Szeretettel meghívom Önt és egyesületének tagjait 2025.05.31-06.01-én Perkátára, a Győry Kastélyba a Kárpátok Kincsei Magyar Kutyafajták Centenáriumi Kiállítása és Konferencia című rendezvényünkre.
05.31-én kuvasz, komondor, mudi, puli, pumi fajták számára tartunk Speciál CAC kiállítást, közös BIS programmal (Résztvevő egyesületek: Magyar Kuvasz Egyesület, Hungária Komondor Klub, Magyar Mudi Egyesület, Magyar Puli Klub)
06.01-én kerül sor a konferenciára, melynek előadói:
Makó János/Kutyatörténeti kutató – Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ – Magyar Nemzeti Múzeum – Nemzeti Régészeti Intézet – Aranykorok őrzői – A magyar kutyatenyésztés történelmi öröksége – Kárpátok kincse: A pumi tenyésztés 100 éve- Gömbös Gyulától a Szürkebarát kennelig
Lyublyanovics Kira/archeozoológus- Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ – Magyar Nemzeti Múzeum – Nemzeti Régészeti Intézet – A Kárpát-medence régészeti kutyái
Baranyai Laura/tudományos kutató ― Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ – Országos Széchenyi Könyvtár – Kutyák a magyar irodalomban
Kántás Balázs/múzeológus, Bélyeg Múzeum – Hungarikum kutyafajták a filatéliában
Kolozsi-Kecskés Zsófia/tenyésztő – Fényűző magyar agár kennel – Magyar agarak a történelemben
Bödők Gergely/történész – Az Erdélyi kopó útja: Történet a Kárpátoktól napjainkig
A konferencia keretében minden fajtaklub tarthat egy előadást az érdeklődőknek (ez lehet egy fajta szemléletegyeztetés az anyaország és a külföldi egyesületek, tenyésztők között), ki mit tart fontosnak a fajtát illetően. Az előadásokat minden esetben egy kerekasztal beszélgetés követi.
06.02-án Székesfehérváron a Patkó-tanyán a puli, pumi, mudi terelőmunkáját tekinthetik meg az érdeklődők és terelési ösztönpróbára lesz lehetőség, elsősorban a határon túliak részére.
A rendezvény kiállításain a magyar kutyafajtákkal, ezek történetével is találkozhatnak a résztvevők. Neves kutyatenyésztők, kutatók és történészek előadásai révén átfogó képet kaphatunk arról, hogyan járultak hozzá ezek a kutyák a Kárpát-medence kulturális és gazdasági életéhez.
A konferencia nemcsak a múltat idézi meg, hanem a jövő kihívásairól is szól. Hogyan őrizhetjük meg a hungarikum kutyafajtáink genetikai sokféleségét? Milyen szerepet játszhatnak ezek a kutyák a klímaváltozás és a modern életstílus kihívásai közepette? Ezekre a kérdésekre a szakértők kerekasztal–beszélgetései adnak választ.
A rendezvény interaktív programokat is kínál: bemutatók, történti kiállítás, kutyakiállítás és egy különleges, gyerekeknek szóló foglalkozás is várja a látogatókat. A konferencia lehetőséget nyújt arra, hogy közelebbről megismerje a pumi szeretetreméltó természetét és elképesztő munkaképességét.
A Kárpátok Kincsei Konferencia tökéletes alkalom mindazoknak, akik rajonganak a kutyákért, érdeklődnek a magyar kulturális örökség iránt, vagy szeretnének többet megtudni a magyar kutyafajták egyedi történetéről. Az esemény hidat képez a múlt és a jövő között, miközben ünnepli a magyar kutyafajták páratlan történelmi és kulturális értékeit és hagyományait!
