Beszámoló az I. Pogány István CACIT vízi-mezei versenyről – 2025. október 11–12. Sióvölgye Vadászegyesület és Halzóna – a vizslás élet méltó ünnepe
Szombaton a Sióvölgye Vadászegyesület területén és a Halzónában igazi vizslás nap virradt ránk: őszi fényt borzoló szél, szelíden bazsalygó nap, és tizenhét lelkes kutyavezető, akik mind azért jöttek, hogy részt vegyenek az I. Pogány István CACIT vízi-mezei versenyen. A rendezvény nemcsak egy új, hagyományteremtő megmérettetés volt, hanem meghajlás is a magyar vizslás élet egyik legnagyobb alakja, Pogány István, valamint híres pointer kanja, Flecco 1974-es Dr. Polgár Kálmán Emlékversenyen aratott győzelme előtt.
A nap során a természet, a vad, a kutyák és az emberek ritkán megvalósuló harmóniáját érezhette minden jelenlévő. A szél lengette a nádbugákat, a kutyák orrát vadillat bizsergette, a nap pedig pont annyira melegített, hogy jól essen, de ne kábítson el senkit a fárasztó feladatok közben.
Külön öröm és büszkeség, hogy a tizenhét induló között öt drótszőrű magyarvizsla állt rajthoz – jó látni, hogy ilyen szép számban és ilyen remek teljesítménnyel képviseltetik magukat „a drótosok” a klub saját rendezvényén. Ez a részvétel nemcsak a fajta erejét és felkészültségét mutatta meg, hanem azt is, hogy a drótszőrű magyar is megtalálja a helyét a hazai versenyéletben.
A tizenhét indulóból nyolc vizsla teljesítette sikeresen a próbákat – köztük a győztes: Noveczki Katalin Csővárberki Titok nevű drótszőrű magyar vizslájával. Kati neve régóta fogalom vizslás körökben: az egyesület elnökeként évtizedek óta fáradhatatlanul dolgozik a magyar vizslák érdekében, szívvel-lélekkel, szakértelemmel és olyan elhivatottsággal, amit csak kevesen tudnak hosszú éveken át megőrizni. Az ő munkájának is köszönhető, hogy a XXI. századi magyar vizslaállomány – rövid és drótszőrű egyaránt – újra közel kerül ahhoz a nemes, ösztöngazdag, karakteres típushoz, amit a régi idők vadászai annyira becsültek.
Kati hosszú idő után most tért vissza a versenypályára, és Titokkal – akinek a tekintetében valami ismerős, valami rég látott fény csillan – újra átélhette azt, amit egykor Duhaj mellett érzett. Mintha a múlt és a jelen egy pillanatra összeért volna, a vizslás szenvedély pedig ismét szárnyra kapott.
A második helyen Dr. Földeáki Péter végzett Csővárberki Gőgössel, a kiváló rövidszőrű magyar vizsla kannal, akinek lendülete és fegyelme egyaránt lenyűgözte a bírókat. A harmadik helyet Dr. Tóth Balázs szerezte meg Parlagi-Vadász Íjásszal (rövidszőrű magyar vizsla), aki precíz, határozott munkájával tűnt ki a mezőnyből. A negyedik helyen Péter Ágota végzett Zöldmáli-Hunter Goldával, a gyönyörű és kiválóan dolgozó drótszőrű magyar vizslával, az ötödik helyet pedig Hinkó Miklós érdemelte ki Iregi Kacsavadász Eikóval (drótszőrű német vizsla). A hatodik helyen Udvardi Sándor végzett Fürdőházi Apaccsal (drótszőrű magyar vizsla).
Hetedik lett Dr. Metzger Zsuzsa Csővárberki Málnával, a drótszőrű magyar vizslával, aki megmutatta, hogy tizenkéthetes kölykök mellett is vissza lehet térni a mezőnybe, a gyermekvállalás és a karrier vizsláknál is jól kiegészíti egymást.
