A drótos vizsláról

A drótszőrű magyar vizsla története

E fajta kedvelői talán nem is tudják, hogy a „drótos” története csak körülbelül hetven éve kezdődött. 
Az l93o-as évek táján merült fel a gondolat, leginkább a vadászok köreiben, hogy a rövid szőrű magyar vizsla kiváló képességeit felhasználva és megőrizve, a téli nagy hideget még jobban elviselő fajtát hozzanak létre. 
A gondolat felvetése nagy vitát váltott ki az akkori szakemberek között pro és kontra. 
Abban mindenki egyetértett, hogy a létrehozandó új fajta legyen magyar vizsla, hordozza az ősi változat jellegzetességeit, lehetőleg csak a szőrtípus változzon. 
A munkát Vasas József, hejőcsabai tenyésztő a „Csabai” kennel tulajdonosa kezdte, hamarosan bekapcsolódott Gresznárik László (de Selle kennel) is, akinek nagy tapasztalata volt a drótszőrű német vizsla tenyésztésben, és az ideális szőrtípust azoknál is rövid szőrű német vizsla bevitelével érte el. 
Egy egyszínű barna drótszőrű német vizsla kannal (Astor von Pottatal) fedeztettek két, nagyon jó származású és jól dolgozó rövidszőrű szukát, Zsuzsit (Kittenberger Kálmán Szikrájának lányát) és Csibit, majd ezeket a kölyköket szelektálva – volt közöttük sárga is, meg barna is – és egymás közt párosítva született meg Dia de Selle, az első bemutatott „sárga drótszőrű vizsla”.  Astor von Pottatal – és az őseinek többsége is – egyszínű volt, a szőrzete tömött, elég hosszú és túl puha volt.  Dia testfelépítése tükrözte a magyar vizsla jelleget, feje azonban német vizslára vallott. Szőrzete nem elég kemény, az aljszőr ritka és nem elég gyapjas. 
Összességében az elképzelés helyességét igazolva ígéretes kezdetetét jelentette a kialakítandó új fajtának. 
Vasas József 1943-ban beadványban kérte az O.V.C. Magyar Vizsla Szakosztályának támogatását a drótszőrű magyar vizsla kitenyésztéséhez. Sokan helyeselték a próbálkozást, mások az ősi, rövidszőrű típus egyedüli fenntartása mellett törtek lándzsát. 
Végül az OVC elfogadta a javaslatot azzal, hogy minél több egyedet kell kiállításokon és versenyeken bemutatni és döntött egy un. „házi ”, azaz nem hivatalos törzskönyv létesítéséről. Majd ezeknek az értékelése után dönt véglegesen a fajta kitenyésztéséről, a fajtaleírás meghatározásáról.
A tenyészcélt a következőkben határozták meg: A drótszőrű magyar vizsla őrizze meg a magyar vizsla jellegét küllemében (testalakulás és fej tekintetében egyaránt) és belső tulajdonságait illetően is. Őrizze meg az ősi sárga színt, a szőrzet pedig kemény, drótszőr legyen. A három generációs tenyésztői munka olyan egyedeket eredményezett, melyek hordozták a magyar vizsla jelleget, megőrizték sárga színüket. A drótszőrű német vizsla ősöktől hozták az erősebb csontozatot, a szőrzet rövidből erősebb, hosszabb szálú lett. 
A kezdeti nehézségek után egyre több kutya került nyilvántartásba, így l944-ben már 60 példányt jegyeztek. A kutyák többsége Észak-Magyarország, a Felvidék és a Csallóköz tájain élt és dolgozott. 
A fajtanemesítő munka eredményességét bizonyítja, hogy külföldön is felfigyeltek erre a fajtára és Ausztriában a Haraska kennel (báró Bornemissza tulajdona), a Povázia (tenyésztő: Kolomán Slimák) kennelek voltak az úttörők. 
A második világháború sajnos nagy károkat okozott itt is, mint mindenben. 
A „Csabai” tenyésztelep 1947-ben állami kezelésbe került, Vasas József vezetésével, aki ezekben az években munka és küllem tekintetében tovább tökéletesítette a fajtát. Meg kell még említeni a Kökény Gábor által vezetett Botond tenyészetet is. 
Külföldön tovább működött a Povázia, a De Selle, a Haraska kennel. 
Ezekbe a vonalakba egyes források szerint az ír szettert is belevitték. 
Meg kell még említeni Mészáros Sándor „Oroska” tenyészetét. 
A fajtát végül is az F.C.I. l966-ban elismerte önálló magyar kutyafajtának és bejegyezte 239 sorszám alatt.
Sajnos azonban az egyedszám lényegesen alatta maradt a rövid szőrű változaténak. 
Nagyobb részük vadászok kezén volt, akik gyakran csak a kutyájuk munkájával törődtek, küllemi, tenyésztési szempontokkal nem. 
Így elég sok egyed törzskönyvezésre sem került.
Ezért, a fajta népszerűsítése, a figyelemfelkeltés érdekében 1976-ban elhatározták, hogy vizslaversenyeket rendeznek csak drótszőrű magyar vizslák részére. 
Az ötlet jónak bizonyult: 26 nevezés érkezett az első versenyre! 
Ezért 1979-ben úgy döntöttek, hogy ezt a versenyt kétévente meg kell rendezni. Sajnos azonban a továbbiakban a nevezett kutyák száma csökkent.
A fajta mai tenyésztési helyzete lényegesen különbözik a rövidszőrű „testvérétől”. 
Ugyanis míg 2000-2001-ben évente átlag kb. 1000 rövid szőrű magyar vizsla születik Magyarországon, drótszőrűből áltagban 30 alom, 140-150 egyeddel. 
A megszületett kutyák nagyobb része még manapság is vadászokhoz kerül. 
Ez jó abból a szempontból, hogy a kutyák így igazi életterükben dolgozhatnak, viszont ez kevesebb szakszerűen tenyésztett és kiállításokon bemutatott kutyát jelent. 
Így a fajta népszerűsége csak lassan növekszik. 
A MEOE (Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete) évek óta támogatja a fajta népszerűsödését azzal, hogy a rendezvényeken, kiállításokon ingyenes a részvételük. 
Ezáltal valamelyest nő a kiállított egyedek száma. 
Az utóbbi években néhányuk eljutott a legrangosabb külföldi kiállításokra is, több magyar világgyőztes címet nyerve. 
Nagyon jó nemzetközi reklám, hogy a világkiállítások „Best in Show” körében ott van a drótszőrű vizsla is. 
A kisebb egyedszám nehezíti a szelekciót és az ésszerű tenyészkiválasztást. 
Sajnos még manapság is heterogén a populáció, elsősorban szőrminőség tekintetében. 
Előfordul, hogy rövidszőrű egyedek hasadnak ki „tisztavérű” drótosok párosításából. 
De tovább kell járni az elődeink által megkezdett úton: szigorú szelekcióval, céltudatos tenyésztői munkával tökéletesíteni ezt a remek fajtát.