Raitsits 100 kiállítás. Száz éve annak, hogy Dr. Raitsis Emil megmentette magyar fajtáinkat a kipusztulástól. Az elmúlt 100 évben Magyarországon nem született olyan kiállítás, ami az ember legjobb barátjának a kutyának és azoknak a lelkiismeretes bátor tenyésztőknek az életét és munkásságát mutatta volna be, akik nélkül Hungarikum kutyafajtáink ma már nem léteznének. A kiállításon olyan tárgyakat mutatunk be, amiket a nagy közönség még eddig nem láthatott: az első pumi törzskönyvek, kiállítási arany -és ezüstérmek, kupák, antik könyvek, az ebtenyésztő szervezetek háborút túl élt relikviái. A két nagy szervezet legfontosabb dokumentumai. Az első standardok, kiállítási bírálati lapok és oklevelek. Minden, ami a kutyakiállítások világához kapcsolódik. A kiállításon bepillantást nyerhetünk a két világháború közötti kutyatenyésztés rejtelmeibe.
Január elsején az ember, és ez alól a vizslatartó ember sem kivétel – sőt, még a rendkívül kivételes, drótszőrű vizslatartó ember sem –, rendesen fogadalmat tesz, méghozzá úgy nevezett újévit, amely az átlagos fogadalmaknál is fogadalmibb és komolyabb. „Idén lefogyok.” „Idén leszokom.” „Idén ráveszem azt a drága, büdös dögöt, hogy felvegye a rókát.” A fogadalmak sokszínűek és változatosak, mint az ember maga, ha megérkezik majd az a bizonyos, régóta várt marslakó különítmény a világűrből, nyilvánvalóan ezt a szokásunkat igen különösként fogják elkönyvelni. Mert a sok fogadkozásnak egyértelműen és törvényszerűen a sorsa a könnyed legyintéssel megspékelt feledés és a feneketlen, fogadalomkút mélyére vettetés. Kivéve…
Mert vannak kivételes esetek. Akad ember, aki tényleg lefogy és tényleg leteszi a rossz szokásait. És tényleg sikerül a vizsla fejébe vernie, hogy a rókát is ki kell hozni az erdőből. Ehhez azonban nem elég a január elsejei, évkezdő lendület, ehhez meglátásunk szerint megalapozottság és felkészülés is kell. Ehhez összegeznünk kell tapasztalatainkat, megtalálni a követendő példákat és levonni a tanulságokat. Vagyis értékelni az elmúlt évet elvégzett munka és elért eredmények tekintetében. Egyesületünk is elkészítette a maga évértékelő excel-táblázatait, talán novemberről emlékszünk is ezekre az oszlopokra és számokra, de nem árt újra áttekintenünk és összegeznünk eredményeinket.
Vizsgarendezvényeink – az áprilisi Martonfával kezdve, Sajópetrin és Dévaványán át Sződig, onnan Napkorra kitekintve Balatonfenyvesig és megint Sződig október derekán – rendre teltházasan zajlottak, alapvizsgáinkon, vízi-mezei és őszi tenyészvizsgáinkon, de a mindenes vizsgán is nagy volt a nyüzsgés, a sok felkészült eb és vezetője majd’ rávetette magát a fácánra, olyan munkakedv buzgott bennük (néhányan sajnos mindig akadtak, akik nem bírtak ellenállni a rozsdaszínű madár kihívó táncának). És ha már vannak táblázataink, miért is ne fejeznénk ki számokkal is eredményességünket? Ami azt illeti, alapvizsgát mindösszesen 43-an tettek le sikeresen, belőlük a drótos 19; vízi-mezeit 27-en, köztük 14 drótszőrű; ŐTV-t 11 drótost is beleértve huszonegyen; mindenes vizsla vizsgát pedig egyesületünknél 11 drótszőrű tudorral együtt összesen 15-en tettek. És most, hogy összegeztük őket, tapsoljunk is meg mindenkit, mert egy ilyen vizsga mindig nagy izgalommal és igyekezettel jár, vezető és kutyája egyaránt szorgosan megdolgozik a díjért és a tudásért.