A versenyt a nyolcadik helyen sikeresen befejező versenyzőpáros pedig Kovács Tibor Magnum Hunter Hectorral, a rövidszőrű német vizslával.
A verseny vezetőbírója Pomázi Ágoston volt, a bírói testületben pedig számos elismert szakember dolgozott: Babiczky Attila, Füzesi Tamás, Gergelyné Zeitler Ágnes, Kapronczai Réka, Kasza József, Király Gergő József, Konyecsni Károly, Stribik József (SK), Szabó Sándor, Dr. Varga Zsolt, Fazekas Anna és Füzesiné Szegvári Zsuzsanna. Munkájukért, figyelmükért és a korrekt, szakmai bírálatokért külön köszönet illeti őket.
Nagy örömünkre az adminisztrációt ismét Puskás Borbála végezte, aki precizitásával, kedvességével és végtelen türelmével mindig biztos pontot jelent a vizslás versenyek forgatagában – nélküle egyetlen nevezés, pontszám vagy jegyzőkönyv sem kerülne a helyére ilyen elegánsan és mosolygósan. Segítségével, Dr. Menyhárt Krisztinával virtuóz négykezesben írták meg a bizonyítványok, oklevelek és jegyzőkönyvek garmadáját.
A rendezvény támogatói – Chikán Amádé, Várhelyi Dóra, Busi Krisztián, Takács Eszter, az SVM területi szervezete, a Somogy Megyei Vadászok Szövetsége, a Sióvölgye Földtulajdonosi Vadászegylet, a Weigl vadászbolt, a Sipos borászat és az Uni-G Kft. – nagylelkű hozzájárulásukkal, díjaikkal és ajándékaikkal tették emlékezetessé a napot.
A Halzóna vendéglátása pedig nemcsak bőséges és finom volt, hanem őszinte, szívből jövő. A közös ebédnél a fáradtan, de jókedvűen összegyűlt társaságban ott volt minden, amiért érdemes ezt csinálni: barátság, szenvedély, kutyaszag, nevetés, és az az utánozhatatlan érzés, amikor a nap végén mindenki tudja, hogy valami szép részese volt.
Kutya neve
Törzskönyv száma
Fajtája
Pont
Minősítés
Minősítés
Csővárberki Titok
MET.Dszmv.1722/23
drótszőrű magyar vizsla
268
I. díj
I/A CACT
Legjobb Vízi munka különdíja Legjobb Drótszőrű Magyar Vizsla különdíja Legjobb Átadások különdíja
Csővárberki Gőgös
MET. Mv. 3157/19
rövidszőrű magyar vizsla
263
I. díj
I/B
CACT,Res.CACIT Legjobb Mezei Munka különdíja Legjobb Rövidszőrű Magyar Vizsla különdíja Legszebb Vadmegállás különdíja
Parlagi-vadász Íjász
Met Mv. 3006/19
rövidszőrű magyar vizsla
259
I. díj
I/C.
res. CACT
Zoldmali-Hunter Golda
Met.Dszmv 1171/21
drótszőrű magyar vizsla
254,5
I. díj
I/D.
Iregi Kacsavadász Eiko
MET.Dsznv.844/21
drótszőrű német vizsla
250,5
I. díj
I/E
CACT Legjobb spúr, Legjobb német vizsla
Fürdőházi Apacs
MET.Dszmv.1323/21
drótszőrű magyar vizsla
258
II. díj
II/A
Magnum Hunter Hector
MET.Rsznv.1414/22
rövidszőrű német vizsla
237
III. díj
III/A
Csővárberki Málna
MET.Dszmv.1234/21
drótszőrű magyar vizsla
211
II. díj
II/B
Pomázi Ágoston – vezetőbíró Bírók: Babiczky Attila, Fazekas Anna, Füzesi Tamás, Füzesiné Szegvári Zsuzsanna, Gergelyné Zeitler Ágnes, Kapronczai Réka, Kasza József, Király Gergő József, Konyecsni Károly, Stribik József (SK), Szabó Sándor, Dr. Varga Zsolt
Napkoron az időjárás nem volt a vizsgázók és bírák mellett, egész nap esőben teljesítettek a résztvevők. Ezt a kutyák élvezték a legjobban, kiváló eredmények születtek.
