A jubileumi év alkalmából egy különleges évfordulós kiadvánnyal is készülünk. Az elmúlt napokban kérdőívet küldtünk minden tenyésztő részére e-mailben, hogy közösen gyűjthessük össze a fajta elmúlt 60 évének emlékeit, történeteit és gondolatait. Kérlek, amennyiben nem érkezett meg a kérdőívünk, keressetek bennünket!
Szeretnénk, ha ez a 60 év nem csak egy szám lenne — hanem közös emlékezet.
Van az a májusi eső, amelyik egész nap fenyegetően toporog a közelben, mint egy sértett rokon a lakodalomban, de végül mégis kivárja, hogy az ember legalább a munkáját elvégezhesse. Tiszanánán most ilyen eső jutott nekünk. Csak bizonytalanul szitált, sírdogált kicsit, amíg a kutyák dolgoztak, a dézsából viszont akkor kezdték igazán önteni az égi vizet, amikor végre leültünk a bográcsban főtt tárkonyos őzragu mellé. Ennél rosszabb időzítései is vannak az életnek.
A nap gyorsan és szépen zajlott le: 8 alapvizsgázó, 8 vízi-mezei vizsgázó és 9 tenyészszemlés kutya érkezett. Volt lendület, volt izgalom, volt néhány túláradóan lelkes pillanat is, amikor a fiatal vizslák úgy érezték, hogy a feladatokat talán érdemes volna egy kicsit saját elképzelés szerint újraértelmezni. Márpedig a vizsganapok egyik örök tanulsága, hogy a szenvedély nagy erény — csak időnként nehéz pontosan irányba állítani. Ráadásul ez az év második első alkalma volt.
Cserhátsurány után Tiszanánán is most rendezett először vizsgát az egyesület — és milyen jó lenne, ha ebből hagyomány teremtődne. Mert vannak helyek, ahol az ember már az első alkalommal azt érzi, mintha régóta oda járna vissza. Köszönjük Dr. Madléna András vezetőbírónak, Bakumenko Jelenának, Kis Gábornak, Király Gergőnek, Nagy Rolandnak, Kocsmár Gyulának és Czekes Loránd küllembírónak az egész napos munkát, figyelmet és türelmet. Hála és köszönet a Tiszanánai TKVE-nek, azaz Kis Gábornak és csapatának az ételért, kávéért és kedves vendégszeretetért, valamint az adminisztráció biztos hátországáért Menyhárt Krisztinának, Metzger Zsuzsának és Török Krisztinának, igen, szerénytollú jómagamnak, mert az önkritika fontos, de a pontos adminisztráció még fontosabb. Puskás Borbála ugyan nem tudott eljönni, de óvó figyelmét végig mindhárman éreztük a vizsgalapokon, és arról sem feledkeztünk meg, hogy legyen talpa a római számoknak a díjba sorolásokkor.
Szép nap volt. Dolgos, sárszagú, vizslás, aranyat érő eső előtti és eső utáni. Pont olyan, amilyennek ezeknek a napoknak lenniük kell.
Ha ott lettem volna… – beszámoló a 2026. május 3-i alapvizsga és vízi-mezei vizsga napjáról
Ha ott lettem volna május 3-án, már a reggeli gyülekezőnél feltűnt volna, hogy ez most egy „családias” nap lesz. Nem a létszám fogja megdolgoztatni a bírókat — legalábbis első ránézésre. Mert kevés vizsgázó ide vagy oda, az ilyen napoknak van egy külön törvényszerűsége: minél kevesebben vagyunk, annál biztosabb, hogy valahogy mégis estig tart. Ha ott lettem volna, valószínűleg az első kávé után már elhangzik az a mondat, hogy „na, ezt ma hamar letudjuk”. És ha ott lettem volna, biztosan sejthettem volna, hogy innentől kezdve ez a nap már eldőlt. Mert egy alapvizsga és vízi-mezei nap sosem csak a darabszámról szól. Hanem arról, hogy minden kutyának megadjuk az időt, a lehetőséget — és néha azt a plusz három percet is, amiből aztán lesz húsz. Ha ott lettem volna, láttam volna a koncentrált várakozást a kezdésnél, a visszafojtott lélegzeteket, a „na most megmutatjuk” pillanatokat, és persze azokat is, amikor a kutya egészen máshogy gondolja. És ha ott lettem volna, biztosan lett volna pár olyan helyzet, amikor mindenki egyszerre próbál komoly maradni… kevés sikerrel. Mert ezek a napok ettől jók. Attól, hogy a végére már mindenki egy kicsit fáradtabb, egy kicsit napégettebb, és egy kicsit közelebb is kerül egymáshoz. Ha ott lettem volna, láttam volna, hogy a nap — a várakozásokkal ellentétben — szépen, komótosan, a maga tempójában ballag. Nem siet, nem kapkod, inkább alapos. És valahogy így lesz egy „kevés kutyás” napból mégis egy teljes értékű vizsganap. A bírói csapatnak ezúttal is köszönjük a munkáját: Konyecsni Károly vezetőbíró, valamint Gergelyné Zeitler Ágnes, Pomázi Ágoston, Szabó Sándor, Jung Jenő, Egle Zoltán és a küllembírálatot végző Glázer András mind a nyolc vizsgázónak megadta a lehetőséget, hogy a legjobbat ássák elő a legmélyebb bugyrokból is akár. Köszönjük a szervezőknek Takács Sándornak és a Baranya megyei Kinológiai Bizottságnak a nap lebonyolítását, a belvárdgyulai Belvárdi fogadónak a vendéglátást, az adminisztráló Menyhárt Krisztinának és Varsányi Zsuzsának a gondos és kitartó háttérmunkát, a felvezetőknek a kitartást, és a kutyáknak, hogy megint megmutatták: velük soha nincs „gyorsan letudjuk” nap. Ha ott lettem volna, a végén biztosan azt mondtam volna: persze, hogy nem lettünk kész hamarabb.
60 év. Egy fajta. És egy nap, ami számít. 
KLUBKIÁLLÍTÁS 2026 – Megnyitjuk a nevezést! 
a ringben,
a pálya szélén,
a beszélgetésekben.
Idén 60 éves a drótszőrű magyar vizsla fajta FCI elismerése. 
Időpont: 2026. július 11.
Örömmel jelentjük be, hogy a nevezés mától megnyílt!
Nevezési információk:
A jubileumi év alkalmából egy különleges évfordulós kiadvánnyal is készülünk. Az elmúlt napokban kérdőívet küldtünk minden tenyésztő részére e-mailben, hogy közösen gyűjthessük össze a fajta elmúlt 60 évének emlékeit, történeteit és gondolatait. Kérlek, amennyiben nem érkezett meg a kérdőívünk, keressetek bennünket!
Találkozzunk Hatvanban.