Fajtaleírás

Származása:
Magyarország 

Felhasználása:
A vizsla sokoldalúan használható vadász-munkakutya. Mezőn, erdőben és vízben egyaránt használhatónak kell lennie; az alábbi jellemző tulajdonságokkal rendelkezik:
– kiváló szaglás
– határozott vadmegállás
– apportkészség
– az úszónyom célratörő, a víz szeretetével párosuló követése
A nehéz terepet, és a szélsőséges időjárási viszonyokat egyaránt jól tűri. Munkabíró vadász-munkakutya minőségében a lövéstől és a vadtól való félelem, a vadmegállás illetve az elhozási készség éppúgy nem kívánatos, mint a vízszeretet hiánya. Problémamentes természete és alkalmazkodóképessége miatt lakásban is könnyen tartható. 

FCI besorolása:
VII. csoport Vizslák
1. szekció Kontinentális vizslák
Munkavizsgára kötelezett

Rövid történeti áttekintés:
A drótszőrű magyar vizsla a XX. század harmincas éveiben a drótszőrű német vizslával való keresztezés révén alakult ki. Fajtajegyei azonosak a rövidszőrű magyar vizsláéval.

Általános megjelenés:
Élénk, zsemlesárga színű, száraz és szikár, a rövidszőrű magyar vizsláénál robosztusabb testfelépítésű. Megjelenése egy mindenes vizsla kitartását, munkabírását és igénytelenségét tükrözi.

Fontos méretarányok:
– a testhossz kissé meghaladja a marmagasságot
– a mellkasmélység valamivel kisebb, mint a marmagasság fele
– a fang valamivel rövidebb, mint a fejhossz fele

Viselkedés és jellem:
Hűséges, könnyen tanítható, önérzetes, a durva bánásmódot nem tűrő fajta. Vezetőjével kapcsolatot tart, szenvedélyesen kereső, kitartó, jó orrú, szilárdan álló.