Az extrém körülmények közt Czekes Lóránd minősítette a kiválóan megfelelt kutyákat Tenyészszemlén, a vizsgafeladatoknál Dán László vezető bíró mellett Bakó Zsuzsanna, Kiss László, Tóth Sándor látta el bírálatokkal a vezetőket. Köszönet a bírói stábnak és a szervezésért Szögi Lajosnak, Munkácsi Gyulának, Kecskés Krisztián hivatásos vadásznak, a Napkori Erdőgazdák Zrt-nek és a vizi munkákban a Nagykálló Nimród Vadásztársaságnak.
Sződi szellők és vizslás diadalok – beszámoló a második augusztusi vizsgahétvégéről 🐾🌿
Aki ott volt múlt hétvégén Sződön, tudja, hogy a hőség akkor mindenkit próbára tett. Ehhez képest a mostani, augusztus 23–24-i vizsgahétvége maga volt a vizslás idill: kellemes szellő, jó társaság, remek hangulat – és pont annyi napsütés, amennyi a tökéletes terepmunkához kell.
Szombaton hajnal hatkor már gyülekezett a csapat: alapvizsga, vízi-mezei vizsga, őszi tenyészvizsga (ŐTV) és mindenes vizsla vizsga várt a bátrak bátraira. A kutyák lelkesen álltak munkába, a gazdák pedig kissé álmos szemekkel, de annál nagyobb elszántsággal követték őket. Vasárnap hétkor folytattuk, igaz, harmadannyi vizsgázóval, így a tempó is barátságosabb lehetett – több idő maradt beszélgetni, drukkolni és vizslákat dicsérni.
Az időjárás kegyesebb volt, mint a múlt héten: a szél lágyan fújt, a nap sem próbált mindenkit kiszárítani, így mindenki derűsebb, energikusabb és sokkal kevésbé piros fejjel zárta a napot. A hangulatot a marhapörkölt galuskával koronázta meg, ami után még a legfáradtabb vizslások is új erőre kaptak.
Persze, vizsgázni mindig kihívás: voltak, akik most nem értek célba, de minden egyes feladat, minden vadmegállás és minden csobbanás tapasztalatot hozott. És sokan, nagyon sokan szépen, ügyesen, örömmel teljesítettek – gazdák és kutyák együtt.
És most jöjjön a legfontosabb: a köszönet. 💛
Hatalmas hálával tartozunk Lengyel Tamásnak és Balázsnak, akik most is fáradhatatlanul gondoskodtak a madarakról, mintha apró királyi vendégeink lettek volna – szállították, ápolták, legyezgették őket, hogy a vizsgák gördülékenyen mehessenek. Külön zsíros szájú köszönet Gönczöl Ferencnek a pazar főztjéért, mert ilyen marhapörkölt-nokedli/rántott csirke-rizibizi után bárki képes lenne újra lefutni a teljes pályát… talán még kétszer is.
Erdélyi Tibor és Erdélyi Bence ismét ott voltak mindenhol, ahol kellett: terepen, árnyékban, csónak mellett, mező szélén – ha kellett, segítettek, ha nem kellett, akkor is. 😉
A bírói csapat kitartása és szakértelme most is példás volt: Konyecsni Károly vezetésével Zeitler Ágnes, Lakatos-Wahlpetz Luca, Takács Eszter, Antal Zsombor, Nagy Roland, Pomázi Ágoston és Dr. Tóth Balázs nemcsak precízen értékelt, ami talán még annál is jobban esik ilyenkor: higgadtan vezették végig a vizsgázókat a terepen, vízen és árnyékos pihenőkön.
