Arany időben, családi körben tartottuk meg harmadik klubnapunkat július 20-án, szombaton: az éji bogár helyett az autópálya és jetskik zúgtak körülöttünk a Fundy Fun Park homokos partján, igazi huszonegyedik századi idillben. Szerencsénk volt az idővel, szerencsénk volt vendégeinkkel, mert igen érdekfeszítő előadásokat hallgathattunk a sátrak (köszönjük, Bese Antal és Kozma András) árnyékában.
Dr. Jakkel Tamás az FCI elnökeként és magánemberként is mesélt nekünk kutyás életéről, arról, hogy mi teszi az igazi tenyésztőt tenyésztővé, megosztotta velünk gondolatait a magyarországi tenyésztés-szabályozás és az állatvédők kutyavédő törekvéseinek célszerű harmonizálásáról; hallhattunk tőle spánielek, tacskók és magyar agarak lelki életéről, könnyfakasztó reptéri elválásokról.
Babiczky Attila beszélt a munka- és képességvizsga követelmények felépítéséről, azok fajtafejlődésre gyakorolt hatásáról, a munkakutyafajták remélt, kívánatos és ehhez képest a jelenben jellemző állapotáról.
Dr. Sándor Sára genetikus bevezetett bennünket a kutyagenetika fejlődésének folyamatába, a genetika szerepébe a tenyésztés alakításában, a modern tudomány rendelkezésünkre bocsátott lehetőségeibe.
Mi pedig körbeültük őket, válaszokat kaptunk feltett kérdéseinkre, még a kutyák is elkerekedett szemekkel figyeltek, és a vízen száguldozó banánhajósok se birizgálták senki idegeit.
Kora délután vadhúsos székelykáposztát eszegettünk ismét Németh Csabának köszönhetően, akinek a főztje idén is többször odacsalt mindenkit a tálhoz.
Ezután egy ugrással Párizsban érezhettük magunkat, hiszen a Második Drótos Olimpia következett, ahol címvédésnek lehettünk tanúi: (és most hazabeszélek, mert az én szemem fénye) Csővárberki Vali ismét virtuózan teljesített minden feladatot, és hazahozta a kupát. Persze Szeder, aki Karakkal megosztott második helyet szerzett, Pilla és Iron a megosztott harmadik hellyel, Zuzmó, Csele és Opál nem könnyítették meg a dolgát, a drótszőrű társadalomban buzog a játékoskedv, egy-egy apport-elhozásért, vízbe ugrásért, tojás szállítmányozásért (leszámítva a helyszínen felzabálás minősített eseteit elkövető notórius gazleányokat (Cs. „Szégyenke” Hédi, nagykorú elkövető)), sőt fegyelmezett élelem-megtagadásért senkinek sem kell szomszédos fajtákhoz mennie. Köszönjük a Kópé Állateledelnek a sok finomságot.
Az ünnepélyes díjátadást követően, jó hangulatban és felfokozott érdeklődés közepette megtartottuk rendkívüli közgyűlésünket, amelyen megvitattuk és megszavaztuk a tenyésztési szabályzatunk módosítását, és a nap végén mindenki fáradtan és remélhetőleg elégedetten térhetett haza.
Sokan nem voltunk, de akik eljöttek, azok barátságban és jó hangulatban töltötték az egész napot, föllélegezhettünk a hetek óta tartó hőségből, élvezhettük a szemerkélő esőt, hallgattuk a gyáli tavak locsogását, jó barátokkal találkoztunk, és mindenekelőtt hasonszőrű társak között lehettünk, akik ugyan sokfélék és sok mindenben mást gondolnak, de az biztos, hogy a kutya, méghozzá a drótszőrű magyar vizsla mindennél fontosabb, közös pont az életükben. Találkozzunk jövőre, ha nem is feltétlenül ugyanitt és ugyanekkor, de mindenképpen a következő, negyedik klubnapunkon!