TESTFELÉPÍTÉS

1. Fej
Agykoponya:
Koponya: Mérsékelten széles, enyhén domború. A fejtetőt enyhe homlokárok választja ketté középen, a mérsékelten fejlett nyakszirtcsonttól a stop felé. A szemboltívek közepesen fejlettek.
Stop: Mérsékelt
Arckoponya:
Orrtükör: Széles és jól fejlett orrtükör minél tágabb orrlyukakkal. Az orrtükör sötétebb árnyalatban harmonizál a szőrzet színével.
Fang: Tompa, nem elhegyesedő, erős állkapcsokkal, nagyon izmos. Az orrhát egyenes.
Állkapocs/Fogak: Erős állkapcsok tökéletes, szabályos és teljes ollós harapással, a felső metszőfogsor hézag nélkül zár az alsó fölé. A fogak csaknem egyenesen állnak az állkapocsban; a fogképlet szerinti 42 egészséges foggal.
Pofa: Erős, jól izmolt.
Szemek: Kissé oválisak, közepes nagyságúak. A szemhéjak jól a szemgolyóra simulnak. Tekintete élénk, értelmes. A szemszín a szőrzet színével harmonizál, a sötétbarna szemek részesülnek előnyben. 
Fülek: Kissé hátul és középmagasan tűzöttek. A fül lebenye finom, a pofához simul, lefelé kerekített V-alakban végződik. Füle valamivel rövidebb, mint a rövidszőrű magyar vizsláé.

2. Nyak
Középhosszú, az összképpel harmonizáló. A tarkó nagyon izmos és enyhén ívelt. A toroktájék száraz.

3. Törzs
Mar: Kifejezett és izmos.
Hát: Szilárd, jól izmolt, feszes és egyenes. Az izomzatnak fednie kell a tövisnyúlványokat. 
Ágyék: Rövid, széles, feszes, izmos, egyenes, vagy kissé ívelt. A hát és az ágyék közti átmenet feszes és tömör.
Far: Széles és megfelelően hosszú, nem röviden csapott, a farok felé enyhén lejt, jól izmolt.
Mellkas: Széles és mély, jól kifejezett, izmos és közepesen telt előmellel; lehetőleg messzire hátranyúló szegycsonttal. A szegycsontnak és a könyökizületnek azonos magasságban kell lennie. A bordák mérsékelten íveltek. A hátsó bordák jól lenyúlóak. 
Alsó vonal: Elegáns ívben enyhén felhúzottan halad hátrafelé, feszes.

4. Farok
Középmagasan tűzött, tövénél vastag, azután elvékonyodó. Azokban az országokban, ahol a törvény kurtítási tilalmat nem ír elő, a vadászatra való felhasználás érdekében 1-ed részét levágják. Ha a farok nem kurtítható, akkor a csánkig ér, kissé kard alakban hordja. Mozgás közben vízszinteshez közel megemeli. A farok szőrrel jól, és vastagon fedett. 

5. Végtagok 
Elülső rész:
Általános: Elölről nézve a végtagok párhuzamosak, oldalról nézve függőlegesek és jól a test alá helyezettek. Jó csontozat és erős izomzat jellemzi. 
Lapocka, váll: A lapocka hosszú, dőlt és hátrafelé laposan felsimul. Mozgás közben rugalmas. Erős, száraz izomzat. A lapocka és a felkar között jó szögellés. 
Felkar: Lehetőleg hosszú, és jól izmolt.
Könyök: Testhez simuló, de nem odapréselt, sem kifelé, sem befelé nem fordul. A felkar és az alkar között jó szögellés.
Alkar: Hosszú, egyenes, megfelelően izmolt. Erős, nem durva csontok.
Elülső lábtőizület: Száraz, feszes.
Elülső lábközép: Rövid, csak nagyon enyhén dőlt.
Elülső mancsok: Kissé oválisak, szorosan egymáshoz fekvők, megfelelően boltozatos, erős lábujjakkal. Erős, barna színű karmok. Kemény, ellenálló, palaszürke talppárnák. Állás és mozgás közben a mancsok párhuzamosak. 
Hátulsó rész:
Általános: Hátulról nézve a végtagok egyenesek és párhuzamosak. Jó szögellése, erős csontok.
Comb: Hosszú és izmos. A medence és a comb között jó szögellés.
Térd: A comb és a lábszár között jó a szögellés.
Lábszár: Hosszú, izmos és inas. Hossza közel azonos a comb hosszával. Jó szögellés a lábszár és a hátulsó lábközép között. 
Csánk: Erős, száraz és inas, aránylag alacsonyan helyeződő.
Hátulsó lábtő: Függőleges, rövid és száraz. 
Hátulsó mancsok: Kissé oválisak, szorosan egymáshoz fekvők, megfelelően boltozatos, erős lábujjakkal. Erős, barna színű karmok. Kemény, ellenálló, palaszürke talppárnák. Állás és mozgás közben a mancsok párhuzamosak; ugyanolyanok, mint az elülsők.