És persze nem maradhat ki Noveczki Katalin, akinek mindenre kiterjedő figyelme, gondos szervezése és odaadása nélkül ez a hétvége sem valósulhatott volna meg. Ő az, aki akkor is tudja, mire van szükség, amikor mi magunk még nem — valódi biztos pont a vizsgák hátterében. 💛
Ne feledkezzünk meg Puskás Borbála irodájáról sem, ahol a papírok olyan olajozottan mozogtak, mintha maguk is vizslák lettek volna: pontosan, gyorsan és mindig jó helyre érkeztek.
Végül, de semmiképp sem utolsósorban: köszönjük az Ezüst Fácán Vadásztársaságnak a kiváló vizsgaterületet és a folyamatos támogatást – nélkülük mindez elképzelhetetlen lenne.
Akik most nem értek el minősítést, ne csüggedjenek: minden vizsga egy lépcső, minden lépcső egy tanulás, és minden tapasztalat közelebb visz a sikerhez. Aki pedig most átment, annak hatalmas gratuláció – lehettek büszkék magatokra, kutyátokra és a közös munkára.
Sződ ezen a hétvégén is bizonyította: itt nemcsak vizsgák vannak, hanem egy közösség, ahol a vizslás élet szeretete köti össze az embereket – és néha a szél is pont jókor fúj.
A nap, amikor a vizslák is izzadtak – beszámoló a sződi vizsgahétvégéről 1.0
Ha egyszer emlékkönyvet írnánk a magyar vizslák nyarairól, remélhetőleg a 2025. augusztus 16–17-i sződi hétvége külön fejezetet kapna: „az utolsó hőségnapok, amikor a kutyák többet dolgoztak, mint az időjárás” címmel. Egyesületünk ugyanis szombaton és vasárnap alapvizsgát, vízi-mezei vizsgát, őszi tenyészvizsgát (ŐTV) és Mindenes Vizsla Vizsgát is rendezett ezen a nem akármilyen időjárást produkáló hétvégén. Kaptunk a nyakunkba tikkasztást és zuhét, hogy mindenki eldönthesse, mit szeret igazán.
A napok hajnali hatkor és hétkor indultak, amikor a pázsiton még nem sistergett a talaj, csak a madarak, a puskák és az első vizsgadrukkok rezegtették a levegőt. Az egész hétvége hőhullámban zajlott, ami csak még tiszteletreméltóbbá tette mind a kutyák, mind a gazdák teljesítményét. A fegyelem példás volt, a hangulat végig barátságos és támogató, a vizsgázók egymás szurkolói is voltak.
Mint minden vizsganap, ezek sem múltak el tanulságok nélkül: a vadmegállás szokás szerint szigorú mérce volt, sok kiváló páros itt vérzett el. A nyúlvonszalék is feladta a leckét néhány versenyzőnek, de minden kutya és vezető tapasztalatokkal gazdagodott. A siker nem csak a minősítésekben mérhető, hanem abban is, hogy a résztvevők hogyan viselkednek egymással, a kutyákkal és a helyzettel. Ebben idén is tele-négyre vizsgáztunk.
Lengyel Tamás nélkül ez a hétvége madár nélkül maradt volna – és az bizony elég kínos lenne egy ilyen vizsgán. Ő azonban hűen és fáradhatatlanul gondoskodott a szárnyas logisztikáról: legyezgetett, cirógatott, fuvarozott, szellőztetett, és minden erejével igyekezett életben tartani a madarakat még a pokoli hőségben is. A háttérben mozgott, de kulcsszerepben – az efféle hősi munka ritkán látszik, de annál inkább számít.
A Lengyel család többi tagja is kivette a részét a sikerből: Lajos főztje olyan jól sikerült, hogy egyesek szerint fél fokkal enyhítette a kánikulát is – a legendás vaddisznógulyás nemcsak a gyomrot töltötte, hanem a vizsgadrukkot is elsimogatta.