De a tudás nem minden, korunk a szépséget épp olyan fontosnak ítéli emberek és kutyák világában is. A mai kor reneszánsz kutyája okos, jó vadász, jól fésült, ápolt és elegánsan kihúzza magát a ringben is. Ennek az elvárásnak igyekszünk megfelelni az éves Klubkiállításunk rendezvényével, amelyet tavaly a kies Babatpusztán rendeztünk meg július elején. A melegben bizony sok kicicomázott vizsla nézte irigykedve a szomszédos pocsolyákban közönyösen kérődző vízibivalyokat, maguk is szívesen változtak volna át arra a délelőttre farkukkal legyeket csapkodó barmokká. Mégsem tették, hanem felvonultak, megmutatták, hogy a drótszőrű magyar vizsla nemcsak a vadász leghasznosabb cimborája, hanem szép, aranyszínű házikedvenc is lehet. A kiállítás szépének Stained Emperor Diablo bizonyult. Július derekán klubnapot rendeztünk, mert szórakozni is kell. Némileg viszontagságosan, de végül a gyáli Fundi Park tavánál révbe értünk. Harmadik éve rendezünk klubnapot, ahol az egyesületi tagok programok mellett barátkozhatnak és civakodhatnak, ehetnek, ihatnak, játszhatnak (ne feledkezzünk meg a csodás vizslaolimpiáról, amely láttán még a régi görögök is megnyalták volna mind a tíz ujjukat). Tavaly ráadásul taggyűlést is tartottunk, és sikeresen módosítottuk a tenyésztési szabályzatot, melyet októberben a minisztérium is jóváhagyott, ennek eredményeképpen az idén január 1. után születő drótszőrű magyar vizslák már csakis azzal a feltétellel vonhatóak be a tenyésztésbe, ha legalább vízi-mezei vizsgát tesznek (természetesen a sikeres tenyészszemle mellett). Örülünk ennek a módosításnak, hiszen általános irány a munkakutyák és így a vizslák tenyésztésében is az ösztönöktől és vizslamunkától való eltávolodás, az ebek kanapébetyárrá és ösztönszegény házikedvenccé fajulása, amely hosszútávon nem szolgálhatja a fajta sajátosságainak megőrzését.
Ugyanakkor nemcsak a vizsgaeredményekből látjuk, hogy sok az ösztöneit kibontakoztató és jól használó drótos vizsla. Tavaly szép számú nevezővel sort kerítettünk a biannuális Vasas József emlékversenyre, novemberben pedig három Szent Hubertusz versenyre: a Baba néni emlékversenyre, a Bereg-Nyírség Kupára és a Dr. Polgár Kálmán emlékversenyre.
Ha pedig kitekintünk egyesületünk berkein túlra, és a mások megrendezte megmérettetésekből szeretnénk magunknak valami kis büszkeséget kanyarintani, és a virtuális „Akikre Büszkék Vagyunk” táblánkra felírni néhány követendő nevet – említsük meg a 2024- es a belgiumi Field Trial Európa Kupán diadalmaskodó Zöldmáli Aquát (Miczek Zsófia vezetésével) , a Főversenyen harmadik helyen végzett Dolgos Nimród Császárt (Nagy Roland vezetésével) és az év legszebb drótszőrű magyar vizslájának választott Illancsmajori Hajhász Dongót.
Egyesületünk a napokban tette közzé az idei vizsga- és versenynaptárt, immár nem a levegőbe kell elhatározásokat tenni, hanem pontosan látjuk, mire mennyi időnk van. Készüljön hát idén fel még több vizslánk még több vizsgára, legyünk idén is számosan a versenyeken, és az olimpiai formaidőzítést sem késő elkezdeni. De ami még ennél is fontosabb törekvésünk lehet 2025-re, az a jó hangulat. Ha tagja vagy Egyesületünknek, ha drótszőrű magyar vizslád van (vagy ha nem is drótos, esetleg nem is magyar, de vizsla), keress bennünket, gyere el a rendezvényeinkre, érezzük együtt jól magunkat. Fogadalom ide vagy oda, a szenvedélyünk ugyanaz, a nehézségeink és örömeink is hasonlóak, ha megosztjuk őket egymással, biztosan elégedettebbek és sikeresebbek lehetünk idén, mint tavaly.
