versenyek forgatagában – nélküle egyetlen nevezés, pontszám vagy jegyzőkönyv sem kerülne a helyére ilyen elegánsan és mosolygósan. Segítségével, Dr. Menyhárt Krisztinával virtuóz négykezesben írták meg a bizonyítványok, oklevelek és jegyzőkönyvek garmadáját.
A rendezvény támogatói – Chikán Amádé, Várhelyi Dóra, Busi Krisztián, Takács Eszter, az SVM területi szervezete, a Somogy Megyei Vadászok Szövetsége, a Sióvölgye Földtulajdonosi Vadászegylet, a Weigl vadászbolt, a Sipos borászat és az Uni-G Kft. – nagylelkű hozzájárulásukkal, díjaikkal és ajándékaikkal tették emlékezetessé a napot.
A Halzóna vendéglátása pedig nemcsak bőséges és finom volt, hanem őszinte, szívből jövő. A közös ebédnél a fáradtan, de jókedvűen összegyűlt társaságban ott volt minden, amiért érdemes ezt csinálni: barátság, szenvedély, kutyaszag, nevetés, és az az utánozhatatlan érzés, amikor a nap végén mindenki tudja, hogy valami szép részese volt.
Kutya neve
Törzskönyv száma
Fajtája
Pont
Minősítés
Minősítés
Csővárberki Titok
MET.Dszmv.1722/23
drótszőrű magyar vizsla
268
I. díj
I/A CACT
Legjobb Vízi munka különdíja Legjobb Drótszőrű Magyar Vizsla különdíja Legjobb Átadások különdíja
Csővárberki Gőgös
MET. Mv. 3157/19
rövidszőrű magyar vizsla
263
I. díj
I/B
CACT,Res.CACIT Legjobb Mezei Munka különdíja Legjobb Rövidszőrű Magyar Vizsla különdíja Legszebb Vadmegállás különdíja
Parlagi-vadász Íjász
Met Mv. 3006/19
rövidszőrű magyar vizsla
259
I. díj
I/C.
res. CACT
Zoldmali-Hunter Golda
Met.Dszmv 1171/21
drótszőrű magyar vizsla
254,5
I. díj
I/D.
Iregi Kacsavadász Eiko
MET.Dsznv.844/21
drótszőrű német vizsla
250,5
I. díj
I/E
CACT Legjobb spúr, Legjobb német vizsla
Fürdőházi Apacs
MET.Dszmv.1323/21
drótszőrű magyar vizsla
258
II. díj
II/A
Magnum Hunter Hector
MET.Rsznv.1414/22
rövidszőrű német vizsla
237
III. díj
III/A
Csővárberki Málna
MET.Dszmv.1234/21
drótszőrű magyar vizsla
211
II. díj
II/B
Pomázi Ágoston – vezetőbíró Bírók: Babiczky Attila, Fazekas Anna, Füzesi Tamás, Füzesiné Szegvári Zsuzsanna, Gergelyné Zeitler Ágnes, Kapronczai Réka, Kasza József, Király Gergő József, Konyecsni Károly, Stribik József (SK), Szabó Sándor, Dr. Varga Zsolt