Erdélyi Tibor és Erdélyi Bence úgy dolgoztak a háttérben, mint a jó szél: nem mindig látszanak, de mindig érződnek. Szombaton és vasárnap is mindenhol ott voltak, ahol épp szükség volt rájuk – és mindig pontosan annyit tettek, amennyi kellett. Nélkülük ez a hétvége nem futott volna ilyen simán.
A bírói csapat embert (és mezőt) próbáló feladatot teljesített: Konyecsni Károly vezetésével Panyor Diána, Lakatos-Wahlpetz Luca, Dr. Madléna András, Dr. Tóth Balázs, Király Gergő József és Kis Gábor állták a próbát – és ha már a hőség Szaharára hajazott, ők legalább olyan pontosan és kitartóan dolgoztak, mint a karavánok vezetői. Szakértelem, türelem, tisztánlátás – ezekből nem volt hiány.
Takács Eszter bebizonyította, hogy nem csak a vizsgadrukkban lehet nagyot váltani – a szükség óráján gondolkodás nélkül ugrott be vizsgáztatni. Volt benne lélekjelenlét, humor, és mindenekelőtt: helytállás. A vizsgázóból lett vizsgáztató tökéletes példája annak, hogyan válik valaki egy nap alatt a vizslás univerzum hősnőjévé.
A Puskás Borbála-féle iroda pedig nemcsak működött, hanem szó szerint száguldott – a papírok, pecsétek és jegyzőkönyvek világa ilyen tempóban ritkán produkál ilyen precizitást. Ha volna adminisztrációs díjunk, idén biztosan náluk kötne ki.
Vasárnap délutánra már mindenki poros, szó szerint viharvert és fáradt volt – de ez a fáradtság jóízű volt, mint egy sikeres nap után elcsent falat a maradék gulyásból. Külön köszönettel tartozunk az Ezüst Fácán Vadásztársaságnak is, akik nemcsak kiváló vizsgaterületet biztosítottak, de mindvégig támogatták a hétvége megvalósulását.
Azoknak, akiknek most nem sikerült, őszinte biztatásunk: fel a fejjel, minden nap tanulás, minden vizsga egy lépcső. Akik pedig sikerrel vizsgáztak, azoknak szeretettel gratulálunk – büszkék lehetnek magukra, kutyájukra és az elvégzett munkára.
Sződ ezen a hőségben edzett, hősi pillanatokkal teli hétvégén nemcsak vizsgahelyszín volt, hanem egy kis időre otthona is mindazoknak, akik szeretik, tisztelik és művelik a vizslás műfajt.
És hogy ne maradjunk friss élmények nélkül: augusztus 23–24-én, vagyis rögtön most hétvégén újabb vizsgát rendezünk Sződön – ugyanaz a terep, új kutyák, új remények. Reméljük, ezúttal nem a nap fogja vadul keresni az árnyékot, hanem a vizslák a vadat. A klíma talán kegyesebb lesz, de a lelkesedés ugyanúgy négy lábon érkezik! Ugyanilyen szívvel, ugyanilyen lendülettel, és ha az égiek is úgy akarják, egy fokkal hűvösebb időjárással. Vagy kettővel.