6. Mozgás
Jellegzetes járásmódja a lendületes, könnyed, elegáns, térölelő ügetés nagy tolóerővel, és ennek megfelelő előrelépéssel. Mezei kereséskor kitartó vágta. A hát szilárd, a felső vonal nem tér el a vízszintestől. Jól felegyenesedett tartás. A poroszkálás nem kívánatos. 

7. Bőr
Feszes, redőket nem képez, jól pigmentált.

8. Szőrzet
Drótszőrű, testhez simuló, erős szálú, sűrű és fénytelen. A fedőszőr 2-3 cm hosszú, az aljszőr sűrű és víztaszító. A hosszú szőrzet nem rejtheti el a test formáit. Erőssége és sűrűsége révén a szőrnek a lehető legjobb védelmet kell nyújtania az időjárás hatásai és a sérülések ellen. A végtagok alsó részein, a mellkas és has alsó részein puhább, rövidebb és kissé vékonyabb; a fejen és fülön rövidebb és egyúttal sötétebb; sűrű, de nem puha a szőrzet. 
A kiálló szemöldökök hangsúlyozzák a stopot. Ez, és az erős, de nem túl hosszú /2-3cm/, lehetőleg kemény szakáll a fang mindkét oldalán kiemelik a határozott arckifejezést. A nyakér két oldalán V-alakú kefék találhatók.
Szín: A zsemlesárga különböző árnyalatai. A fül egy árnyalattal sötétebb lehet, egyébként egységes. Vörös, barnás és világos árnyalatok nem kívánatosak. Kisebb fehér folt a mellen, vagy a toroktájékon, melynek átmérője nem lehet nagyobb, mint 5 cm, valamint fehér tűzések az ujjakon nem számítanak hibának. Az ajkak és a szemhéjak színe megegyezik az orrtükör színével.

9. Méret
Marmagasság: 
Kanok: 58-64 cm
Szukák: 54-60 cm
A marmagasság növelése nem cél, kívánatos a középméretekre való törekvés. Azonban a statikus és dinamikus egyensúly és a szimmetria sokkal fontosabb, mint a centiméterekben kifejezett méretek. 

10. Hibák
Az előbb említett pontoktól való minden eltérés hibának tekintendő, amely értékelésének pontos arányban kell állnia az eltérés fokával.

11. Kizáró hibák
– A nemi jellegtől való durva eltérés
– Nem típusos fej
– Foltos orrtükör
– Lógó, vagy nyáladzó ajak
– Előre-, vagy hátraharapás, keresztharapás valamint ezek összes átmeneti formája
– Egy, vagy több fog hiánya: a metszőfogak és/vagy szemfogak, a 2-4. előőrlők, és/vagy az 1-2. őrlők közül, kettőnél több P1 hiánya; az M3-masokat nem veszik figyelembe. A nem látható fogak hiányzó fognak számítanak.
– A fogsoron kívüli plusszfogak
– Farkastorok, nyúlszáj
– Világossárga szemek, nagyon laza szemhéjak. Entropium, Ektropium, Distichiasis /kettősen helyezett szempillasor/
– Kifejezett nyaklebernyeg
– Fattyúköröm
– Súlyosan hibás mozgás
– Vékony szőrzet. Hiányzó aljszőr. Hosszú, puha, selymes, gubancos, göndör vagy gyapjúszerű szőr. Hiányzó kefe a végtagokon.
– Nem típusos szőrzet
– Sötétbarna vagy viaszsárga szín /akár a bőrön, akár a nyálkahártyán/. Tarkaság. Nem egységes szín, 5 cm-nél nagyobb mellfolt.
– Fehér mancsok
– Pigmenthiány a bőrön, a szemhéjakon és az ajkon egyaránt.
– 2 cm-nél nagyobb méretbeli eltérés
– Mindenfajta ideggyengeség

Utólagos megjegyzés:
A kanoknak két, teljes egészében a herezacskóban elhelyezkedő, szemmel láthatóan normálisan fejlett herével kell rendelkezniük.

Share This