Tenyészszemle Bíró: Czekes Lóránd
Kutya neve
TK száma
rövidszőrű magyar vizsla
Eredmény
Zack of Skyrocket
1022299
rövidszőrű magyar vizsla
Küllemileg tenyészthető
Magasparti Rutinos Fincsi
MET.Mv.7122/24
rövidszőrű magyar vizsla
Küllemileg tenyészthető
Ipoly-völgyi drótos Áldás
MET.Dszmv.1808/23
drótszőrű magyar vizsla
Küllemileg tenyészthető
Kakat-ligeti Cirok
MET.Dszmv.980/20
drótszőrű magyar vizsla
Küllemileg tenyészthető
Dunaparti Tappancs Cinkos
MET.Dszmv.1740/23
drótszőrű magyar vizsla
Küllemileg tenyészthető
Ceglédi Vadászberki Gubanc
7207/24
rövidszőrű magyar vizsla
Küllemileg tenyészthető
Hét Arany Vizsla Hajnalka
MET.MV.7589/24
rövidszőrű magyar vizsla
Küllemileg tenyészthető
Császtai Vadász Herkules
7274/24
rövidszőrű magyar vizsla
Küllemileg tenyészthető
Vezető bíró: Konyecsni Károly Bírók: Király Gergő József, Kis Gábor, Lakatos-Wahlpetz Luca, Dr. Madléna András, Panyor Diána, Takács Eszter, Dr. Tóth Balázs
Január elsején az ember, és ez alól a vizslatartó ember sem kivétel – sőt, még a rendkívül kivételes, drótszőrű vizslatartó ember sem –, rendesen fogadalmat tesz, méghozzá úgy nevezett újévit, amely az átlagos fogadalmaknál is fogadalmibb és komolyabb. „Idén lefogyok.” „Idén leszokom.” „Idén ráveszem azt a drága, büdös dögöt, hogy felvegye a rókát.” A fogadalmak sokszínűek és változatosak, mint az ember maga, ha megérkezik majd az a bizonyos, régóta várt marslakó különítmény a világűrből, nyilvánvalóan ezt a szokásunkat igen különösként fogják elkönyvelni. Mert a sok fogadkozásnak egyértelműen és törvényszerűen a sorsa a könnyed legyintéssel megspékelt feledés és a feneketlen, fogadalomkút mélyére vettetés. Kivéve…
Mert vannak kivételes esetek. Akad ember, aki tényleg lefogy és tényleg leteszi a rossz szokásait. És tényleg sikerül a vizsla fejébe vernie, hogy a rókát is ki kell hozni az erdőből. Ehhez azonban nem elég a január elsejei, évkezdő lendület, ehhez meglátásunk szerint megalapozottság és felkészülés is kell. Ehhez összegeznünk kell tapasztalatainkat, megtalálni a követendő példákat és levonni a tanulságokat. Vagyis értékelni az elmúlt évet elvégzett munka és elért eredmények tekintetében. Egyesületünk is elkészítette a maga évértékelő excel-táblázatait, talán novemberről emlékszünk is ezekre az oszlopokra és számokra, de nem árt újra áttekintenünk és összegeznünk eredményeinket.
Vizsgarendezvényeink – az áprilisi Martonfával kezdve, Sajópetrin és Dévaványán át Sződig, onnan Napkorra kitekintve Balatonfenyvesig és megint Sződig október derekán – rendre teltházasan zajlottak, alapvizsgáinkon, vízi-mezei és őszi tenyészvizsgáinkon, de a mindenes vizsgán is nagy volt a nyüzsgés, a sok felkészült eb és vezetője majd’ rávetette magát a fácánra, olyan munkakedv buzgott bennük (néhányan sajnos mindig akadtak, akik nem bírtak ellenállni a rozsdaszínű madár kihívó táncának). És ha már vannak táblázataink, miért is ne fejeznénk ki számokkal is eredményességünket? Ami azt illeti, alapvizsgát mindösszesen 43-an tettek le sikeresen, belőlük a drótos 19; vízi-mezeit 27-en, köztük 14 drótszőrű; ŐTV-t 11 drótost is beleértve huszonegyen; mindenes vizsla vizsgát pedig egyesületünknél 11 drótszőrű tudorral együtt összesen 15-en tettek. És most, hogy összegeztük őket, tapsoljunk is meg mindenkit, mert egy ilyen vizsga mindig nagy izgalommal és igyekezettel jár, vezető és kutyája egyaránt szorgosan megdolgozik a díjért és a tudásért.
De a tudás nem minden, korunk a szépséget épp olyan fontosnak ítéli emberek és kutyák világában is. A mai kor reneszánsz kutyája okos, jó vadász, jól fésült, ápolt és elegánsan kihúzza magát a ringben is. Ennek az elvárásnak igyekszünk megfelelni az éves Klubkiállításunk rendezvényével, amelyet tavaly a kies Babatpusztán rendeztünk meg július elején. A melegben bizony sok kicicomázott vizsla nézte irigykedve a szomszédos pocsolyákban közönyösen kérődző vízibivalyokat, maguk is szívesen változtak volna át arra a délelőttre farkukkal legyeket csapkodó barmokká. Mégsem tették, hanem felvonultak, megmutatták, hogy a drótszőrű magyar vizsla nemcsak a vadász leghasznosabb cimborája, hanem szép, aranyszínű házikedvenc is lehet. A kiállítás szépének Stained Emperor Diablo bizonyult. Július derekán klubnapot rendeztünk, mert szórakozni is kell. Némileg viszontagságosan, de végül a gyáli Fundi Park tavánál révbe értünk. Harmadik éve rendezünk klubnapot, ahol az egyesületi tagok programok mellett barátkozhatnak és civakodhatnak, ehetnek, ihatnak, játszhatnak (ne feledkezzünk meg a csodás vizslaolimpiáról, amely láttán még a régi görögök is megnyalták volna mind a tíz ujjukat). Tavaly ráadásul taggyűlést is tartottunk, és sikeresen módosítottuk a tenyésztési szabályzatot, melyet októberben a minisztérium is jóváhagyott, ennek eredményeképpen az idén január 1. után születő drótszőrű magyar vizslák már csakis azzal a feltétellel vonhatóak be a tenyésztésbe, ha legalább vízi-mezei vizsgát tesznek (természetesen a sikeres tenyészszemle mellett). Örülünk ennek a módosításnak, hiszen általános irány a munkakutyák és így a vizslák tenyésztésében is az ösztönöktől és vizslamunkától való eltávolodás, az ebek kanapébetyárrá és ösztönszegény házikedvenccé fajulása, amely hosszútávon nem szolgálhatja a fajta sajátosságainak megőrzését.
Ugyanakkor nemcsak a vizsgaeredményekből látjuk, hogy sok az ösztöneit kibontakoztató és jól használó drótos vizsla. Tavaly szép számú nevezővel sort kerítettünk a biannuális Vasas József emlékversenyre, novemberben pedig három Szent Hubertusz versenyre: a Baba néni emlékversenyre, a Bereg-Nyírség Kupára és a Dr. Polgár Kálmán emlékversenyre.
Ha pedig kitekintünk egyesületünk berkein túlra, és a mások megrendezte megmérettetésekből szeretnénk magunknak valami kis büszkeséget kanyarintani, és a virtuális „Akikre Büszkék Vagyunk” táblánkra felírni néhány követendő nevet – említsük meg a 2024- es a belgiumi Field Trial Európa Kupán diadalmaskodó Zöldmáli Aquát (Miczek Zsófia vezetésével) , a Főversenyen harmadik helyen végzett Dolgos Nimród Császárt (Nagy Roland vezetésével) és az év legszebb drótszőrű magyar vizslájának választott Illancsmajori Hajhász Dongót.
Egyesületünk a napokban tette közzé az idei vizsga- és versenynaptárt, immár nem a levegőbe kell elhatározásokat tenni, hanem pontosan látjuk, mire mennyi időnk van. Készüljön hát idén fel még több vizslánk még több vizsgára, legyünk idén is számosan a versenyeken, és az olimpiai formaidőzítést sem késő elkezdeni. De ami még ennél is fontosabb törekvésünk lehet 2025-re, az a jó hangulat. Ha tagja vagy Egyesületünknek, ha drótszőrű magyar vizslád van (vagy ha nem is drótos, esetleg nem is magyar, de vizsla), keress bennünket, gyere el a rendezvényeinkre, érezzük együtt jól magunkat. Fogadalom ide vagy oda, a szenvedélyünk ugyanaz, a nehézségeink és örömeink is hasonlóak, ha megosztjuk őket egymással, biztosan elégedettebbek és sikeresebbek lehetünk idén, mint tavaly.
